Ez a sorozat a Krisna-tudat elkezdésének első lépéseit segít megtenni. Ha már úgy gondolod, hogy túl vagy ezeken, és mégis valami újdonságot fedezed fel, akkor mégse vagy túl rajta és érdemes újrakezdened. Minden nap.

2. rész
Éneklés

Ez nem azt jelenti, hogy énektanárhoz kell menned, bár teheted, ha akarod.
Akkor mit kell csinálnom?

a. Japázás (ejtsd.: dzsapázás)

Ez a Hare Krisna Maha-mantra 108 golyós láncon történő halk, személyes meditációját jelenti.

Itt tudsz róla többet olvasni.

A komoly hívők 16-szor mennek végig a láncon és felsőhatár nincs.
Ami fontos: nincs alsóhatár se. Minden jó.
Fontos a minőség, hogy tényleg meditáció legyen, ne pedig egy mechanikus darálás.

b. bhajan, kirthana (ejtsd.: badzsan, kirtan)

Ez egy közös, zenés meditációt jelent. Lehet (sőt jó) hallgatni, de az aktív részvétel az igazi. A bhajan egy ülősebb, nyugisabb dolog, míg a kirtan egy táncos, ugrálós mulatság.

Bármilyen hihetetlen ez is meditáció. Nekünk, szenvedélyes nyugati (Indiához képest) embereknek gyakran ez még jobb is.

c.  Egymásnak, másoknak beszélni a Krisna-tudatról

Bármilyen furcsa ez is éneklésnek számít. A Szentírásainkat például el is szokták énekelni.

A másik ok, amiért az, mert Isten, az ő neve, az ő szavai nem különböznek egymástól. Persze ezt tényleg elfogadni, tapasztalni nem könnyű.

De ha nem próbálod, akkor nem is fogod soha. Szóval rajta…

Tegnapelőtt felraktam egy idézetet Arany Jánostól:
„Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben
Ember lenni mindig, minden körülményben.”

Hamar jött a kérdés Kisora prabhutól:
„És mit jelent embernek lenni atyám?”
„Igen, ez a nagy kérdés.” Hangzott az igen bölcs válaszom.

Jó téma. Eszembe jutott, hogy a Mantra alkotott egy dalt „Íme az ember” címmel. Mind a zene (én), mind a szöveg (jhd) annyira borult, depis, hogy csak erős idegzetűeknek ajánlott.

Azért próbáld meg. Innen tudod letölteni a dalt.

Íme az ember

Le kell győznöm
Meg kell ölnöm
Ki kell írtanom
Meg kell vágnom
Ki kell tépnem
Az enyém a hatalom
Kitenyésztem, létrehozom
Injekcióval felfújom
Méregetem, bekerítem
Felépítem, lerombolom
Darabolom, kifolyatom
A tudatát befolyásolom
Ledobom, elfoglalom
Mert az enyém a hatalom

Íme itt van
Íme megszületett az ember

Kirabolom, felgyújtom
Éheztetem, leláncolom
Kiszúrom, megalázom
Megfőzöm, eldobom
Lelövöm, kiszögelem
Fenyegetem, kifeszítem
Lenyúzom, megiszom
Csak azért, mert azt hiszem
Az enyém a hatalom

Én akkor is ember akarok lenni
Én akkor is emberré akarok válni

Pedig, ha jól használom
Ez az egyetlen test
Aminek a segítségével
Eljuthatok végre oda
Ahonnan jöttem
És ahol már várnak rám
De, amíg nem jön senki
Aki elmondja, mire való
Ez az élet, amit kaptam
Addig csak őrültségeket teszek
És pokollá teszem a saját
És mások életét

Ebben a sorozatban olyan érdekes információkat tudhatsz meg a Mantra borítók keletkezéséről, amit még nem publikáltunk máshol.

A 2001-es „Élő embert játszani” albumunknál ismét visszaköszönt a „magad uram” rendszer. Itt főleg a készítési sebesség miatt.

Aki meghallgatja a stúdió- és a koncert-albumot az tudja, hogy mekkora a különbség a kettő között. Ezt mi is észrevettük. És mások is. Ezért a Tankcsapda turné közepén rögzítettünk két koncertet egy 8 (!) sávos magnóval és Jaya Hari 2 nap alatt minden utójavítás nélkül megkeverte.

Na, ugyanennyi időm volt nekem is a borítóra. Ezért aztán vissza a laptopra és néhány hangulatos koncertkép segítségével elkészült a nagy mű.

A legnagyobb flash a Tankcsapdások arca volt, amikor a kezükbe nyomtuk az ajándék cd-t. Nem hitték el, hogy a két héttel azelőtti koncert van náluk. Lukács azt mondta, hogy ők két hét alatt el se tudják dönteni, hogy legyen lemez…

Érdekesség, hogy akkor csak kazettán adtuk ki, mert a cd-gyártás sokba került volna, így azt csak egyedileg írtuk.
2006-ban, amikor a Hammer Records újragyártotta a kifogyott régi lemezeinket, ők kérték, hogy ezt is gyártsuk le cd-n.

Így most elérhető a Jaya Hari által frissen újra masterelt változat is.

„Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben
Ember lenni mindig, minden körülményben.”

Arany János

Indiában nagyon sok problémát okoznak a majmok. Rengetegen vannak, gyorsak, ügyesek és szinte lehetetlen megfogni őket. Viszont van egy első hallásra hihetetlen csapda ami működik.

Egy lerögzített dobozba, amin egy akkora luk van ahol éppen csak befér a keze egy narancsot raknak.

Az első gyengeség működésbe lép: mohóság. Tudja, hogy veszélyes, valószínűleg csapda, mégis meg akarja szerezni.

Óvatosan megközelíti a helyet, benyúl, megragadja a narancsot és ki akarja venni. Csakhogy így már nem fér ki a keze. Húzza, rángatja, de nem megy. Közben felbukkanhat a csapda állítója, ütheti, verheti, akkor is ott marad. Persze egyre dühösebben próbálja kitépni a kezét, sokszor már véres is, de a narancsot nem engedi, így nem sikerül.

Érez valaki valami hasonlóságot a saját életében?

Ha őszintén megnézed, ha valami fáj az csak a ragaszkodás miatt van.

A modern társadalom trükkje az, hogy azt sugallja, hogy attól leszel boldog, hogy minél több narancsot fogsz. sohasem tudod megízlelni, de legalább a tied.

Addig nincs is baj, amíg nem jönnek a bottal.

És jönni fognak… 

A címet nem én találtam ki, hanem az index.hu egyik híre volt ez.

Megint érdekes, hogy a kutatás a védikus elveket erősíti meg. Az viszont szomorú, hogy ez senkit se érdekel, sőt.

Ha nem hiszed olvasd el a cikk utáni kommenteket.

"Az amerikai tanulóifjúság sokkal gyakrabban részeg a koedukációs kollégiumokban, mint a szeparáltakban. A már eddig is gyakran ideges szülőket valósággal megrémítette az a tudományos vizsgálat, amelynek eredményeit az American College Health közölte.

Valaha a serdülő ifjúság oktatását a nemek szerint szigorúan szétválasztották lány- és fiúiskolákra. Ez még kifejezettebben igaz volt a bentlakásos intézményekre. A leányneveldéket és a fiúkollégiumokat gyakran igyekeztek még a városon belül is egymástól távol elhelyezni.

Ez így volt az Egyesült Államokban is, de alaposan változtak az idők: Jason Carroll és Brian Willoughby az év elején közölt cikkében kimutatta, hogy az amerikai bentlakásos oktatási intézetek 90 százaléka ma már koedukációs rendszerű, a nemeket legfeljebb épületszárnyak vagy emeletek választják el egymástól.

A kutatók folytatták az amerikai kollégiumokra vonatkozó munkát. Most megjelent tanulmányuk óriási vihart váltott ki, mert öt egyetem területén ötszáznál is több kollégiumban lakó fiatal alkoholfogyasztási szokásait, életvitelét vizsgálták.
Kiderült, hogy azoknak a főiskolásoknak, akik kizárólag fiú-, vagy lánykollégiumban élnek, hetenként átlagosan 18 százaléka vesz részt valamilyen nagy ivászatban, akár a hétvégén, akár más napon, ha arra valamilyen ok adódik.

A helyzet viszont ennél sokkalta rosszabb a koedukációs kollégiumokban. Az együtt lakó fiúk és lányok 48 százaléka vedel hetenként legalább egyszer egészen a rosszullétig. A kutatók azt is vizsgálták, hogy ez a nagy különbség a kétféle elhelyezési forma között megmagyarázható-e a fiatalok esetleges vallási vagy személyiségjellemzőivel, de ilyen magyarázatot nem találtak.

A  közös kollégium természetes következményének tűnik, hogy a koedukációs intézetekben élő fiúk és lányok csaknem háromszor gyakrabban voltak együtt az előző évben három- vagy annál több szexuális partnerrel. A kutatók úgy látták, hogy a koedukációs kollégiumokban a bentlakók szociális normái változnak meg úgy, hogy a közösség számára csak az a diák elfogadható, aki alkoholizálás és szex szempontjából is hasonlóan, szabadosabban él."

Sokat hallani róla, hogy egyre veszélyesebb a világ. Ez tény. Hajlamosak vagyunk megszokni mindent, még ezt is, de a tényen ez nem változtat semmit.

10-20 évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy egy nap napi szinten lesznek Magyarországon fegyveres rablások diliházba csukatták volna. 2009 elején volt olyan nap, hogy csak Budapesten három volt.

Amikor 40 évesen elkezdtem Ninjutsu edzésekre járni és egyik okként az önvédelmet (templom, család, stb.) hoztam fel, sokan nevettek. Lehet, hogy nem sokáig. Nem szoktunk dicsekedni vele, de a könyvosztó bhaktákat is egyre sűrűbben éri támadás. A Blaha Lujza téri ingyen ételosztásunkkor napi szinten vannak atrocitások. Kisora írt róla nemrég.

Mindezt úgy, hogy a légynek se ártunk, sőt csak adni akarunk. Mi lesz, ha tényleg útban leszünk valakinek?

Szóval mindenkinek tudom ajánlani, hogy egy kicsit legalább kezdjen el foglalkozni ezzel a témával.

Legyőzhetetlen hős nem leszel, senki se az, de legalább egy kicsit fel tudsz készülni fizikailag és főleg psichikailag.

Itt van két szuper videó ízelítőnek, hogy mit jelent a Ninutsuban az önvédelem.

Aztán szeretettel várunk a Bhíma-dojoban!