Itt olvashatod az előző részt.
Ez az év sok szempontból hasonlóan zajlott a korábbiakhoz mégis volt egy nagyon izgalmas dolog.
Ekkor lépett fel először a Szigeten a Mantra. Összesen is csak a 4-5. koncertünk volt és akkora színpadon még soha. De erről már írtam itt és itt.
Érdekes volt, hogy ahol eddig furcsa-ruhás alakok voltunk, most fizetett fellépők lettünk.
Persze ettől nem változtunk meg egyáltalán.
Ha jól emlékszem csak a sátorállítás és bontás volt a feladatom, ami az akkor már (szó szerint többször) viharvert sátornál nem kis erőfeszítés volt.
A vasszerkezet meg volt csavarodva és az összefogató csavarok és anyák is rendkívül rossz állapotban voltak.
Ez egyáltalán nem vicces, amikor 38 fokban, szúnyogoktól csipkedve egy létra tetején próbálsz összefogatni 2-3 dögnehéz vasdarabot.
De ezt is túléltük.
Azt akartam írni, hogy most először, de egyszer már alkottam itthon, viszont a nagykonyhában még soha.
Vicces, hogy az épület 2004-es megvásárlása óta, benne voltam a tervezésben, a kivitelezésben, a berendezésben, de főzni-sütni nem jutottam le soha.
Na de most!
Nem kis ramazuri volt lent, hisz legalább 20-an voltunk és mindenki hatalmas szakértelemmel próbált alkotni valamit.
Országos cimborámmal, Kamsári prabhuval egymás mellé kerültünk és így erősítettük a brigádot.
Legyen titok, hogy mit alkottunk, de reméljünk nem okozunk hasfájást sem Govardhana-lálnak, se az elfogyasztó vaisnaváknak.
Kicsit megkésve.
Jó volt a buli. Nem tépték szét a házat, de tisztességesen voltak.
Sok dologból volt extra nekem ez a koncert.
Ez volt az első OM koncert és izgultam, hogy milyen lesz a csapat a színpadon.
Szuper volt minden. Rajahamsa hozta a formáját, sőt sokat fejlődött mióta a Piknik Parkban is nyomja. Közben kezelte a kütyüt is amiről az intró, szintik, plusz gitárok, stb. szóltak.
Így tényleg lemez minőségben szólaltunk meg. Ehhez persze kellett Peti, aki a megfázása ellenére profin hozta az ének és a basszustémákat. Kicsit a konferálásnál majd fog bátorodni, de a széles mosolya mindenért kárpótolt :).
A másik extra az volt, hogy a tényleg lenyomtuk a teljes lemezt, ami még velem sohasem történt meg. Vagy technikai, vagy érzelmi okokból mindig kimaradt valamelyik szám.
Most ott volt mindegyik, sőt ritkán játszott Mantra számokat is toltunk.
Jók voltak az előzenekarok, különösen Conan-ékat bírtam és az új Demjén feldolgozásukat:
Ha kihagytad, bánhatod, de legközelebb még bepótolhatod.
Azoknak meg extra külön köszönet, akik lejöttek és drukkoltak nekünk!
Biztos észrevettétek, hogy a héten nem volt komolyabb bejegyzés, sőt a koncertbeszámolóval is tartozok, de elég izgalmasan és rohanósan teltek a napjaim.
Hétfőn elindult a korábban említett iskola és rengeteg apróság hiányzott amiért szaladgálni, intézkedni kellett. A kétkezi barkácsolás is ment rendesen amiben hatalmas segítség volt Rámakrisna prabhu.
A legnagyobb izgalom a szerdai mini megnyitó miatt volt, amire meghívtuk Srila Sivarama Maharajot és a bhaktákat. Szerencsére minden a helyére került időben és zökkenőmentes lezajlott az ünnepség.
Hamarosan írok róla bőven és képek is lesznek.
Srila Bhaktivinoda Thakura : Srí Náma
(a Gítávaliból)
(1) Az Úr Gaurasundara édes hangon énekli: Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare.
(2) Mindegy, hogy családos vagy-e, vagy sannyásí, csak énekeld mindig, hogy “Hari! Hari!” Errõl soha ne feledkezz el, akár boldog vagy, akár boldogtalan. Csak töltsd meg ajkadat a hari-námával!
(3) Belegabalyodtál máyá hálójába, s arra kényszerülsz, hogy hiábavalóan robotolj. Emberi fomádban végre teljes öntudatra ébredtél, énekeld hát Rádhá-Mádhava neveit!
(4) Az életed bármelyik pillanatban véget érhet, anélkül, hogy szolgáltad volna az érzékek Urát, Hrisikesát. Fogadd hát meg Bhaktivinoda tanácsát: “Legalább egyszer ízleld meg a szent név nektárját!”
Írtam régebben a Gopál Bandről, most kezembe akadt egy kép is.
Jó pár év után volt először gitár a kezembe és még régebben szerepeltem így mások előtt.
Furcsa is volt rendesen, de bírta mindenki, még a bhakták is :).
Ma már ilyet bevállalni nem nagy dolog, de 1999-ben még meglepő volt, hisz a Szigeten kívűl nem kerültek elő ilyen hangszerek.
u.i. A dobos is ott van a szeren :).
"A hülyeség a hidrogén mellett a legnagyobb mennyiségben előforduló anyag a Világegyetemben."
Thomas Alva Edison