Csütörtökön voltam edzésem.
Ebben a hírben az a szomorú, hogy ez hír.
Mióta Kisordas és a dojo beköltözött a nyolckerbe, csak hébe-hóba esek be. Most megpróbálok ezen változtatni és legalább heti 1 edzésen ott lenni. Tudom, hogy ez szinte semmi, de egy kicsivel több annál.
Furcsa volt, és valamennyire idegen is az elején. Nagyon kiestem fejben és testileg is, de aztán belerázódtam. Ma persze fáj mindenem az izomláztól…
A tréning közepén volt egy komoly élményem. A folyamatos párcserék nyomán összekerültem egy nálam sokkal-sokkal jobb, ügyesebb lánnyal.
A legnagyobb meglepetésemre egyszer csak megállt és megkérdezte, hogy mit látok, mit javítson a technikáján. Amikor ránéztem döbbenten láttam, hogy ezt most komolyan gondolja.
Elmondtam, hogy mit látok, majd bólintott, megköszönte és rögtön elkezdte alkalmazni.
Tényleg nem az volt az érdekes ebben az esetben, hogy én mondhattam meg valakinek (sok éven keresztül annyi mindent mondtam, hogy már én is untam), hanem tapasztalni ezt az alázatot és a fejlődni, tanulni akarást.
Remélem én is tanultam belőle.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.