"Ma az intelligenciáról beszélünk, s arról, hogyan működik ez a férfiaknál és a nőknél. A védikus írások leírják, hogy az intelligencia az emlékezetet, a tudást és a megkülönböztető képességet foglalja magába. Látjuk, hogy ezek alapvető kapcsolatban állnak az oktatás három szintjével is, amiről beszéltünk. Az emlékezet a hallással függ össze: különböző témákról hallunk, és megjegyezzük őket. A második szinten, az elmélkedés (kontempláció) szintjén, tudáshoz jutunk. E tudásra a szolgálatvégzés és az elmélkedés együttese révén teszünk szert.

A következő szinten a tudásból megvalósításhoz jutunk. A megvalósítás az az erő, amellyel meg tudjuk különböztetni, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk. A védikus irodalomban a három közül a megkülönböztető képességet tekintik a legfontosabbnak. De azon belül is azt tartják a legfontosabbnak, hogy különbséget tudjunk tenni az anyag és a lélek között. Prabhupáda említi, hogy az intelligencia három alapvető aspektusáról az egész világon tudnak. De hol van az az egyetem – kérdi – ahol megtanítják, hogyan tegyünk különbséget az anyag és a lélek között? Ezért mi úgy határozzuk meg az intelligenciát, mint az anyag és a lélek közötti megkülönböztető képességet. A védikus írásokban rengeteg megtanulandó dolog, tudás és az anyagi szférán belüli különbségtétel található.

A védikus tudomány tizennégy különböző ága közül tizenhárom foglalkozik az anyagi világgal (hiszen mégiscsak itt élünk!), s csak egyetlen ág, a vedánta képviseli a transzcendentális tudást. A Srimad-Bhágavatam ebbe az ágba tartozik. A Bhágavatam határozza meg úgy az intelligenciát, mint az anyag és a lélek közötti megkülönböztető képességet. Más puránák és a védikus irodalom más alkotásai egyéb intelligenciafajtákat is tárgyalnak, de a Bhágavatam nem foglalkozik velük. A tudás összes egyéb ágának végkövetkeztetését nyújtja, s megmutatja, hogy hogyan állnak azok kapcsolatban a transzcendentális tudással.

Meg kell értenünk, hogy az anyagi testben, a szívben elhelyezkedő elmének, intelligenciának és egónak a test közvetítő közegén keresztül kell működnie. Ha van egy vágyunk, a testünkön keresztül tudjuk azt kielégíteni. A vágy sok mindennel összefügg: van egy bizonyos fajta orrunk, szemünk stb., bizonyos dolgokat szeretünk szagolni, megérinteni vagy látni. A szemétnek rossz szaga van, nem szeretjük. Egy disznó számára azonban ez nektár. Más szóval egy adott szintre, területre korlátoz minket a testünk. Ezzel kapcsolatban elmesélek egy érdekes esetet.

Malajziában történt, még a templom megalapítása előtt. Mivel ez egy muzulmán ország, elfogtak néhány bhaktát – prédikáltak, ami ott nem megengedett. Muzulmán családból származtak, ezért amikor a szülők rájöttek, hogy a gyerekeik bhakták, megpróbálták átprogramozni őket. Egy elmegyógyintézetbe küldték őket, ahol különleges gyógyszerekkel kezelték őket, hogy elfelejtessék velük a dolgokat. Az egyik fiú mindent elfelejtett, a nevét, azt, hogy ki volt, mindent. Ugyanis az volt a tervük, hogy kitörlik az emlékezetét, s amikor mindent elfelejtett, újra megtanítanak neki mindent: “így hívnak, ez az anyád, az apád stb.” De történt egy kis probléma. A bhakta mindent elfelejtett, de még mindig énekelte a Hare Krisnát. Sohasem tapasztaltak ilyet azelőtt. A lélek egy másmilyen síkon működik tehát. Az anyagi intelligencia a test mechanizmusán keresztül működik, de ha az emberben kifejlődik a transzcendentális intelligencia, az egy másik dolog. Így az uttama-adhikári  transzcendentális minden anyagi helyzethez (társadalmi, családi háttérhez) képest."

részlet Srila Bhaktividya Purna Maharaja „Daiva-varnasrama” című könyvéből

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.