Gyerekkoromban még nem volt videó, sőt még színes tévé sem, így a diavetítő és az azon tekergetett mesék nagy élmények voltak. Az egyik ilyen a „Münchausen báró kalandjai” című volt.
Senkit se untatnék a nagyotmondó báró teljes történetével, de az egyik esete nagyon tanulságos volt. Azt állította, hogy beleesett lovastul a mocsárba és onnan saját hajánál fogva kiemelte magát.
Itt a kép arról, hogy szerinte hogy történt.
Gyerekként sokat gondolkodtam rajta miként sikerülhetett, majd később azon, hogy hol a hiba. Hisz az erő felfelé hat, miért ne emelkedhetne?
Akkor nézzük a fizikát. Ahhoz, hogy egy erő hatni tudjon, szükség van egy szilárd pontra, legyen az felül, vagy alul. Erre már Arkhimedesz is rájött, amikor azt a kijelentést tette, hogy „Adjatok egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot!”
Esetünkben ez hiányzik. Amikor tavaly a Csodák palotájában jártunk, láttam egy ötletes szerkezetet, ami a mesét szimulálja. Egy magasan elhelyezett csigán átforduló kötéllel fel lehet húzni magad, sőt több csiga közbeiktatásával egész könnyedén.
Miért tanulságos ez nekünk?
Mert bizony gyakran gyalogolunk bele a mocsárba. Akkor persze elkezdünk visítani és általában ki is húz minket valaki a szarból mocsárból.
De az élet célja nem az, hogy folyamatosan ki-be mászkáljunk és közben ordibáljunk, hanem az, hogy átkeljünk a lápon és ha lehet segítsünk másoknak is ebben.
Persze ehhez el kell fogadni egy nálunk magasabban lévő szilárd dolgot, személyt, hogy emelkedni (és főleg haladni) tudjunk. Fel kell ismerni a helyzetünket és a lehetséges segítőkét is. Ez a nehéz.
Főleg akkor, amikor épp nem vagyunk akkora bajban…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.