Én még úgy nőttem fel a Krisna-tudatban, hogy van Hűvösvölgyben egy nagyon különleges ház, ahol megnyilvánult Isten, és ezt érezni is lehet. Úgy gondolom, hogy ezt hívják templomnak.
Amikor először jártam ott kerestem az emlegetett templomot, de csak egy nagyobbacska családi házat láttam. De amikor beléptünk minden megváltozott. Nem szemre, hanem érzésre.
Hogy ez mennyire volt a bhakták lelkesedése, odaadása ami átragadt rám és mennyire az én egyéni tapasztalásom ezt ennyi idő távlatából se tudom eldönteni. De az tény, hogy az első kézzelfogható bizonyíték volt nekem a Legfelsőbb létezésére.
Hisz anyagi magyarázatot nem tudtam adni annak az érzésnek, amit én is mindig tapasztaltam. Jártam sok helyen korábban, templomokban is, de nem történt semmi. És ez nem valami szentimentális „bizsergés” volt, mert az meg nem jellemző rám.
Pesterzsébet, ahol laktunk a város ellenkező sarkában volt, így az oda-és visszautazás komoly, egész napos program volt. De ez akkor fel se tűnt, annyira akartunk menni oda.
Egy leckén hallottam akkoriban, hogy ez a hely olyan, mint a lelkivilág nagykövetsége. Az is csak egy épület, de a falain belül te egy másik országban vagy (jogilag is). Erről én teljesen meg voltam győződve.
És ha ez a nagykövetség, akkor milyen lehet az eredeti ország? Ha csak kicsit is ilyen (pedig nagyon!), akkor én oda akarok menni!
Persze a legnagyobb élmény a murtik, Sri Sri Dayal Nitai - Vijaya Gauranga jelenléte és kisugárzása volt.
De erről majd legközelebb…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.