"Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot."

Gandhi

Itt olvashatod az előző részt.

Nriszimhadéva – félig oroszlán, félig ember inkarnáció
Hiranyakasipu démon telhetetlen és kegyetlen uralkodó volt. Még saját gyermekét, Prahládot is meg akarta ölni különféle módokon, mert nem őt, hanem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádta. Prahláda mindvégig kitartott hite mellett, és apjának nem sikerült őt elpusztítani. Végül az Úr, aki minden körülmények között megmenti híveit, félig ember-félig oroszlán képében jelent meg, és könnyűszerrel végzett a démonok királyával.

Vámanadéva – a törpeinkarnáció
Bali Mahárája jogosulatlanul megszerezte az univerzum magasabb szintjein található bolygók feletti uralmat. Ezért az ott lakó félistenek megkérték a Legfelsőbb Urat, segítsen nekik, hogy visszakapják a birodalmukat. Az Úr leleményes trükkel, törpe koldusként jelent meg Bali király udvarában. Az apró termetű, elbűvölő szépségű Vámanadéva mindössze háromlépésnyi földet kért adományba a királytól. Aztán első két lépésével átszelte az egész univerzumot. A király felajánlotta Vámanadévának, hogy harmadik lépéseként tegye isteni lábát az ő fejére. Tette annak példaképévé vált, hogyan hódolhat meg valaki minden vagyonával a jogos tulajdonos, az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt.

Parasuráma – a bárdos inkarnáció
A távoli múltban, mikor a harcosi rendbe tartozó királyok és katonák kegyetlenekké, felelőtlenné és bűnössé váltak, ellehetetlenítették a jámbor emberek életét. A Legfelsőbb Úr alászállásainak célja, hogy megjutalmazza a híveit, visszaállítsa a vallás elveit, s hogy megszabadítsa a Földet a nemkívánatos emberektől. Ez alkalommal is ez történt, Parasuráma elpusztította az erkölcstelenné vált harcosokat, így a jámbor emberek békésen gyakorolhatták tovább istenszerető életmódjukat.

Rámacandra – a Rámájana főhőse
A tökéletes uralkodó és férj mintaképe, aki vallásos és erkölcsös életével örök példát állított az emberiség vezetői elé. Feleségét, Szítá dévít elrabolta és magával vitte Lanka szigetére egy rendkívüli hatalommal és gazdagsággal rendelkező démon, Rávana. Az Úr és majomszerű, de emberi módon gondolkodó segítői sziklákat helyeztek az óceán tetejére, amelyek Ráma kegyéből a felszínen maradtak. Így átmentek ezen a hídon, hogy kiszabadítsák Szítádévít. Egyedül az Úr Rámacandra volt képes rá, hogy legyőzze a tízfejű démont, és így visszakapja a feleségét. Az Úr Ráma híres története egész India művészetét áthatja.

Az Om fotózásakor született ez a kép.

Épp nincs jó kedve a gondolkodónak :).

Persze nem volt semmi bajom, de lehetett volna.

Nem mondom, hogy sokszor van jó kedvem mostanában. Nem az az ember vagyok, aki könnyen be tudja fogni a száját, ezért befogom a szemem.

A szívemet viszont nem tudom. Azt hittem, hogy egyszer majd csökkenni fog a fájdalom és az idő mindent megold, de nem.

Így maradt…

A 3.sz.-ban Ts'ao király elküldte a fiát, T'ai herceget a templomba, hogy a nagy mester, Pan Ku alatt tanuljon. Mivel T'ai herceg következik apja után a trónon, Pan Ku annak alapjait tanította a fiúnak, hogyan lesz valaki egy jó uralkodó. Amikor a herceg megérkezett a templomba, a mester elküldte egyedül a Ming-Li erdőbe. Egy év után kellett a hercegnek visszajönnie a templomba, hogy számoljon be az erdő hangjáról.

Amikor T'ai herceg visszaért, Pan Ku megkérte a fiút, hogy mondjon el mindent, amit hallott. "Mester," -válaszolt a herceg, -  "hallottam a kakukkok dalát, a kolibrik rikácsolását, a levelek zizegését, a madarak csiripelését, a tücskök ciripelését, a méhek
zümmögését, a szél suttogását és süvöltését."  Amikor a herceg befejezte, a mester visszaküldte az erdőbe, hogy figyeljen, hogy mi mást hall. A herceg zavarba jött a mester kérésétől. Hát nem leírt már minden hangot, amit hallott?

Nappalokon és éjszakákon át ült az ifjú herceg egyedül az erdőben és hallgatott. De nem hallott más hangot, mint amit már korábban is hallott. Aztán egy reggel, ahogy a herceg némán ült a fák alatt, elkezdett észrevenni olyan halk hangokat, amiket korábban sosem hallott. Minél jobban figyelt, annál tisztábbá váltak a hangok. A megvilágosodás érzése vette körül a fiút. "Biztosan ezeket a hangokat akarta a mester, hogy észrevegyem."

Amikor T'ai herceg visszatért a templomba, a mester megkérdezte, hogy mi mást hallott. "Mester," - válaszolt a herceg tisztelettel -  "amikor figyelmesebben hallgattam, meghallottam a hallhatatlant - a nyíló virágok hangját, a nap hangját, ahogy melegíti a földet, és hallottam, ahogy a fű issza a reggeli harmatot." A mester elismerően bólintott. "Hallani a hallhatatlant" - jegyezte meg Pan Ku - "szükséges alap ahhoz, hogy valaki jó
uralkodó legyen.

Mert csak amikor egy uralkodó közelről meg tudja hallani az emberek szívét, hallja a ki nem mondott érzelmeiket, a ki nem fejezett fájdalmaikat, és a ki nem mondott panaszaikat, remélheti, hogy bizalmat tud ébreszteni az embereiben, meg tudja érteni, amikor valami nem jó, és tud gondoskodni a polgárai valódi szükségleteiről. Az államok akkor dőlnek össze, amikor a vezetők csak a felületes szavakat hallgatják meg és nem hatolnak mélyen az emberek lelkébe, hogy meghallgassák valódi véleményüket, érzelmeiket és vágyaikat."

Érdekes érzés, hogy kész a lemez, de még sincs. Hiába hallgattam én már rongyosra azóta is, mégis csak az az igazi, ha a kezedben tarthatod a korongot és érezheted a nyomdaszagot a borítón…

Meg persze azt is várom, hogy ti is a kezetekben (fületekben:) tudjátok. A közreműködő zenészek már meghallgatták és nagyon elégedettek. Remélem ezzel ti is így lesztek.

Ha minden igaz augusztus 31-én szerdán kerül az újságosokhoz a szeptemberi Hammerworld, melynek mi leszünk a melléklete, de ezt már mondtam egy párszor.

Szóval egy kis türelem, de megéri. Addig lehet ezt a kis ízelítőt döngetni:

Pontosabban lakunk, a kis családommal és néhány más bhaktával, hisz ez egy társasház melyben az albérletünk található.

Sokan kérdezik/mondják, hogy olcsóbb lenne bérelni (pláne később venni) lakást máshol mint itt.

A válaszom rá a mellékelt kép. Igen nekem az az elsőrendű szempont, hogy minél közelebb legyek a Templomhoz.

Nemrég írtam róla, hogy én hogyan érzek Gauranitai lakóhelye irányában. Ez remélem örök lesz.

Persze mondhatnátok, hogy neked is van Gauranitai murtid, sílád azzal mi van? Igen, itt vannak most is tőlem kb. 50 centire, de ez mégse ugyanaz.

Mi az öt legfontosabb dolog egy Bhakti-jóga útját járó számára?

„Keressük a bhakták társaságát, énekeljük az Úr szent nevét, hallgassuk a Srmad-Bhágavatamot, lakjunk Mathurában, és imádjuk a murtit hittel és tisztelettel!” CC. Madya-lila 22. fejezet 128. vers

Csak azzal, hogy közel lakunk egy Templomhoz ami szenthelynek minősül, rögtön teljesítettünk belőle egyet, de ha teszünk egy kicsi erőfeszítést, akkor az összeset.

És mi lesz az eredmény?

„Az odaadó szolgálatnak ez az öt végtagja a legkiválóbb valamennyi közül. Már az is felébreszti Krisna iránti szeretetünket, ha a legparányibb mértékben végezzük őket.” CC. Madya-lila 22. fejezet 129. vers

Szerinted megéri?

u.i. Majdnem elfelejtettem hozzátenni, hogy az idézet mondatokat Sri Caitanya Mahaprabhu mondta.

(állandó lakhelye: Budapest III. kerület Lehel utca 15-17 :-) ).

Egy érdekes kísérletről láttam videót.

Piros lámpánál átsétált egy úr öltönyben, illetve anélkül. Azt nézték, hogy hányan követik.

Itt a rövidfilm:

A végeredmény az, hogy másfélszer annyian követik az öltönyöst.
Ennyit tesz a ruha.