Nagyon vegyes érzések indultak el bennem, amikor kaptam egy telefonhívást, hogy Janmastami ünnepén kapok valami elismerést és legyek feltétlenül ott.
Egyfelől nem gondolom, hogy bármit tettem, amit el kellene ismerni, másfelől kifejezetten nem szeretek ilyenkor ott lenni.
Aztán jó fiú módjára átvettem szépen az oklevelet, melyet azért kaptam mert (állítólag) „sthira” rendületlen vagyok.
A legismertebb vers melyben ez szerepel így szól:
„Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot, mindig csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.”
Bhagavad-gíta 12 fejezet 18-19 vers
Amikor ezt a verset elolvastam, illetve az oklevél szövegét újra, rájöttem, hogy nem kell semmit se írnom… :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.