Meglepően aktuális lecke két év távlatából is. Gyors, praktikus, szókimondó.

„A hömpölygő folyók a legkülönfélébb ízekkel szolgáltak — édessel, csípőssel, savanyúval stb. —, az óriási fák gyümölcstől és méztől roskadoztak. A tehenek zöld fűvel tömhették meg bendőjüket, s így bőségesen adtak tejet, túrót, tisztított vajat és más nélkülözhetetlen tejtermékeket.
     

MAGYARÁZAT: Ha a folyókat az ember nem szennyezi be, s hagyja, hogy természetes medrükben folyjanak, valamint engedi, hogy néha elárasszák a földeket, a föld rendkívül termékeny lesz, és minden zöldség, fa és kultúrnövény megterem rajta. A rasa szó jelentése „íz”. Valójában a rasák nem mások, mint a földben rejlő ízek, s amikor magokat ültetünk a földbe, fák hajtanak ki, hogy kielégítse vágyunkat a különféle ízekre. A cukornád azért adja a levét, hogy teljesítse az édes íz iránti vágyunkat, a narancs pedig azért, hogy a savanyú és édes íz keveréke iránti vágyunk csillapodjon. Ugyanígy van ez az ananásszal és a többi gyümölccsel is, de ott van például az erőspaprika, ami a csípős íz iránti vágyunkat elégíti ki. A talaj ugyanaz, ám a különféle magokból különféle ízek jönnek létre. Krisna elmondja a Bhagavad-gítában (7.10): „Én vagyok minden lét eredeti magja.” Minden a helyén van tehát, s ahogy az Isopanisad kijelenti: purnam idam. Mindent, ami az élethez szükséges, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének teljes elrendezése hoz létre. Az embereknek ezért meg kell tanulniuk, hogyan tegyék elégedetté a yajna-purusát, az Úr Visnut. Valójában az élőlény legfontosabb kötelessége az, hogy örömet okozzon az Úrnak, hiszen az Ő szerves része. A világ olyan rendszer szerint épül fel, hogy az élőlény örök helyzetének megfelelő kötelességét kell, hogy végezze. Ha nem ezt teszi, szenvedés vár rá. Ez a természet törvénye.
      A taravo bhuri-varsmánam szavak buja lombozatú, vastag törzsű fákra utalnak. E fák haszna az, hogy mézet és különféle gyümölcsöket teremnek. Az erdőnek is megvan tehát a maga feladata, mégpedig az, hogy mézzel, gyümölccsel és virágokkal lássa el az élőlényeket. Sajnos annak következtében, hogy az emberek nem végeznek yajnát, a Kali-yugában az erdőkben vannak ugyan hatalmas fák, ám nem hoznak elegendő gyümölcsöt, s nem adnak elegendő mézet. Minden a yajna bemutatásától függ. Ebben a korban a sankirtana mozgalom világméretű terjesztése a legjobb módszer a yajna végzésére.”

Srimad Bhagavatam 4. ének 19. fejezet 8. vers

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.