Lecke Srila Sivarama Maharajatól:

"Ceto darpana marjanam bhava maha davagni nirvapanam
      Sreyah kairava candrika vitaranam vidya vadhu jivanam
Anandambudhi vardhanam prati padam parnamatasvadanam
      Sarvatma snapanam param vijayate sri Krsna sankirtanam
   
  „Minden dicsőséget a sri-krsna-sankirtanának, mely megtisztítja a szívet az évek során rárakódott portól, és kioltja a feltételekhez kötött élet, az ismétlődő születés és halál tüzét! Ez a sankirtana mozgalom a legnagyobb áldás az emberiségre, mert a kegyes hold sugarait árasztja. Ez minden transzcendentális tudás lényege. Növeli a transzcendentális gyönyör óceánját és képessé tesz minket arra, hogy teljességében élvezhessük azt a nektárt, amelyre örökké vágyunk.” (Siksastakam)

Ha a tapasztalat nem tisztítja a szívet, akkor, mi az, ami tisztítja?
A válasz, amit mindenki ismer: - Ceto darpana marjanam – vagyis ha az Úr szentnevét énekeljük vagy általánosabban megfogalmazva az odaadó szolgálat. Ez a tisztítószer a szív tisztításához. Ha piszkos egy szoba, akkor a tapasztalatunk arról, hogy egy piszkos szobában élni nem jó, ez még önmagában nem elég ahhoz, hogy a szoba tiszta legyen. Ekkor a legjobb, ha fogunk egy söprűt és elkezdünk vele összesöpörni, majd utána felmosni. Tehát két dolog szükséges: a tisztítószer és a takarítás, mert ezek fogják megoldani a helyzetet.

Hasonlóan, amikor komolyan részt veszünk a sadhana-bhaktiban a Krisna-tudatban, akkor fog tisztulni a szívünk. Ahogy a szívünk tisztul, akkor úgy fogunk felszabadulni az anyagi vágyaink alól.
Bhakták gyakran felteszik a kérdést: - Ez rendben van, de annak ellenére, hogy gyakorlom az odaadó szolgálatot, akkor miért küzdök még az anyagi vágyaimmal?

A válasznak két aspektusa van:
- egyik az, hogy igen komolyan gyakorolja valaki az odaadó szolgálatot és elég komolyan adja át magát a sravanam-kirtanamnak és az odaadó szolgálat folyamatának, de csak úgy mechanikusan végzi valaki, mint ha egy szobát takarítana. Ez olyan, mintha valaki a port a szoba egyik sarkából a másikba seperné, - nem szedi össze egy lapátra és nem dobja ki. Itt Indiában szokták azt csinálni, aztán biztos Magyarországon is szoktak látni ilyet a bhakták. Szóval, itt Indiában van egy ilyen féle mánia, hogy a padlót háromszor szokták tisztítani. Itt Mayapurában szoktam látni, hogy a falak már több éve ugyan olyan piszkosak bizonyos helyeken. Felmossák a padlót háromszor, azzal a hozzáállással, hogy a kötelességüket már letudták. De a padló felett minden más koszos és poros és pókhálós. De még mindig azt gondolják, hogy kitakarítottak.

Szóval, hasonló a mechanikus sadhana is. Mi is japázunk, de nem azzal a szándékkal, hogy felszabaduljunk a sértéseink alól, nem azzal a szándékkal, hogy a rossz szokásainkat eltisztítsuk, hanem csak úgy csináljuk. Így nem igazán tudjuk a tisztulás eredményét élvezni, szinte olyan, mintha semmit sem csináltunk volna. Szóval, ez az első aspektus, hogy valaki rosszul vagy mechanikusan gyakorolja a sadhanát.
- a másik, hogy ha még valaki jól is gyakorolja a sadhanát, de még mindig időbe telik a folyamat és még kell küzdeni a rossz szokások befolyásával, melyek még mindig ott vannak oly sok élet után.

Természetesen ez még mindig jobb helyzet, mit az első, de a bhakták bármelyik helyzetben is találják magukat előfordul, hogy elkeserednek. Főleg akkor, amikor a bhakták azt tapasztalják, hogy még mindig ott van a szexuális és még annyi anyagi vágy, melyek alól nagyon nehéz felszabadulni. Ekkor néha elkeserednek, és azt gondolják, hogy nem működik a Krisna-tudat folyamata. De ha rosszul gyakoroljuk, akkor biztos, hogy maradunk az érzék kielégítés rabszolgái, de ha jól, akkor meg türelmesnek kell lennünk és bíznunk kell az szentnév erejében, az Úr kegyében. Így a maga idejében fogjuk tapasztalni, hogy a szív tisztul és elszabadulunk a nehézségek alól.

Lényeg az, hogy egyetlen remény van: a szentnév és a szentnév vibrálása. Ezért mondja sok helyen Sríla Prabhupáda, hogy a Krisna-tudat világ egyetlen reménye. Az emberek annyi más folyamatot gyakorolnak: yogát, különböző vallásokat stb., de ezek közül egyik sem képes arra, hogy a szívet tisztítsa, melyek oly piszkosak a Kali-yugában. Ezért az egyetlen remény a Úr szentneve. Ebben kell bíznunk és próbálnunk kell másokat is rávenni erre a tökéletes folyamatra – param vijayate sri Krsna sankirtanam.

Hare Krisna!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.