A múlthéten írtam a Queensryche zenekar 1994-es „Promised land” című lemezének intrójáról.

Most itt a nyitószám.

Már a címe is sokat sejtet. Érdemes elolvasni a szöveget. Külön kiemeltem egy részt…

Beating with life you promised life,
security, happiness.
Unfortunate son cornered,
cowering in the pit of
circling panes of glass that
surround and reveal the ever present "It".

"It" is my move, my every look,
interpreting gestures,
informing others
what's undercover and
lurking beneath my mask
of this year's featured model.
Is this too much?
Close your eyes.
Care to look inside? I am I!

What may appear
might easily be explained,
but given the situation
of info saturation,
what you feel can never go away.

Steering perception? I am!
Inviting contradiction? I am!
It's my insistence
you keep your distance
from the glare behind my stare.
So this is the way
the game is played.
You can leave now...
but I think you'll stay. I am I!

"A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg reá."

Gandhi

Egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem Astasakhi matajit, aki Krisna-völgy főpujárija és a Gita-jayantik szervezője, hogy nem e maradt szponzorált Bhavagad-gita.

Azt mondta, hogy persze, mennyit kérek.

Szóval van 15db szuper Bhagavad-gítám (keményfedeles és kis fehér), lehet rá jelentkezni.

Néhány feltétel:
- Csak akkor, ha még nincs, vagy olyannak adnád akinek nincs
- El kell olvasni. Vagy legalább kezd el.
- Nem postázom. Átveheted itt, a Bp. Templomban, vagy esetleg a Govindában.

Éljen a transzcendentális karácsony!

Egy ilyen levelet kaptam pár napja:

„Hare Krisna kedves Vijaya Gauranga pr!
Kérlek fogadd hódolatomat!
Minden dicsőséget Sríla Prabhupadanak!

Lehet emlékszel rám, találkoztunk már párszor, farmon, bp-i templomban. Nagyon szeretem a blogodat, mindig sikerül találni valamit rajta, ami lelkesít, vagy tovább lendít egy dilemmámom.
Pont úgy, ahogy a Mantra zenekar zenéi, szövegei.

De most egy nagyon különleges eset történt. (ezt kifejezetten, azért akartam megírni Neked, mert olvastam, hogy olykor Te is elgondolkozol, hogy folytasd-e a zenélést.)
Szóval Pécset vagyok, a Marathon idején, és egyetlen egy Keményfedeles Gítá volt a repertoárban, a sok puha, és pici mellett, és nagyon szerettem volna kiosztani. Már kb. két hete volt a húzokocsimban, és egy reggel, Devi Deva pr. talált egy régi Marathon lelkesítőt, amit a blogodon van.
"Gyerünk le az utcára és lepjük el a tereket".
Szóval ezt a nótát hallgatgatva indultam el Szentlőrincre tegnap előtt reggel, de olyan vihar jött, hogy mire a vasútra értem, eldöntöttem, hogy maradok Pécset, és kimentem a Kertvárosba emeletes házazni. Amitől ugyan tartottam egy picit, mert nem a legjobb környék, de mondom, ha ez van, csak nem mehetek kertes házakhoz, meg hát, szolgálat-szolgálat, nem kell válogatni, így is óriási szerencse, hogy Sankirtanozhatok, nem kell dolgoznom, valami Bhaktákat nélkülöző helyen. Nagyon lelkesítet, a Marathoni induló, és ezen a napon történt, hogy kaptam egy nagyobb adományt, egy idős házaspártól, akiknek már nem lehet sok hátra, és olyan boldogság fogott el, hogy megmenthettem őket a pokoltól, egy vastag Gítával...nem lehet elmondani.
köszönöm!

Hare Krisna!

sz.: misa”

Volt pár hete egy komment és kérdés amit a gép moderált és félrerakott:

„Azt szeretném megkérdezni, hogy a magánéletben( vagy akár a vezetésed alatt), hogy oldottad meg ha valakit megbántottál, hogy tudtad rendezni azokat a dolgokat amiket esetleg másoknak okoztál?
Ezt azért kérdezem, mert őszintén belegondolva, ezt egy lakatlan szigeten se lehet elkerülni, sajnos folyamatosan adódnak ilyen helyzetek, láthatólag mindenkinél, és ha Neked van valami praktikád, vagy volt/van valami "rendbehozó programod", abból mások is sokat tanulhatnak, lévén hogy sokan szeretik az oldalt.”

Egy két évvel ezelőtti lecke nagyrészt válaszol erre a kérdésre. És persze még sok minden másra is.

Itt tudod letölteni, itt pedig meghallgatni:

"Maitreya, a nagy bölcs folytatta szavait: Kedves Vidurám! Az Úr Visnu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyon elégedett volt a kilencvenkilenc lóáldozat végrehajtásával, ezért Indra király társaságában megjelent a színen, s beszélni kezdett.

Az Úr Visnu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Prithu királyom! Indra, a mennyek királya megzavarta száz áldozatod végrehajtását. Most eljött Velem, hogy elnyerje bocsánatodat. Ne haragudj hát rá!

MAGYARÁZAT:  Az átmánam szó rendkívül fontos ebben a versben. A yogik és a jnánik között az a szokás, hogy egymást (vagy akár egy közönséges embert is) az önvalójuknak szólítják, mivel egy transzcendentalista sohasem tekinti a testének az élőlényt. Az egyéni önvaló az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szerves része, így az önvaló és a Legfelsőbb Önvaló minőség tekintetében nem különböznek egymástól. Ahogy azt a következő vers elmagyarázza, a test csupán egy külső fedőréteg, következésképp egy fejlett transzcendentalista nem tesz különbséget az egyik vagy a másik önvaló között."

Srimad Bhagavatam 4. ének 20. fejezet 1-2. vers

"Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születettek volna" kezdi könyvét az írópáros.

Akinek van gyereke, az tudja, hogy milyen kihívásokkal kell szembe nézni.

A jó szándék, sőt a védikus bölcsesség is gyakran kevés, hogy mit csináljunk nehéz helyzetekben. Pedig az van bőven.

Ezt a könyvet bátran merem ajánlani, mert önálló lélekként, nagy tisztelettel közelíti meg a gyermeket és úgy próbál segíteni.

Persze az elolvasás önmagában nem segít (bár jó kezdet), a gyakorlatban kell folyamatosan alkalmazni és akkor meglátjuk, hogy működni fog.

A tudósok egy nagyon érdekes bolhára bukkantak.

Minden más egyedtől eltérően meghallotta, sőt teljesítette a neki adott utasításokat. Azt mondták neki, hogy „ugorj” és már repült is. Azt nem tudták kideríteni, hogy ért e más is, hisz csak ezt az egy dolgot tudta csinál szegényke.

Nagy volt az öröm és a lelkendezés. Micsoda felfedezés!
Bemutatták konferenciákon, mindenhol.

Aztán, ahogy telt múlt az idő a tudósok is ráuntak a bolhára. Gondolták, hogy újabb kutatásokat kellene rajta végezni.

Mást nem tudtak kitalálni, ezért levágták az egyik lábát. Utasították a bolhát, hogy ugorjon és az (bár kisebbet), de ugrott. Aztán lenyisszantottak még egyet. A bolha már jelentősen kisebbet ugrott.
Jött a harmadik láb eltávolítása, és így már csak egy picit tudott mozdulni.

Amikor a tudósok a negyedik lábát is levágták a bolha minden fajta utasítás, kérlelés, ordibálás ellenére mozdulatlan maradt.

A nagy koponyák visszavonultak és komoly ténymegállapítást hoztak:

„Ha levágjuk a bolha lábait, akkor megsüketül.”