A napokban eszembe jutott egy dal, amit édesapám szeretet.
Persze nem tudom, hogy mennyire, de amikor egy kicsit szomorú volt ennek a refrénjét dúdolta.
Akkor nem értettem miért.
Talán most igen…
Szörényi Levente : Dal az ártatlanságról
Én már látom, a sok mesét elhitted
Mégis úgy kérlek, hogy egyszer majd hallgass meg
Mikor útnak indulsz, minden még oly szép
Hidd el, másként érzel, hogyha már véget ér
Ha te járnál ott, ahol én jártam
Ha te látnád azt, amit én láttam
Ha te állnál ott, ahol én álltam
Nem lennél már ártatlan
Nézd, én várok, hisz változol minden nap
Egyszer majd eljössz, és azt mondod, megbántad
Mikor útnak indulsz, minden még oly szép
Hidd el, másként érzel, hogyha már véget ért
Ha te járnál ott, ahol én jártam
Ha te látnád azt, amit én láttam
Ha te állnál ott, ahol én álltam
Nem lennél már ártatlan
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.