Most van Srila Sivarama Maharaja Vyasa-pujája Krisna-völgyben.
Rendhagyó módon most az aktuális, idei felajánlásomat teszem közzé, mintha felolvastam volna.
Végül is azt tettem, csak nem egy helyiségben és máshogyan.
„Kedves Guru Maharaja!
Kérlek fogadd tiszteletteljes hódolatomat!
Minden dicsőséget Srila Prabhupadanak!
Minden dicsőséget Neked megjelenési napod alkalmából!
Most, ahogy elkezdetem a felajánlást, rögtön beugrott egy dolog.
Bizony a fenti sorokat nagyon rég írtam le. Mivel sokat változott az életem, és nem vagyunk un. munkakapcsolatban, csak személyes levelek kezdődhetnének így, de azt meg rég nem írtam neked.
Pontosabban rengeteget megírtam fejben, de máskép nem. Talán jobb így.
Régebben mindig könnyű dolgom volt, mert csak visszaemlékeztem az előző évre és volt olyan közvetlen, személyes élmény, ami ihletet adott a dicsőítésedre. Persze így is szerencsés vagyok, mert sokat társulhattam veled. Remélem a jövőben lesz még rá lehetőségem.
Egy régi történet jutott eszembe. 2003 körül már nagyon szeretted volna, hogy egy méltó temploma legyen Budapesten Gauranitainak, Srila Prabhupadanak, a bhaktáknak és persze mindenki másnak.
Emlékszem mondtad, hogy ne haragudjak rád, hogy nyomsz, de téged is nyom Srila Prabhupada és egy kicsit tovább kell adnod belőle. Persze nekem a kicsi se volt kicsi, de nagy megtiszteltetés és kegy volt ez a feladat, így boldog teher is.
Néztük sorra az ingatlanokat és végül találtunk egyet, ami tetszett neked, és a bhakták is rábólintottak. Boldogan rohantam ki a gyűlésről és hívtam a tulajokat.
Ők viszont sajnos meggondolták magukat és elálltak az eladástól.
Épp Indiában voltál és kérted, hogy hívjalak az eredménnyel. Én magamba roskadva ültem és nehezen szántam rá magam, de végül megtettem.
„Na, mi újság Vijaya?” kérdezted nagyon pozitívan. Ettől még nehezebb volt kinyögnöm a rossz hírt.
„Most szomorú vagy?”
Ezt annyira kedvesen, apukásan mondtad, hogy az addig tartott gát átszakadt nálam.
„Ne legyél szomorú, te megtettél mindent.”
Csendben koppantak a könnycseppjeim az asztalra…
Keveseknek adatik meg, hogy közvetlenül tapasztalják a szeretettel teli, puha szívedet.
Én voltam olyan szerencsés.
Jelentéktelen szolgád, Vijaya Gauranga das”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.