Most, hogy itt van ismét Magyarországon eszembe jutott néhány emlék vele kapcsolatban.

1992-ben a Budapest Sportcsarnokban volt egy hatalmas Hare Krisna fesztivál, melyre mi is elmentünk. Sok meghatározó élmény ért ott, de az egyik pont vele történt.

Ahogy az üllőhelyekről lementünk a küzdőtérre az egyik beugróban láttam meg és teljesen ledöbbentem. Október ellenére mezítláb volt, fapapucsban egy szál csadarban.
Az arcán az nagyon ismert misztikus mosoly volt, ami mindenkit elbűvöl.
És ez nekünk szólt.

A másik történet, ha jól emlékszem 1997 telén volt. A templomban rémülten szaladgált egy általam alig ismert mataji, hogy nincs autó és nem tud kimenni a lelki tanítómesteréért a repülőtérre.

Persze bevállaltam a missziót és egy Wartburggal kimentünk a régi Ferihegy 1-hez. Én már nem is emlékeztem a régi találkozásra, sőt azt se tudtam, hogy kit hozunk csak őt sajnáltam meg.

Akkora hó volt, hogy parkolóhelyeken is buckákban állt, így én kint maradtam az autónál.

Amikor megjelentek a kijáratnál teljesen ledermedtem. Mezítláb, fapapucs, csadar és egy kézi táska.
Később megtudtam, hogy ebben már a dandája is benne van.

Csak az út elején mondott pár mondatot, aztán más semmit.
Mivel ne értettem, megkérdeztem a matajit, hogy mi volt az.

Ő lefordította: „Na, megérkeztünk a keleti-blokkba, nem szabad mosolyognom, mert rögtön 10 új tanítványjelöltem lesz.” :))))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.