Ha valamit csinálsz (akár kicsit, akár nagyon) érdemes tudni az alapjait.

Bár manapság bátran ír/mond mindenki véleményt a Mozgalomról, de az eredeti, Srila Prabhupada által 1965-ben lefektetett fő célokat nem biztos, hogy ismeri.

Ebben semmi titkos nincs, ezért most itt elovashatod:

A Krisna-tudat
Nemzetközi Szervezetének hét célja:

(a) Hogy módszeresen terjessze a lelki tudást a társadalomban, s az embereket a lelki életre nevelje azzal a szándékkal, hogy az élet értékeinek egyensúlyát visszaállítsák, s így a világra igazi egység és béke köszöntsön.

(b) Hogy a Krisna-tudatot úgy terjesszék, ahogyan azt a Bhagavad Gita és a Srimad-Bhagavatam kinyilvánítja.

(c) Hogy a Közösség tagjait egyesítse és közelebb vigye Krisnához, a legfőbb lényhez, s ezzel a közösség tagjaiban és az emberiségben kifejlessze azt az eszmét, hogy minden lélek az Istenség (Krisna) minőségének része.

(d) Hogy tanítsa mindenkinek a sankirtan mozgalmat, hogy bátorítson a sankirtan mozgalomra, Isten szent nevének közös éneklését, ahogy azt az Úr Sri Caitanya Mahaprabhu kinyilvánította tanításaiban.

(e) Hogy a tagok és az egész társadalom számára a kedvtelések színhelyén szent helyet emeljen, Krisnának szentelve azt.

(f) Hogy a tagokat közelebb hozza egymáshoz, hogy egy egyszerűbb és természetesebb életformát taníthassanak.

(g) Hogy a fentebb említett célokat szem előtt tartva rendszeresen kiadványokat, folyóiratokat, könyveket és különféle írásokat adjon ki és terjesszen.

„A legfelső fokra ezen a földön akkor jutunk, mikor különvalónak érezzük magunkat testünktől. A tökéletlen ember egy a testével, a teste ő. A tökéletes csak úgy néz a testére, mint a ruhájára.”

Gárdonyi Géza

Egy érdekes cikk, melyre egy barátom hívta fel a figyelmemet.

Nagyon aktuális…

„A pszichiáterek előrejelzései szerint a depressziós férfiak száma idővel utolérheti majd a női sorstársaikét. A szakemberek szerint a nagyarányú növekedésért a nyugati országokban már megindult két jelentős társadalmi átalakulás a felelős. A kutatások eredményeit a Journal of Psychiatry című brit folyóiratban közölték.

Egyrészt a férfiakat egyre inkább az érzéseik kifejezésére, és kemény, illetve sztoikus oldaluk elnyomására ösztönzi a társadalom. Másrészt ezeknek az országoknak a gazdasága jelenleg "mélyreható átalakuláson" megy át, amelyek során a hagyományos férfi foglalkozásnak számító fizikai munkák az alacsony, illetve közepes jövedelemmel rendelkező nemzetekhez kerülnek, vagy egyszerűen feleslegessé válnak a technológiai fejlődés következtében.

"A nőknél majdnem kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki valamilyen komolyabb depressziós rendellenesség az életük során, mint a férfiaknál" - mondta Boadie Dunlop, az atlantai Emory Egyetem orvostudományi tanszékének munkatársa. A szakemberek szerint azonban ez a tendencia jelentősen változni fog az elkövetkezendő években.
"A gazdasági válság különösen rosszul érintette a férfiakat, mivel aránytalanul nagy mértékben sújtotta a hagyományos férfi foglalkozásnak számító építőipari, illetve gyári munkákat" - idézte a szakembert a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadása.
A szakemberek adatai szerint a 2007-ben kezdődött gazdasági válság óta az Egyesült Államokban megszűnt állások nagyjából 75 százalékát férfiak töltötték be, és nagyon kicsi a remény arra, hogy a gazdaság helyreállásával jelentős javulás lesz majd a hagyományos férfimunkák terén.

"A nyugati országokban élő nők egyre inkább kezdenek elsőszámú családfenntartókká válni. Míg 1970-ben még csupán a 4 százalékuk, addig 2007-ben már a 22 százalékuk keresett többet a férjénél" - mutatott rá Dunlop. "A nőkkel szemben a férfiak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak családfenntartó és védelmező szerepüknek, és ennek a pozíciónak az elvesztése komoly depressziós és házasságon belüli konfliktusokhoz vezethet" - hangsúlyozta.”

Kérdés: Mi van, ha a grihastha asramában nem akarnak gyereket?

Válasz: Ha csak az egyik nem akar, a másik viszont igen, az problémát okoz. Ezért fontos, hogy a házasság előtt ne csak mosolyogjunk és vigyorogjunk egymásra, hanem beszéljük meg ezeket a dolgokat. Egyszerű dolgok, de nagy nyugtalanságra adhatnak okot a házasságban. Meg kell beszélni, hogy akarunk-e gyerekeket vagy nem, templomban lakjunk vagy kint, a szolgálaton vagy a függetlenségen legyen-e a nagyobb hangsúly, egyszerű életmódot vagy egy milliomos életmódját kövessük-e. Ezeket mind meg kell beszélni. Jobb későn, mint soha.

Kérdés: Említettük, hogy képzése során arra is megtanítják a brahmacárit, hogy hogyan tud érzékeny lenni a feleség szükségleteire. Hogyan lehetséges ez egy brahmacári számára, ha nem tanácsos nőkkel társulnia, illetve rajtuk gondolkodnia?

Válasz: Ez fontos kérdés. Az a lényeg, hogy egy brahmacári anyaként tekint minden nőre. Tehát még minimális kapcsolatai során is kulturáltan viselkedik. De az asramában elsajátított érzékenységet másokkal szemben is használhatja. Ügyel arra, hogy hogyan viszonyul másokhoz, s nem teremt senkinek sem nehézséget. Van aki nagyon rendezetten tartja a brahmacári-asramában a dolgait, míg mást teljes felfordulás vesz körül. Legyünk tekintettel a többiekre, a környezetünkre, s akkor megfelelően tudunk érintkezni a bhaktákkal.

Az biztos, hogy senki nem fog visszamenni Istenhez, ha nem tanul meg megfelelően viselkedni. Amennyiben nem tud másokhoz szépen viszonyulni és szépen bánni velük, akkor szóba sem jöhet, hogy visszamenjen Istenhez. Tehát jobb minél előbb megtanulni ezt. Emellett, ha a fiú úgy dönt, hogy megházasodik, más férfiak is megtaníthatják neki, hogy hogyan érezhet rá a feleség szükségleteire. Pusztán az, hogy vágyaink vannak, még nem jelenti azt, hogy tudjuk is, mit kell csinálnunk. Útmutatásra van szükségünk, hogy megértsük a társulás alapelveit. Ilyen útmutatást más férfiaktól kaphatunk.

A brahmacarya és az erényesség egymást kiegészítő tulajdonságok. Ha a fiú nem szilárd a brahmacaryában, akkor nem tudja majd irányítani az érzékeit. Ahogy az erényesség a férjjel való jó munkakapcsolatot, a szolgálat és az együttműködés kellemes hangulatát teremti meg, ugyanígy, a brahmacarya, az önfegyelem ugyanezt alakítja ki a fiúban. Mivel az érzékei fegyelmezettek, segíteni tudja a feleségét, s nem használja ki a saját érzékkielégítésére. Ha hiányzik az erényesség és a brahmacarya alapelve, akkor az ebből következő állapot – az, hogy a feleség elégedett mindazzal, amit a férj elő tud teremteni, a férj pedig igyekszik gondoskodni a feleség szükségleteiről – is elmarad. Ez az erényesség ugyanis azt jelenti, hogy gondolunk másokra, s nagyon hűen követjük az utasításokat, a férjünket. Ez nagyon jó munkakapcsolatot teremt, ami azt jelenti, hogy a másik iránt érzett tisztelet és szeretet miatt a lány elégedett mindazzal, amivel az ellátja őt.

Ha nem olyan erényes, akkor jobban aggódik maga, semmint házastársi kapcsolata miatt, s szükségtelen igényeket támaszt a másikkal szemben. Ezt akar, azt akar, követelődzik: “Miért ilyen kicsi a házunk? Az övéké sokkal nagyobb!; Miért van ő ebben a pozícióban? Te előbb itt voltál, neked kellene ott lenned!; Én idősebb vagyok, mint a többi nő. Ez így nem mehet tovább, csinálj valamit!” Önzősége, egocentrizmusa gyötrelmessé teszi a férje életét. S természetesen, ha a férj nem teremti elő ezeket a dolgokat, s nem felel meg az elvárásainak, félredobja, s keres magának egy másikat.

Ez a jelentése annak az állításnak, hogy egy nő, ha nem erényes, akkor nem éri be a könnyen megszerezhető dolgokkal. S ha nem vagyunk elégedettek a könnyen megszerezhető dolgokkal, nagyon komoly önvizsgálatot kell tartanunk, hogy vajon mennyire vagyunk erényesek!

Ehhez hasonlóan, ha a fiú nem erős brahmacári, szükségtelen igényeket fog támasztani a feleségével szemben. Nem vállal magára nagy felelősséget, s elvárja, hogy mindent a felesége csináljon, és buzgón kiszolgálja őt, anélkül, hogy ezt viszonoznia kellene, mert ugyebár a feleségnek kell a férjet követnie, a férj a guru-pati! Úgy véli, hogy a feleségnek mindent meg kell tennie, amit ő gondol vagy mond. Ilyen hozzáállás tehát csak akkor alakul ki a fiúban, ha nem erős brahmacári. Mert ha az lenne, akkor nem lenne ilyen kihasználó hangulatban. Egy másmilyen hangulat jellemezné: látná, hogy mire van szüksége a feleségének, s gondoskodna a szükségleteiről. S ha a feleség elégedett azzal, ahogyan a férje gondoskodni tud róla, a fiú minden tőle telhetőt szeretne megtenni.

Tehát az egyik tulajdonság táplálja a másikat. Ha bármelyik gyenge közülük, az egész összetörik. Nem szabad alábecsülni ezt a négy tulajdonságot. Ha megvan ez a négy dolog, akkor működik a grihastha asrama, ha pedig nincs, akkor nem működik. Ilyen egyszerű. Akár egy gép: ha bedugod a konnektorba, működik, ha nem dugod be, nem működik. Ezért fektet Prabhupáda olyan nagy hangsúlyt a brahmacaryára és az erényességre. Mindkét esetben az érzékek fegyelmezéséről van szó.

A vezérelv tehát az érzékek fegyelmezése. Ez a lányoknál erényesség, a fiúknál pedig brahmacarya formájában nyilvánul meg. Ebből az következik, hogy a lány elégedett lesz azzal a helyzettel, amiben van, a férj pedig megpróbál megfelelő elrendezéseket tenni. Ezért helyezi Prabhupáda a legnagyobb nyomatékot az érzékek irányítására, majd pedig az erényességre és a brahmacaryára. Ha ezek hiányoznak, akkor szóba sem jöhet az elégedettség és a menedék érzése (mivel ez a két utóbbi dolog az előbbiekből természetesen következik).

Kérdés: Dhritarástra felesége nagyon erényes volt. Ugyanakkor nagyon nagy dologra vágyott azzal, hogy azt szerette volna, ha a fia kerül a trónra. Hogyan értelmezzük ezt?

Válasz: Mert ez volt a fia vágya. Az természetes jelenség, hogy az anya a magáénak érzi a fia vágyát. A nyugati kultúrában más a helyzet: az anya a saját vágyait próbálja ráerőltetni a fiúra. Ez alatt a személyes vágyakat értjük. Természetes, hogy egy anya átadja a gyerekének a vallásos, odaadó elveket. De mindenki egy egyén. Az odaadás és a vallás területén megvan a saját egyéniségünk, s az az egyéni mód, ahogy csinálni akarjuk a dolgokat. Az anya pedig természetesen segíteni szeretne ebben.

A kilencvenes évek végén nagy kedvenc volt nálunk a spanyol/holland/stb. Undrop bhakta zenekar.

Nagyon jó zenészek profi munkát végeztek. Ha jól tudom az egyik komoly kiadó támogatta őket.

Ha ismerős valahonnan, az azért van, mert belőlük lett a Dhira, amiről már írtam.

Jó szórakozást hozzá!

1989 decembere volt és igen kemény hideg. Itt, Sopronban mondjuk mindig ilyen. A helyiek inkább az osztrák időjárást nézik, mert itt inkább az érvényes az alpesi jéghideg szelek miatt.

Az útlevélkezelő sorkatona páros idősebbik tagja bent ült a meleg fülkében. Már csak pár hónapja volt hátra a várva várt leszerelésig. A kint álló társa csak most érkezett a kiképzésről, első napjai voltak a tényleges szolgálatban.

Nem tudtak egymásról szinte semmit. Az idősebb halotta a másikról, hogy szintén budapesti (ami itt nagyon ritka volt), sőt gitározik is. Gondolt egyet, és furcsa módját választotta az ismerkedésnek.

„Tudod, hogy az a szokás itt, hogy a kopaszok (újoncok) kint állnak egyfolytában és nincs két óránként váltás?” kérdezte és figyelte a társa arcát. Egyébként azon kevesek közé tartozott, aki mindig egyenlően bánt a fiatalabb katonákkal, mert alapból utálta ezt a rendszert.

A fiú nem válaszolt, csak nézett.

„Őszintén, mondd meg, mi lenne a véleményed rólam, ha azt mondanám, hogy így lesz.”  Folytatta tovább az „ismerkedést” a benti.

„Azt, hogy szemét vagy.” Hangzott a tényleg őszinte válasz kintről.

Nem próbálom meg elmagyarázni, hogy ez akkoriban mennyire bátor dolog volt az amúgy 1 60-as ifjútól. A semmiért is elég súlyos megaláztatásokon kellett átmenni egy fiatal katonának, nem hogy egy ilyen visszaszólásért.

„Gyere be! Te nagyon jó srác vagy.”

És tényleg barátok lettek a hátralévő időben, sőt még utána is találkoztak párszor.

*      *      *

Azóta is szeretem azokat az embereket, akik nem hunyászkodnak meg, nem nyaliznak, hanem vannak elveik és kiállnak mellettük. Tény, hogy a gyurmafigurákkal könnyebb, mert bármikor a kedvedre alakíthatod.

De rossz hírem van: más is.