Ez egy hihetetlenül fontos téma mindkét nem számára.
Ha nem érted miért, akkor pont azért.

Találtam egy erről (és még sok minden másról) szóló interjút Feldmár Andrással.
Itt olvashatod az egészet, itt pedig az idevágó részt:

„…Nagyon fontos téma szerintem, mert egyre több olyan férfit lehet látni a világban, aki fiú marad.

Mi ennek az oka?

Például az, hogy a mi kultúránkban nincs egy olyan beavatási rítus, ami a fiúk esetében egyértelmű belépést jelentene a férfilétbe. A nőnek van, mert ha máskor nem, akkor legkésőbb amikor állapotos lesz és gyereket szül, akkor a lányból nő lesz.

De ha gyereket szül, anya lesz belőle és nem nő...

De már nem lehet lány. A fiúnál pedig ez nincs meg, holott minden fiú arra vágyik, hogy egy felnőtt férfi átölelje a vállát, és azt mondja neki, hogy na, most már te is olyan vagy, mint mi. Vannak például olyan kultúrák, ahol a férfiak éjjel elrabolják a fiút az anya házából, és attól a pillanattól kezdve a férfiakkal él és teljes jogú tagja a férfitársadalomnak. Nálunk sajnos ilyen rítus nincs. Gyakran lehet találkozni azzal a problémával, hogy a férfi inkább marad a szülei fia, mint a felesége férje.

Ebben talán közrejátszanak azok a trendek, amelyek a férfias minőségek meggyengítésére törekszenek, nem?

Igen, valamint az, hogy az elmúlt negyven év feminizmusa olyan férfit akart definiálni, akitől a nőknek nem kell félniük. Ami egy olyan képzetet keltett a férfiakban, hogy a valódi férfi kvalitásokra inkább nincsen szükség.

Mik lennének az eredeti férfi minőségek?

Elmesélem, hogy mi történt velem. Miután kisgyerekkoromban eltűnt az apám, onnantól kezdve egyszer egy héten láttam őt, anyámmal és nagyanyámmal éltem. Az apámat és a férfiasságot az anyám szemén keresztül kaptam meg. És egy nőnek az elképzelése arról, hogy milyenek kell lennie egy férfinak, az tulajdonképpen egy karikatúra. Ha nem vigyáztam volna, és nem ébredtem volna rá arra, hogy valami baj van, akkor valószínűleg egy olyan férfivá váltam volna, akiről egy nő álmodik.

Ahhoz, hogy megtudjam, mi a férfi, az kellett, hogy 34 éves koromban találkozzak a tanítómesteremmel, R. D. Lainggel. És ő – nem akarattal, vagy céltudatosan, hanem azzal, ahogy volt a világban – adott egy modellt, hogy úgy lehet férfinak lenni. És ebben voltak olyan kvalitások is, amiket az anyám nem akart bennem. Például a bátorság. Az anyámnak fontosabb volt az, hogy vigyázzak magamra, mint az, hogy bátor legyek.

Annak idején a hároméves fiammal és a feleségemmel a tengerparton játszottunk a homokban. Teljesen békés volt a hely, nem voltak autók, nem volt semmiféle veszély. A fiam egyszer csak fölállt, és elindult a móló felé. Ahogy távolodott, nem nézett vissza, csak ment. Nagyon büszke voltam rá, a feleségem meg sírt.”

Meglepően aktuális lecke két év távlatából is. Gyors, praktikus, szókimondó.

„A hömpölygő folyók a legkülönfélébb ízekkel szolgáltak — édessel, csípőssel, savanyúval stb. —, az óriási fák gyümölcstől és méztől roskadoztak. A tehenek zöld fűvel tömhették meg bendőjüket, s így bőségesen adtak tejet, túrót, tisztított vajat és más nélkülözhetetlen tejtermékeket.
     

MAGYARÁZAT: Ha a folyókat az ember nem szennyezi be, s hagyja, hogy természetes medrükben folyjanak, valamint engedi, hogy néha elárasszák a földeket, a föld rendkívül termékeny lesz, és minden zöldség, fa és kultúrnövény megterem rajta. A rasa szó jelentése „íz”. Valójában a rasák nem mások, mint a földben rejlő ízek, s amikor magokat ültetünk a földbe, fák hajtanak ki, hogy kielégítse vágyunkat a különféle ízekre. A cukornád azért adja a levét, hogy teljesítse az édes íz iránti vágyunkat, a narancs pedig azért, hogy a savanyú és édes íz keveréke iránti vágyunk csillapodjon. Ugyanígy van ez az ananásszal és a többi gyümölccsel is, de ott van például az erőspaprika, ami a csípős íz iránti vágyunkat elégíti ki. A talaj ugyanaz, ám a különféle magokból különféle ízek jönnek létre. Krisna elmondja a Bhagavad-gítában (7.10): „Én vagyok minden lét eredeti magja.” Minden a helyén van tehát, s ahogy az Isopanisad kijelenti: purnam idam. Mindent, ami az élethez szükséges, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének teljes elrendezése hoz létre. Az embereknek ezért meg kell tanulniuk, hogyan tegyék elégedetté a yajna-purusát, az Úr Visnut. Valójában az élőlény legfontosabb kötelessége az, hogy örömet okozzon az Úrnak, hiszen az Ő szerves része. A világ olyan rendszer szerint épül fel, hogy az élőlény örök helyzetének megfelelő kötelességét kell, hogy végezze. Ha nem ezt teszi, szenvedés vár rá. Ez a természet törvénye.
      A taravo bhuri-varsmánam szavak buja lombozatú, vastag törzsű fákra utalnak. E fák haszna az, hogy mézet és különféle gyümölcsöket teremnek. Az erdőnek is megvan tehát a maga feladata, mégpedig az, hogy mézzel, gyümölccsel és virágokkal lássa el az élőlényeket. Sajnos annak következtében, hogy az emberek nem végeznek yajnát, a Kali-yugában az erdőkben vannak ugyan hatalmas fák, ám nem hoznak elegendő gyümölcsöt, s nem adnak elegendő mézet. Minden a yajna bemutatásától függ. Ebben a korban a sankirtana mozgalom világméretű terjesztése a legjobb módszer a yajna végzésére.”

Srimad Bhagavatam 4. ének 19. fejezet 8. vers

„Az erkölcsi önismeret minden emberi bölcsesség kezdete.”

Kant

EGYÜTT KEZDTÜK EL

A legnagyobb titkot
Akartuk megtudni
De miután a kezünkben volt
Te hagytad kicsúszni
És azóta sem érted
Hogy én mit érzek
Csak azt látod az egészből
Hogy nem vagyok veled

Együtt indultunk, együtt kezdtük el
De te megálltál az úton
Azt mondtad: neked ez így jó
De nem baj, én majd végigjárom

Nehéz volt,
De választanom kellett
És tudtam, ha visszanézek
Mindent elfelejtek
Csak égjen, csak égjen
Fel mögöttem minden
Hát égjen, és égjek
Mert tudom, hogy nekem ezt kell tennem

Együtt indultunk, együtt kezdtük el
De te megálltál az úton
Azt mondtad: neked ez így jó
De nem baj, én majd végigjárom

Veszítsem el mindenem

/Mantra : Életről életre 2001/

Régóta gondolkodom rajta, hogy megosszam veletek egy kedves barátom példabeszédét.

Most megteszem. Remélem nem bánt meg senkit.

„Sokan úgy gondolják, hogy az elvek olyanok, mint a fing. Tartom, ameddig tartom, aztán ha nem, hát akkor nem.”

(Itt olvashatod az előző részt)

Ahhoz, hogy ne csak egy vegetáló kis klub, vagy valami hasonló legyen a Krisna-tudat, emberekre van szükség nagyobb számban.

Sokszor a 4 szabályra, a 16 körre, vagy a ruházat furcsaságára fogjuk a sikertelenséget, de ez nem helytálló. Valóban, még Srila Prabhupada is mondta, hogy csak egy dologban is enyhítene, akkor milliók csatlakoznának.

A híres Bhagavad-gíta vers is a feladat nehézségére utal:
„Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.” Bg.7.3.

Ezt a verset Srila Prabhupada rengetegszer idézi (nem véletlenül), és valamikor „sokszázezer”, sőt „sokmillió” szavakkal.

Szóval nem könnyű a feladat. 

Ezt tapasztalatból is mondhatom, hisz prédikáltam vidéki városban, kerületben, és egész Budapesten. Nem véletlen, hogy még a 20 éves stabil jelenléttel bíró, 2 milliós fővárosban sem tépik szét a templomot.

Vizsgálva a korábban emlegetett sikeres kisegyházakat, nagyon komoly és szigorú szabályokat találunk.

De mégis mit tehetünk?

A sok elmélet után közeledjünk a praktikus, megfogható javaslatokig.

1. Tömjük be a lukakat
Azaz, csökkentsük a veszteségeket. Naponta több ezren kerülnek kapcsolatba a Krisna-tudattal, főleg a könyvosztó bhaktákon keresztül, de kevesen jutnak tovább az egyszeri adományozás szintjén.
Elég sokan eljutnak a rendezvényeinkre, központjainkba, Krisna-völgybe, de itt meg is áll a folyamat.
És sajnos, akik aktív gyakorlatába is belekezdenek a bhakti-jógának is nagy számban lemorzsolódnak, sőt gyakran ellenségessé is válnak.

2. Jussunk el mindenkihez
Itt rengeteg régi és új ötlet jöhet fel, már csak csinálni kell.
Sokszor azt hisszük, a Krisna-tudatot már mindenki ismeri, de ezt koránt sincs így. Még akiknek volt valami konkrét kapcsolódása, azoknak is komoly káosz van a fejében a filozófiáról és a gyakorlatról nem beszélve az emberek általános tömegéről. 

Ne feledkezzünk meg arról, hogy 2010 van, és vannak olyan dolgok, amik nem, vagy nem úgy működnek, mint régen, és vannak teljesen új módszerek is.

3. Ismerjük meg az emberek véleményét és igényeit
Azt hiszem, ehhez nem kell magyarázat, mindenki érti, mégis hajlamosak vagyunk hanyagolni.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenkit elégedetté kell, vagy tudsz tenni, de ha legalább megtudod, hogy mit szeretne, akkor több az esély.

4. Célozni
Mivel nem vagyunk sokan és a feladat nagy, érdemes célozni.
Ha te vagy Rambo a kifogyhatatlan géppuskával, akkor semmi baj, de ha nem, akkor könnyen bajba kerülhetsz.

Könnyű megnyugtatni magunkat, hogy „prédikálok”, de az eredmény elmaradása már mutat valamit. Pláne, hogy ha hossztávra gondolkodsz és nem csak valami gyors, könnyen elérhető, és látványosan bemutatható eredményre vágysz.

A lényeg minden esetben viszont ugyanaz: az odaadás. A bhakti csak bhaktiból jön. Ha te lelkes vagy valamire az át fog ragadni másokra is. A módszerek, az eszközök, a technikák csak segítenek, de nem helyettesítik.
 

A hétvégén olvastam a Bhagavad-gitát és egy nagyon ismert vers magyarázatában rátaláltam egy régóta keresett részre.

"Óh, Arjuna, nem lehet yogi az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.

Magyarázat: ... Aki a szükségesnél többet eszik, az nagyon sokat álmodik, ennek következtében pedig a szükségesnél többet alszik. Az ember ne aludjon napi hat óránál többet. Aki a huszonnégy órából hatnál többet tölt alvással, az kétségtelenül a tudatlanság kötőerejének hatása alatt áll. A tudatlanság kötőerejének rabja lusta, és hajlamos arra, hogy sokat aludjon. Az ilyen ember nem alkalmas a yoga végzésére." 6. fejezet 16. vers

Mindig próbáltam meggyőzni a bhaktákat, hogy az evéssel és alvással legyenek óvatosak.

Bár közvetlenül nem ütközik szabályokba, mégis a lelkiélet rovására mehet.