Egy ilyen levelet kaptam pár napja:

„Hare Krisna kedves Vijaya Gauranga pr!
Kérlek fogadd hódolatomat!
Minden dicsőséget Sríla Prabhupadanak!

Lehet emlékszel rám, találkoztunk már párszor, farmon, bp-i templomban. Nagyon szeretem a blogodat, mindig sikerül találni valamit rajta, ami lelkesít, vagy tovább lendít egy dilemmámom.
Pont úgy, ahogy a Mantra zenekar zenéi, szövegei.

De most egy nagyon különleges eset történt. (ezt kifejezetten, azért akartam megírni Neked, mert olvastam, hogy olykor Te is elgondolkozol, hogy folytasd-e a zenélést.)
Szóval Pécset vagyok, a Marathon idején, és egyetlen egy Keményfedeles Gítá volt a repertoárban, a sok puha, és pici mellett, és nagyon szerettem volna kiosztani. Már kb. két hete volt a húzokocsimban, és egy reggel, Devi Deva pr. talált egy régi Marathon lelkesítőt, amit a blogodon van.
"Gyerünk le az utcára és lepjük el a tereket".
Szóval ezt a nótát hallgatgatva indultam el Szentlőrincre tegnap előtt reggel, de olyan vihar jött, hogy mire a vasútra értem, eldöntöttem, hogy maradok Pécset, és kimentem a Kertvárosba emeletes házazni. Amitől ugyan tartottam egy picit, mert nem a legjobb környék, de mondom, ha ez van, csak nem mehetek kertes házakhoz, meg hát, szolgálat-szolgálat, nem kell válogatni, így is óriási szerencse, hogy Sankirtanozhatok, nem kell dolgoznom, valami Bhaktákat nélkülöző helyen. Nagyon lelkesítet, a Marathoni induló, és ezen a napon történt, hogy kaptam egy nagyobb adományt, egy idős házaspártól, akiknek már nem lehet sok hátra, és olyan boldogság fogott el, hogy megmenthettem őket a pokoltól, egy vastag Gítával...nem lehet elmondani.
köszönöm!

Hare Krisna!

sz.: misa”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.