Ígértem, hogy beszámolok majd bővebben is arról, hogy mit csinálok most.
Már rögtön nem stimmel, mert a történet messzire nyúlik vissza.
Írtam már róla, hogy gyerekkoromban is felbukkant a tanítás kérdése. Mindig ez vonzott. Persze ez alatt nem csak egy egyszerűen leadott, bemagolt dologra gondoltam, hanem folyamatos jellemfejlődésről.
Bár személyesen is nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, a sorsom inkább az, hogy ennek a feltételeit szervezem össze sikeresen.
Most először a legkisebbekről van szó. Közel 3 éve szervezzük, hogy itt Budapesten legyen a bhakta-palántáknak egy biztonságos hely. közel 2 éve már működik a Mangala Csana, közismertebb nevén az ovi.
Már a Templom építésekor készültem rá, de Srila Sivarama Maharaja személyes kérésére kezdtem el a konkrét szervezést, majd a működtető Átmánanda Alapítványnak is én lettem a kuratóriumi elnöke.
Ezt a szolgálatot mindig próbáltam beszorítani az ép aktuális feladatom/munkám mellé több-kevesebb sikerrel, de mostanra eljött az idő, hogy ez nem ment tovább. Így most én vagyok az „igazgató bácsi”, ahogy néhányan viccesen hívnak.
Az ovisok száma háromról tizenkettőre nőtt, és októbertől iskola is lesz. Mindez új helyen, szinte nulláról kell elkezdeni. Ezért kértem a segítségeteket itt.
Ha bármi egyéb ötletetek támad, keressetek meg bátran. Lehet tárgy, pénz, társadalmi munka, ima, bármi. A nullánál minden több… :)
Előre is köszönök mindent!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.