Csütörtökön voltam edzésem.

Ebben a hírben az a szomorú, hogy ez hír.

Mióta Kisordas és a dojo beköltözött a nyolckerbe, csak hébe-hóba esek be. Most megpróbálok ezen változtatni és legalább heti 1 edzésen ott lenni. Tudom, hogy ez szinte semmi, de egy kicsivel több annál.

Furcsa volt, és valamennyire idegen is az elején. Nagyon kiestem fejben és testileg is, de aztán belerázódtam. Ma persze fáj mindenem az izomláztól…

A tréning közepén volt egy komoly élményem. A folyamatos párcserék nyomán összekerültem egy nálam sokkal-sokkal jobb, ügyesebb lánnyal.
A legnagyobb meglepetésemre egyszer csak megállt és megkérdezte, hogy mit látok, mit javítson a technikáján. Amikor ránéztem döbbenten láttam, hogy ezt most komolyan gondolja.

Elmondtam, hogy mit látok, majd bólintott, megköszönte és rögtön elkezdte alkalmazni.

Tényleg nem az volt az érdekes ebben az esetben, hogy én mondhattam meg valakinek (sok éven keresztül annyi mindent mondtam, hogy már én is untam), hanem tapasztalni ezt az alázatot és a fejlődni, tanulni akarást.

Remélem én is tanultam belőle.

Remélem még nem unjátok a témát, de itt egy új film, amit a megnyitón készült képekből rakott össze bh. Swidersky Tibor barátom.

Van itt minden: Govardhana-lal, Sivarama Maharaja, sok szuper bhakta és feltűnök én is Szubállal.

Tibor egyébként a Budapesti Templom felújításának fő tervezője és műszaki felügyelője volt. Egyszer majd írok erről is bővebben, de addig is szeretném kifejezni felé és munkatársai felé az örök hálámat.

Egy érdekes cikket találtam egy olyan kísérletről amit én is szívesen végrehajtanák (akár bhaktákkal is).

„Az Unplugged (Kihúzva) elnevezésű nemzetközi vizsgálatban 12 egyetem vett részt a világ különböző részeiről. Az intézmények önkéntesei egy egész napot töltöttek el internet, mobiltelefon, iPod, televízió, rádió és újság nélkül. A vonalas telefon használata és a könyvolvasás engedélyezett volt számukra, és naplót kellett vezetniük az élményeikről - számolt be a brit The Daily Telegraph.

Néhányan a dohányzás felhagyásakor jelentkező tüneteket produkáltak, sokan közülük a kemény drogokról való hirtelen leszokáshoz hasonlították a benyomásaikat, mások úgy érezték, mintha kegyetlen diétába fogtak volna. Az állapotot információ megvonási rendellenességnek nevezték el a szakemberek.

"Nem csupán mentális, hanem testi tüneteket is tapasztaltunk. A résztvevők nyugtalanságról számoltak be, és gyakran önkéntelenül is nem létező mobiltelefonjaik után nyúltak" - mondta Roman Gerodimos, a tanulmányban részt vevő Bournemouthi Egyetem munkatársa, egyben a Marylandi Egyetem média és köztémák nemzetközi központja által vezetett kutatás brit részlegének irányítója.

Az alanyok a szorongás és elzártság érzéseiről számoltak be. - Voltak pozitív hatások is, például az emberek "túlélési stratégiaként" elmentek sétálni, vagy meglátogatták a barátaikat, ahelyett, hogy a monitor előtt ültek volna. A legmegdöbbentőbb az volt a számunkra, hogy az emberek milyen hatalmas mértékben váltak függővé a modern technológia vívmányaitól. Sokaknak már kar-, illetve ébresztőórájuk sincsen, mert teljes mértékben a mobiltelefonjukra bízzák magukat - tette hozzá.

A résztvevők többségének a mobiltelefon hiány és a Facebookon történő eseményekből való kimaradás okozott nehézséget, azonban a legnagyobb problémát kétség kívül a zene hiánya jelentette számukra. "Nagyon sokan közülük zavarónak és kellemetlennek érezték a csendet. Aztán amikor már valamelyest hozzászoktak, egyre több dolgot kezdtek el felfedezni maguk körül, például a madárcsicsergést, vagy a szomszédok beszélgetését" - mondta Gerodimos.

- Összességében a résztvevőknek csak egy kis hányada élte meg tragédiaként a tapasztaltakat. A legtöbbjük először szenvedett az elvonási tünetektől, de aztán a "túlélési stratégiák" révén végül leküzdték azokat. Ha egy kicsivel jobban tisztában lennénk azzal, hogy miként és mire használjuk ezeket az új technológiákat, akkor talán a ránk gyakorolt hatásukat is sikerülhet kordában tartani - hangoztatta.”

Lecke Srila Sivarama Maharajatól:

"Ceto darpana marjanam bhava maha davagni nirvapanam
      Sreyah kairava candrika vitaranam vidya vadhu jivanam
Anandambudhi vardhanam prati padam parnamatasvadanam
      Sarvatma snapanam param vijayate sri Krsna sankirtanam
   
  „Minden dicsőséget a sri-krsna-sankirtanának, mely megtisztítja a szívet az évek során rárakódott portól, és kioltja a feltételekhez kötött élet, az ismétlődő születés és halál tüzét! Ez a sankirtana mozgalom a legnagyobb áldás az emberiségre, mert a kegyes hold sugarait árasztja. Ez minden transzcendentális tudás lényege. Növeli a transzcendentális gyönyör óceánját és képessé tesz minket arra, hogy teljességében élvezhessük azt a nektárt, amelyre örökké vágyunk.” (Siksastakam)

Ha a tapasztalat nem tisztítja a szívet, akkor, mi az, ami tisztítja?
A válasz, amit mindenki ismer: - Ceto darpana marjanam – vagyis ha az Úr szentnevét énekeljük vagy általánosabban megfogalmazva az odaadó szolgálat. Ez a tisztítószer a szív tisztításához. Ha piszkos egy szoba, akkor a tapasztalatunk arról, hogy egy piszkos szobában élni nem jó, ez még önmagában nem elég ahhoz, hogy a szoba tiszta legyen. Ekkor a legjobb, ha fogunk egy söprűt és elkezdünk vele összesöpörni, majd utána felmosni. Tehát két dolog szükséges: a tisztítószer és a takarítás, mert ezek fogják megoldani a helyzetet.

Hasonlóan, amikor komolyan részt veszünk a sadhana-bhaktiban a Krisna-tudatban, akkor fog tisztulni a szívünk. Ahogy a szívünk tisztul, akkor úgy fogunk felszabadulni az anyagi vágyaink alól.
Bhakták gyakran felteszik a kérdést: - Ez rendben van, de annak ellenére, hogy gyakorlom az odaadó szolgálatot, akkor miért küzdök még az anyagi vágyaimmal?

A válasznak két aspektusa van:
- egyik az, hogy igen komolyan gyakorolja valaki az odaadó szolgálatot és elég komolyan adja át magát a sravanam-kirtanamnak és az odaadó szolgálat folyamatának, de csak úgy mechanikusan végzi valaki, mint ha egy szobát takarítana. Ez olyan, mintha valaki a port a szoba egyik sarkából a másikba seperné, - nem szedi össze egy lapátra és nem dobja ki. Itt Indiában szokták azt csinálni, aztán biztos Magyarországon is szoktak látni ilyet a bhakták. Szóval, itt Indiában van egy ilyen féle mánia, hogy a padlót háromszor szokták tisztítani. Itt Mayapurában szoktam látni, hogy a falak már több éve ugyan olyan piszkosak bizonyos helyeken. Felmossák a padlót háromszor, azzal a hozzáállással, hogy a kötelességüket már letudták. De a padló felett minden más koszos és poros és pókhálós. De még mindig azt gondolják, hogy kitakarítottak.

Szóval, hasonló a mechanikus sadhana is. Mi is japázunk, de nem azzal a szándékkal, hogy felszabaduljunk a sértéseink alól, nem azzal a szándékkal, hogy a rossz szokásainkat eltisztítsuk, hanem csak úgy csináljuk. Így nem igazán tudjuk a tisztulás eredményét élvezni, szinte olyan, mintha semmit sem csináltunk volna. Szóval, ez az első aspektus, hogy valaki rosszul vagy mechanikusan gyakorolja a sadhanát.
- a másik, hogy ha még valaki jól is gyakorolja a sadhanát, de még mindig időbe telik a folyamat és még kell küzdeni a rossz szokások befolyásával, melyek még mindig ott vannak oly sok élet után.

Természetesen ez még mindig jobb helyzet, mit az első, de a bhakták bármelyik helyzetben is találják magukat előfordul, hogy elkeserednek. Főleg akkor, amikor a bhakták azt tapasztalják, hogy még mindig ott van a szexuális és még annyi anyagi vágy, melyek alól nagyon nehéz felszabadulni. Ekkor néha elkeserednek, és azt gondolják, hogy nem működik a Krisna-tudat folyamata. De ha rosszul gyakoroljuk, akkor biztos, hogy maradunk az érzék kielégítés rabszolgái, de ha jól, akkor meg türelmesnek kell lennünk és bíznunk kell az szentnév erejében, az Úr kegyében. Így a maga idejében fogjuk tapasztalni, hogy a szív tisztul és elszabadulunk a nehézségek alól.

Lényeg az, hogy egyetlen remény van: a szentnév és a szentnév vibrálása. Ezért mondja sok helyen Sríla Prabhupáda, hogy a Krisna-tudat világ egyetlen reménye. Az emberek annyi más folyamatot gyakorolnak: yogát, különböző vallásokat stb., de ezek közül egyik sem képes arra, hogy a szívet tisztítsa, melyek oly piszkosak a Kali-yugában. Ezért az egyetlen remény a Úr szentneve. Ebben kell bíznunk és próbálnunk kell másokat is rávenni erre a tökéletes folyamatra – param vijayate sri Krsna sankirtanam.

Hare Krisna!"

Mivel itt élünk ebben a világban, nehéz elkerülni, hogy egy lelki élet felé törekvő is ne lássa és értékelje a körülötte történteket.

Szinte véletlenül találtam egy nagyon szép idézetet gróf Széchenyi Istvántól, amit akár Srila Prabhupada is mondhatott volna:

„Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.” 1832

Most az oldal statisztikájáról lesz szó, a személyes élményekről később.

Itt egy kis összehasonlítás az első két év működéséről:

                           2009         2010
látogatás (fő):    43 500       93 600
újratöltés (fő):    60 900     114 000
egyedi (fő):        14 800       28 280
elérés (fő):       104 400     207 700

Ahogy látható minden szám majdnem megduplázódott.

Itt a teljes év:

A legolvasottabb és a legkommentesebb cikk (1203/26) a „Beszéljünk nyíltan” 1. része volt, de jellemző volt a bulvárosabb tartalmak sikere.

Ennyit Rupa Goswamiról :) .

A dal folytatódik 2011-ben is. A dallamokat és a hangszerelést nem tudom előre garantálni…

A korábban már többször emlegetett épületet tegnap, január 2-án adtuk át ünnepélyes keretek között.

Még van egy-két apróság amit meg kell csinálni, főleg kívűl, de ez már semmiség a ahhoz képest, hogy eddig mi történt.

Hogy ezt szemléltessem csináltam egy powerpoint vetítést a megnyitón. Aki lemaradt róla az most megnézheti, ha letölti innen.