"Sríla Prabhupáda Dhruva Maharája Nárayan-astráyát többször is hasonlítja a szentnévhez. Itt mielőtt egyszer volt használva, akkor már lehetett látni, hogy milyen hatásai voltak. Az előző vers azt mondja: amikor Dhruva Maharája a nyílvesszőjét az íjához illesztette, a yaksák által teremtett illúzió azonnal szertefoszlott, ahogy minden anyagi fájdalom és öröm megszűnik, amikor az ember megismeri az önvalót.

Ennek a példának három szintje van:

1. Amikor a nyílvesszőt ráhelyezzük az íjra – ez ahhoz hasonlít, amikor egy vasinava Krisna szentnevét énekli, akkor az a szennév árnyéka – bhása.

2. Amikor kilövi: az a tiszta szentnév vibrálását szimbolizálja.

3. Amikor a nyíl célba talál: ez a cél Krisna szentnevének éneklése. Itt ez úgy van megemlítve, hogy minden anyagi öröm és fájdalom megszűnik.

Ez azt jelenti, hogy amikor a Hare Krisnát énekeljük valamilyen komolysággal, akkor mindezek a dolgok – káma, krodha, stb. – minden anyagi szenvedés eltűnik. Sthita sattve prasidati- akkor valaki megállapodik a jóságban. Ahogy itt is áll, az Úr szentnevének az árnyéka azokat az ellenségeket, melyek nehézségeket okoznak egy vasinavának, elpusztítja.

Mi az oka annak, hogy ezek a nehézségek nincsenek lelőve az életünkben és léteznek? Ez annak a szerencsétlen állapotnak köszönhető, hogy nem énekeljük megfelelő minőséggel Krisna szentnevét.  Igazából erről szól a Krisna-tudati mozgalom, hogy valahogy a bhakták olyan bizalommal és minőséggel tudják énekelni a Hare Krisnát, ami fogja adni nekik a lelki erőt, ahhoz, hogy ellent tudjanak állni az anyagi világ kísértésének, amit itt a yaksák illúziói és fegyverei képviselnek.

Ahogy Dhruva Maharája is sikeres volt és mi is hasonlóan menedéket veszünk annál az eszköznél, aminél ő is menedéket vett, akkor mi is sikeresek leszünk.

Itt nagy titokról nincs szó – Nara-Nárayana risitől kapta ezt a nyilat, ami tévedhetetlen. Ugyan úgy Krisna szent neve is tévedhetetlen, amikor kapcsolatban vagyunk vele. Itt a Krisna-tudat mozgalmának tagjainak a legfontosabb dolga az, hogy mi is egy megfelelő módon ajánljuk fel az életünket a Hare Krisna mantrázásra. Így minden más dolog sikeres lesz – param vijáyatá srí krsna sankirtanam.

Vijaya azt jelenti, hogy siker. Amikor valaki csatát nyer, akkor ő a vijaya, a győztes. Hasonlóan a győzelem a számunkra is ott van, ha mi is így menedéket veszünk az éneklésnél – krisna sankirtanam - , de ha nem, akkor az áldoztává válunk az anyagi energiának, anyagi világnak. Ennek igazából nincsen egy harmadik alternatívája.

Logikában létezik egy olyan, mint a kizárás folyamata.
Például, két személy van egy szobában, ugyan akkor hallunk egy nagy lövést, és bemegyünk a szobába és látjuk, hogy az egyikük le van lőve. A kizárás folyamata az, hogy aki életben van, ő lőtte lel a másikat. Senki más nem lehetett, még ha nem láttuk, hogy mi történt és azt mondhat a másik, amit csak akar. Ugyanúgy, ha mi is látjuk, hogy mi is le vagyunk lőve, áldozat vagyunk az anyagi energiának,akkor ez nem azért van, mert nem működik a folyamat, akkor tudhatjuk, hogy nem lehet más oka, mint hogy nem gyakoroljuk a folyamatot. Nem megfelelő módon használjuk azt a fegyvert, amit kaptunk Sríla Prabhupádától és az Úr Caitanyától. Így várhatóan ez fog történni. Sadhu-sabhadana, ezért vasinavák nagyon óvatosak és nagyon vigyázva kezelik azt a kincset, ami az Úr Krisnának a szentneve.

A tendencia ott van arra nálunk, hogy közönségesen veszünk dolgokat. A materialista tudat azt jelenti, hogy a lelki dolgokat anyaginak látjuk. Amikor az emberek azt mondják, hogy mutasd meg Istent és mi megmutatjuk – „Itt van!” - akkor ők azt mondják, hogy ezek nem Istenek, hanem szobrok. Mi mondjuk, hogy ezek nem szobrok, hanem Isten, de te nem tudod Istent látni, annak ellenére, hogy itt mutatjuk neked. Mi is amikor lát a szentnevet, akkor nekik is úgy hangzik, mint egy mantra. Azt mondjuk, hogy annyi mantra létezik, ez a mahámantra, ami felszabadít stb., de aminátvan náma náminoh – de ez Krisna! Nekünk ezt nehéz értékelni.

Olvastam egy könyvet, ahol Sríla Prabhupáda fiatalkori ismerősei - varaja-vásik, családtagok, gaudiya-matha tagok - emlékeztek vissza, hogy ők hogyan látták őt. A közös, ami mindenki értett, hogy Sríla Prabhupáda egy szent volt, egy tiszta vaisnava volt. De nem látták, hogy mennyire volt tiszta vaisnava. Azt mondtak, hogy nem értették, hogy milyen nagy személyiség volt. Ez az anyagi szem, amikor egy létező szent társaságában vagyunk, akkor azt gondoljuk, hogy ő egy grihaszta, egy patikus, aki egy jó bhakta a sok jó bhakta között. Amikor valami különleges dolgot tesz, amit más jó bhakták nem tettek, akkor meg azt gondoljuk, hogy biztos egy inkarnációja volt az Úr Caitanyának stb."

Srila Savarama Maharaja

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.