"Megkérdezheti valaki, hogy miért van szükségünk varnásramára. Hiszen bhakták vagyunk, transzcendentalisták… De a gond a feltételekhez kötött helyzetünkből fakad. Ha tényleg transzcendentalisták lennénk, akkor elég lenne egyszerűen hallanunk az Úrról, azonnal bhaktákká válnánk, és máris a transzcendentális szinten tudnánk cselekedni. Ez történt a négy Kumárával is. Elég volt beszívniuk a tulasi levelek illatát, és máris megvalósították Istent. Isten-tudatosak lettek.

Vagy ott van Sukadeva Gosvámi: elég volt hallania az Úr kedvteléseiről, és máris önmegvalósítottá vált. Mi is hallottuk a Srimad-Bhágavatamot, szagoltuk és ízleltük a tulasi leveleket, de valahogy nem biztos, hogy ugyanezt az eredményt értük el. Ez a feltételekhez kötött természetünk miatt van. Sukadeva Gosvámi és a négy Kumára nem azonosították magukat a testükkel, mi viszont így gondolkozunk. A test, az elme, az érzékek, az intelligencia, a hamis éntudat… Némi gyakorlásra van szükségünk ahhoz, hogy változtatni tudjunk ezeken. A varnásrama rendszer azért jött létre, hogy gyakorolni tudjuk, hogyan szabadulhatunk meg feltételekhez kötött természetünktől. Talán ez a legfontosabb dolog, amit a varnásramával kapcsolatban meg kell értenünk: minden szabály és kötöttség azért van, hogy gyakorolhassuk e dolgokat, s okuljunk belőle.

Hallottam egy történetet valakitől, aki vagy saját magáról, vagy egy kisgyerekről mesélte a következőt. Az egész család az asztalnál ült, a ventillátor, egy asztali ventillátor pedig be volt kapcsolva. Egy nagyon kicsi, két-három éves gyerek is ott volt. És ez a kisgyerek be akarta dugni az ujját a ventillátorba. Néhány rokon rászólt: “Nem szabad, ne csináld!”, de az egyik nagybácsi közbeszólt: “Hagyjátok, nem így kell ezt csinálni! Először is húzzátok ki a ventillátort a konnektorból, és amikor már eléggé lelassult, és alig pörög, mondjátok neki, hogy »Jó, most már bedughatod az ujjad«”. A gyerek nagyon lelkes volt, mert ez volt minden vágya, és be is dugta az ujját a ventillátorba. Az nagyot csattant, a gyerek pedig megijedt és kirántotta az ujját. Ezután soha többé nem akarta az ujját a ventillátorba dugni.

Ez a varnásrama célja: nagy brahmacárinak, érett grihasthának, megvalósított vánaprasthának, dinamikus sannyásinak képzeljük magunkat, de ott a rendszer, hogy bedughasd az ujjad és rájöjj: te valójában egyik sem vagy. Igen, erre való. Meg kell értenünk, hogy a vaisnava a maguk valójában látja a dolgokat, és emellett realista is."

részlet Srila Bhaktividya Purna Maharaja : Daiva-varnasrama című könyvéből

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.