1989 decembere volt és igen kemény hideg. Itt, Sopronban mondjuk mindig ilyen. A helyiek inkább az osztrák időjárást nézik, mert itt inkább az érvényes az alpesi jéghideg szelek miatt.
Az útlevélkezelő sorkatona páros idősebbik tagja bent ült a meleg fülkében. Már csak pár hónapja volt hátra a várva várt leszerelésig. A kint álló társa csak most érkezett a kiképzésről, első napjai voltak a tényleges szolgálatban.
Nem tudtak egymásról szinte semmit. Az idősebb halotta a másikról, hogy szintén budapesti (ami itt nagyon ritka volt), sőt gitározik is. Gondolt egyet, és furcsa módját választotta az ismerkedésnek.
„Tudod, hogy az a szokás itt, hogy a kopaszok (újoncok) kint állnak egyfolytában és nincs két óránként váltás?” kérdezte és figyelte a társa arcát. Egyébként azon kevesek közé tartozott, aki mindig egyenlően bánt a fiatalabb katonákkal, mert alapból utálta ezt a rendszert.
A fiú nem válaszolt, csak nézett.
„Őszintén, mondd meg, mi lenne a véleményed rólam, ha azt mondanám, hogy így lesz.” Folytatta tovább az „ismerkedést” a benti.
„Azt, hogy szemét vagy.” Hangzott a tényleg őszinte válasz kintről.
Nem próbálom meg elmagyarázni, hogy ez akkoriban mennyire bátor dolog volt az amúgy 1 60-as ifjútól. A semmiért is elég súlyos megaláztatásokon kellett átmenni egy fiatal katonának, nem hogy egy ilyen visszaszólásért.
„Gyere be! Te nagyon jó srác vagy.”
És tényleg barátok lettek a hátralévő időben, sőt még utána is találkoztak párszor.
* * *
Azóta is szeretem azokat az embereket, akik nem hunyászkodnak meg, nem nyaliznak, hanem vannak elveik és kiállnak mellettük. Tény, hogy a gyurmafigurákkal könnyebb, mert bármikor a kedvedre alakíthatod.
De rossz hírem van: más is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.