Hát ez szép volt!:)és milyen igaz.nekünk itt van a családunk. egyszer haza kelett mennem korábban egy templomi programról, és pont az a személy akinek szól ez a bejegyzés,(és akit nagyon szeretek amúgy)megkérdezte: -hová mész prabhu? -megyek haza vár a család. -mondtam neki -de prabhu, neked itt van a családod. -válaszolta akkor nagyon megérintett ez a kis cáf, de egy nagy tanítás is volt, amin sokat gondolkodtam utána. szóval ez a családunk.lehet,hogy van pár tesó,akivel nehezen jövünk ki, és néha még úgy néz ki, hogy belénk is rúgnak, de akkor is maradunk.mert prabhu, nekünk itt van a családunk.... :)

Ez nem egy személynek szólt, sajnos többnek. Meg úgy általában, mint egy filozófiai pont. Az a jó, hogy nekünk mindenütt van családunk :).

Kedves Vidzsaja Prabhu! Ha már szóba került ez a kérdés, hadd tegyek hozzá én is néhány gondolatot - bár nem vagyok tagja az ISKCON-nak. Az alapgondolattal teljesen egyetértek. Úgy vélem, a lelki fejlődésnek különböző szakaszai vannak. Az első szakasz a keresgélésé, ilyenkor természetes, ha az ember felkeres különböző helyeket, érdeklődik... keresi a saját helyét. Ez a keresgélés akkor ér véget, ha úgy érzi, megtalálta azt a közösséget, azt a mestert, ahol/aki mellett jó szívvel elkötelezné magát. Ezután az a feladata, hogy a mélyére hatoljon a tannak, megszilárdítsa hitét, lelki gyakorlatait, odaadását... ebben a második szakaszban koncentráljon teljes figyelmével arra, amit gyakorol, értse és érezze át. Fontosnak tartom a két szakasz közötti határvonalat... s egyetértek veled abban, hogy "ha elfogadtál egy Gurut, akkor azt kövesd teljes mértékben"... hiszen addig szabad ember, jön vagy megy tetszése szerint, ám ha mestere mellé szegődik, leteszi a szabadságát az ő kezébe. A gondot inkább abban látom, hogy nem ismerik egymást a közösségek, olykor tisztelet és hiteles információ helyett rosszindulatú pletykával találkozni. Nem követik a szabályozó elveket, nem dzsapáznak, nem követik Prabhupádot... ilyeneket hallok vissza azoktól a bhaktáktól, akik az ISKCON-ban megfordulva hallanak más vaisnava közösségekről. A minap egy kedves bhaktát egyenesen úgy teremtett le egy bráhmana, mikor az utcán találkozva kiderült, hogy "azokhoz" jár, hogy akkor inkább lennél materialista. Teljesen egyetértek veled abban, hogy tiszteljünk minden vaisnavát, szampradájától függetlenül, ám az előbb említett mentalitással nem tudok egyetérteni. Azt gondolom, ezen érdemes változtatni, és kérlek téged is, segíts, hogy változzon ez az állapot. Köszönettel: Abhaj-csarandász

"Gondolj mindig Rám, légy bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem! Ha teljesen elmélyülsz Bennem, biztosan eljutsz Hozzám."

Asszem ebbe most belenyúltál Atyám... :)

Szerintem is nagyon megfontolandó Vijaya Gauranga prabhu minden egyes szó, amit leírtál, nagyon szép összefoglaló! Én személy szerint nagyon köszönöm! Azért érdemes megfontolni Acsd tanácsát is. Azért mondom ezt, mert pár évig jókat vitáztunk, beszélgettünk egy internetes fórumon és azt láttam, hogy nem a személyes vagy felekezeti önigazolás hajtja, hanem az igazság keresésé és a dolgok jobbá tétele. Ezt főleg azután láttam meg, hogy akkoriban még mikor a fórumra keveredtem, szó nélkül eltűrte más fórumozók (ex-ISKCON bhakták) rejtett vagy nagyon is direkt ISKCON gyalázását, aztán az évek alatt ez sokat változott (nagy valószínűséggel azáltal is, hogy a „vitáink” és az említett gyalázások elleni küzdelmem során jobban megismert bennünket) és például mostanában már óva intett egy bhaktát, hogy Nandafalváról tett első benyomás alapján ítélje el Krisna völgyet. Kétségtelen, hogy mindannyiunknak meg kell tanulnia a vaisnavák (és az összes élőlény) tiszteletét. Emlékezetes lecke volt számomra, mikor arról olvastam, hogyan szidott le Srila Sivarama Maharaja bhaktákat, mikor a nandafalviakat kritizálták. Mert pl semmilyen hivatalos ISKCON állásfoglalás vagy lelki tanítómester nem mondta hogy más vasinava csoportok materialisták, vagy nem mehetnek vissza Krisnához, vagy nem sértés a kritizálásuk. Mindazonáltal nem csak az ISKCON küzd ilyen problémákkal, sajnos más felekezetek tagjai sem mindig megfelelően értékelik, tisztelik az ISKCON-t. Ahogy mondtam azért is tisztelem Acsd-t, mert ő azok közül való, akik azon munkálkodnak, hogy ez változzon. Van egy jó barátom, aki a tőle megszokott (szerintem nem túl követendő :)) módon „betrükközött” egy nandafalvi vezető prédikátort. Ellátogatott Nandafalvára, ahol körbevezették és beszélgettek mindenféléről, többek között az ISKCON-ról is. A prédikátor először óvatosan nyilatkozott, de mikor a barátom adta alá a lovat az ISKCON hibái kapcsán, rögtön megnyílt és elmondta, hogy az ISKCON nem hiteles, nem követi Prabhupádot stb stb. Sok hasonló esetet tapasztaltam és hallottam én is, de Acsd és más bhakták is biztos tesznek arról, hogy a közösségeikben ne ez legyen az általános szemlélet. :) Mert ha ezt elvárjuk a másiktól, akkor saját házunk táján is így kell cselekednünk. :) A hűség nagyon fontos téma. Mert bár létezik az a határvonal amit acsd említett, de sajnos az esetek kis részében tekinthető csak valódi oknak az egyszerű és motiváció mentes útkeresés. Nagyobb részt (vélt vagy valós) sértődés, sértés, önigazolás, vagy máyá munkálkodása vezeti az embereket más vaisnava felekezetekhez. A dolog másik oldala (ami miatt az ISKCON teljesen jogosan) próbálja védeni a tagjait: a bhaktahalászat és a másik csoport prédikálásának a learatása. Egy tiszteletre méltó és híres Gaudiya Math tanító angliai tanítványai például véletlenül pont akkor rendeznek fesztivált, mikor az ISKCON is megrendezi a Rátha yátrát Londonban, véletlenül pont azon a Rátha yátra útvonalán bérelnek egy termet erre a célra, és véletlenül pont mikor arra jár a menet akkor vegyülnek el és hirdetik, hogy inkább hozzájuk menjnek az érdeklődők. Szóval nem annyira szép az ISKCON által megmentett jívák “újramegmentése”, illetve a prédikálási eredményeinek a learatása. Érthető hogy könnyebb így prédikálni, de van annyi megmentésre váró lélek, nem egymás tagságát, prédikálását kellene elcsábítgatnunk. Egy harmadik szempont, ami miatt még fontos a hűség: aki megismerteti velünk a Krisna tudatot vagy a későbbiekben oktat ( még az avatás előtt), - felé is tartozunk egyfajta hűséggel, természetesen nem olyan mértékűvel, mint a diksa guru felé, de a siksa gurut sem illik azért szembeköpni, vagy szónélkül hátat fordítani neki, miután segédkezett abban, hogy Srila Prabhupáda és az ISKCON guruk megmentsék az illetőt az anyagi léttől… Azt nem tisztem megítélni (és egyébként is nagyon kevesen képesek és jogosultak erre), hogy ki milyen bhakta és hogyan követi a szabályozó elveket, de sajnos a rosszindulatú pletykák alapjai néha valós esetek. Volt több olyan eset is mikor Srila Sivarama Maharaja személyesen kért egy híres és tiszteletre méltó Gaudiya Math gurut, hogy fontolja meg hogy felavatja-e azokat a kezdő bhaktákat, akik (az avatást megelőző hónapokban még az ISKCON-hoz kapcsolódtak, de) a szabályozó elveket még nem tartották (hasis, szexuális élet). Ez nem itt volt, hanem Angliában, de azért elgondolkodtató. Nem akarok a magyarországi vaisnava egyházak kapcsán általánosítani, de globálisan nézve „sajnos” tényszerűnek tűnik, hogy a szabályozó elvek betartatása tekintetében az ISKCON bizonyul a legkövetkezetesebbnek. Egyének szintjén persze mindenféle változatot találunk mindenhol, de ez már más kérdés. Egy kis kitérő, ami valamelyest azért kapcsolódik ide: Mindig lesznek olyanok, akik fejében vélt vagy valós sérelmek (sértések) illetve máyá munkálkodása nyomán gyökerestül megváltozik a bhaktákról és a Krisna tudatról alkotott kép. Csak egy érzékletes példa, hogy mennyivel eltérően látjuk a dolgokat ha „máyában vagyunk”. (Persze: mikor nem vagyunk abban? :)) Volt (van) egy jó ismerősöm, aki hozzám hasonlóan nagyon szerette a mayapuri kirtanokat. 2004-ben eljutott Mayapurba. Én később Vrindávanában csatlakoztam a csapathoz, és egyik este lelkesen érdeklődtem a mayapuri kirtanok felől, amit ő élőben megtapasztalhatott. (Jó értelemben) vetíteni nagyon tudott, így rendkívül érzékletes beszámolót kaptam arról, hogy mennyire különleges volt és milyen lelki felüdülést jelentett az őszinte és tiszta szívű mayapuri bhaktákkal együtt énekelni a szent nevet. 2007-ben újra Indiába látogattunk. Akkor már én is eljutottam Mayapurba és megtapasztaltam ezeket a csodálatos kirtanokat. Az említett ismerősőm is ott volt, de akkor már nem volt templomi bhakta. Egyik nap megemlítettem neki milyen jók is itt a kirtanok. Ő (bizonyára nem emlékezett az előző beszélgetésünkre) ezt válaszolta: „Hát nem tudom, én nem éreztem jól magam közöttük. Beülnek a márványtemplomba az agyonzselézett (olajozott) sikhájukkal, egekig felhúzott orral és élvezik, hogy a koszos kis bengáli faluból kiemelte őket az ISKCON és a nyugati bhakták véres verejtékéből származó pénzből egy ilyen templomot rakott alájuk.” Biztosan belátható hogy nem cserélődtek le teljesen a bhakták két év alatt… valami más lehetett a dolgok mögött... sajnos azóta ez a kedves ismerősöm már nem gyakorolja a Krisna tudatot… Ígérem ez lesz az utolsó gondolat :): Nem szabad senkinek sem abban az illúzióban ringatnia magát, hogy ha elmegy az ISKCON-ból, akkor olyan vaisnava közösségeket fog találni, ahol minden szép és jó és az élet felhőtlen. Más magyar vaisnava közösségek rövid történetében is sűrűn előfordultak szét és kiválások, belső viszályok, problémák, összeomlások, újrakezdések. Ezzel nem minősíteni akartam egyik közösséget sem, ez egyszerűen csak a Kali kor intézményeinek jellemzője. Sajnos nincs olyan felekezet, intézmény, mely mentes lenne ettől. Nincs ez ellen más orvosság, csak a szent név és a Bhágavatam. Mindezt csak azért írtam le, mert úgy láttam, hogy talán hasznát veszik néhányan. Nem akarok és nem is fogok vitatkozni, már kiszálltam a „vitatkozó bizniszből”  Szolgátok, Acyutananda das

Bölcsen szóltál Acsubácsi. :)

Kedves Acsjutánanda Prabhu, örülök, hogy itt is találkozunk, kedves emléket őrzök vitáinkról. Ám a megszólalásban most engem sem a vita, inkább az együttgondolkodás lehetősége inspirált. Én ebben nem ISKCON nem-ISKCON kérdését látom… inkább jelenségeket, mentalitásokat, amikkel azonosulni tudok, vagy éppen igyekszem távolmaradni tőle. Rögtön egy példa, az általad említett „bhaktahalászat”. Teljes mértékben egyetértek veled ennek a kétségkívül létező gyakorlatnak az elítélésében, én is találkoztam nem egy ilyen szomorú történettel. Eltűnődtem a másik csoport prédikálásának learatásáról szóló mondatodon. Nem mondom, hogy jólesett, amikor ilyesmi történt velem, de végiggondoltam, és arra jutottam, hogy neki (az „elhalászott” bhaktának) jobb így. A különböző közösségek eltérő hangulatúak… s elment, mert úgy érezte, ott jobban lehet bhakta, vagy ott találta meg a mesterét. Sok szerencsét kívántam hát abban a reményben, hogy a beszélgetéseink a hasznára váltak. Van, hogy ezután is megmarad a barátság… azt hiszem, ez jó indikátor, ilyenkor hazatalált, és nem elhalászták. Ha a harmadik szempont kapcsán („a siksa gurut sem illik azért szembeköpni, vagy szónélkül hátat fordítani neki”) erre gondoltál, akkor ugyanarra gondoltunk. :) Írod: „nagyobb részt (vélt vagy valós) sértődés, sértés, önigazolás, vagy máyá munkálkodása vezeti az embereket más vaisnava felekezetekhez.” Ilyenkor aztán viszi magával az ilyen mentalitását… és nem lesz nyugta, míg egyszer meg nem változik. „Nem akarok a magyarországi vaisnava egyházak kapcsán általánosítani, de globálisan nézve…” Én nem tudom, de nem is akarom ezt globálisan nézni. Tanult szakmám szerint mérnök volnék… nem találtam megfelelő mércét a szabályozó elvek betartására. Ahogy a közösségek hangulatában, úgy a tanításaikban, a hangsúlyokban is vannak különbségek… az egyikben nem esznek répát, a másikban meg ékádasín is kínáltak gabonával, miközben a bhakták szeretete, odaadása igazi példát jelentett a számomra. Mondjam azt, hogy ez nem olyan jó, miközben olvadtarany szívű bhaktákkal találkoztam? Szét és kiválások: ezt én részben helyénvalónak, természetes jelenségnek tartom. Amikor egy új ág sarjad a fán, az bizony esetleg más irányba nő, mint amiből kinőtt. Talán lehet ezt szépen is csinálni, nagyon remélem, hogy erre is látunk majd példákat. És ami még izgalmas tanulsággal szolgál… ha már felmerültek, hogyan oldjuk meg az ilyen konfliktusokat? Kedves Acsjutánanda Prabhu, leveled jó diagnózisnak látom, ám én a terápiát igénylem. Megörököltünk egy helyzetet, ami olyan amilyen, sztem a vaisnava közösségek egymás mellett élésének tekintetében inkább áldatlan, mint áldott. A mi felelősségünk az, hogyan adjuk ezt majd tovább a következő generációknak. Mutogassunk egymásra, hogy a másik mit mondott, vagy hogy ki követi valójában Prabhupádot, vagy üljünk le beszélgetni arról, hogy kinek mit jelent Prabhupád követése? Ismerjük meg egymás véleményét emberi módon. A trükközés erre nem alkalmas… annál jóval több kell. Hogy is mondjam… a beszélgetésnek is minősítettnek kell lenni… Emlékszem, egyszer több órán át beszélgettem egy emberrel, aki végül összefoglalta azt néhány mondatban… és bár az én szavaimat használta, szinte az ellenkezőjét mondta annak, amit a témáról gondoltam… mert annyit értett meg, amit hallani akart. Sokat írtam már… folytassátok, ha gondoljátok. Üdvözlettel: Abhaj-csarandász

Kedves acsd! Szívemből szóltál! :-)

Kedves Abhay Caran prabhu! Örülök hogy válaszoltál. Én továbbra sem szeretnék vitatkozni :) csak pontosítani :) A (szerintem legfontosabb)terápiát leírtam, lehet elkerülte a figyelmedet: Tanuljunk meg tisztelni minden élőlényt és ezen belül minden vaisnavát is. Ez a legfontosabb és a legelső lépés. A közös megbeszélés, együttgondolkodás enélkül nem ér semmit. A tiszteletre az ISKCON bhaktáknak ajánlom Mádhavánanda prabhu leckéit (egy részük a lepnikell.hu-ról már letölthető a második fele hamarosan jön) Azt hogy más vasinava csoportoknak mit ajánlj, vagy ajánlasz e ilyet,, azt rád bízom :) Valószínüleg félreértetted: én sem ISKCON nem-ISKCON ellentétben gondolkodtam, hiszen megírtam hogy az ISKCON-on belül is vannak ilyen problémák, lévén hogy van mindenféle fejlettségi és megértési szinttel bíró vaisnava az ISKCON-ban is. Pontosan arra céloztam, hogy ne abban gondolkodjunk csak hogy az ISKCON és tagjai miket mondanak és hogy változzon (ahogyan kérted Vijaya Gauranga prabhut), hanem abban hogy minden "felekezetnél" van mindenféle típusú, fejlettségi szintű bhakta illetve vélemény így nem csak az ISKCON egyes tagjait hanem más felekezetek egyes tagjait is "nevelni kell" . Pont ezért kértelek arra, hogy te is segíts ebben a saját közösségedben (közösségeitekben). A globális szint alatt azt értettem egyébként, hogy nem csak Mo-t, hanem az egész világot tekintve néztem a kérdést. És nem globális mércére gondoltam, és nem olyan szinte lényegtelen szabályokra amit te írtál. Hanem pontosan arra gondoltam amiről írtam: Egy elég komoly példára: egy kábítószeres és kicsapongó életet élő bhakta felavatására, ami meg is történt Sivarama Maharaja figyelmeztetése ellenére. Mert ugye itt komolyabb szabályokról volt szó. És azt is írtam, hogy nem megítélni akarok ezzel senkit, ahogyan Prabhupáda sem azért vezette be a négy szabályozó elvet hogy "megítélje a bhaktákat". Maharaja sem azért tanácsolta ezt a Gaudiya MAth-os gurunak hogy az illető jelölt odaadását ledegradálja, megítélje, azt teljesen más célt szolgált. Gondolom ezt nem kell tovább fejtegetnem, de ha szükséges, szívesen :) szolgátok, Acyutananda das

Kedves Acsjutánanda Prabhu, továbbra is… nem a vita kedvéért írok magam sem. A vita a győzelem keresése volna… talán használhatom a fogalmat, bár nem játszmáról van szó: vita akkor volna, ha zéró összegű játszmának tekintenénk ezt a beszélgetést… az egyik nyer, és a másik veszít… Ám itt nem erről van szó, ez nem szópárbaj, hanem közös megoldáskeresés. Tisztelet: Teljesen egyetértek veled a kölcsönös tisztelet fontosságában. Csupán arra gondoltam, hogy a távolról tisztelet még nem jelent ismeretet. Nekem kb. 20 évre van rálátásom a külöféle vaisnava iskolák egymás közötti viszonyára, s azt látom, a helyzet ezalatt nem változott sokat. Elmondom miért gondolom ezt. Akkoriban Pécsen nem volt ásram… én járogattam az ISKCON nyilvános rendezvényeire is, és rendszeresen találkoztam egy egyetemi tanárral, aki vaisnava szerzetes volt. A bhakták tudtak erről, hiszen akkoriban amikor Pécsen voltak, nálunk laktak. Aztán egyikőjük beszélt velem… mondta, döntsem el, hova akarok tartozni… eddig rendben is volna, bár ahogyan erről korábban írtam: sztem a keresgélő fázisban rendjénvaló a széleskörű tájékozódás. Aztán arról kezdett beszélni, hogy „azok” milyenek… és tudod, azóta is ugyanazokat az érveket hallom, ha összefutok egy ISKCON-bhaktával, és szóba kerül a „nem-ISKCON”. Csak két mondat a közelmúltból… egy kedves barátom eljárt az ISKCON-ba, nem találta a helyét… majd némi tipródás után végül mesteremtől kért és kapott avatást. Egy bhakta-ismerőse így kommentálta az eseményt: nem érvényes az avatásod, mert ti nem vagytok kapcsolatban Csaitanja Maháprabhuval. Egy másik történet… egy kecskeméti ismerősöm Paramadvaiti Mahárádzs tanítványa, ám szívesen ellátogatott a helyi ISKCON közösségbe. Nem szólítunk az avatáskor kapott neveden – mondták ott neki –, mert így közvetve elismernénk a gurudat, a szampradájáját. És ezt nem egy tapasztalatlan neofitától, hanem a helyi közösség vezetőjétől „kapta” az ismerősöm. Én ebből úgy látom, hogy a probléma mélyrehatóbb… hogy nem csupán egy-egy tag véleményéről van szó. Sok éve hallani ugyanazt, és a közösség vezetőitől éppúgy, mint „egyszerű” tagoktól. Ennyi a diagnózis. A terápiával kapcsolatban – egyetértek veled – nagyon fontos a kölcsönös tisztelet… s azt gondolom legalább ilyen fontos annak az elfogadása, hogy másképp is lehet bhaktának lenni, mint ahogy azt én teszem. Az ember hajlamos arra, hogy más szokásokra nézve, kiragadjon egy-egy elemet, és azt a saját rendszeréhez viszonyítva vizsgálja meg… pedig azt az elemet abban a rendszerben kellene megvizsgálni, amiben működik. Hadd említsek egy konkrét példát, úgy talán érthetőbb, mire is gondolok. E blogban biztosan nem lesz népszerű amit most mondok… ezért előre is bocsánatot kérek… szóval nekem nem tetszik a Mantra együttes zenéje, s nem csupán azért, mert a zenei nyelve távol áll tőlem. Egyszer meghallgattam egymás után néhány felvételt, és amikor a Vandé Krsna Nandakumára című dal következett, egyszerűen nem tudtam tovább hallgatni. „Krsnát magasztalom, Nanda fiacskáját, a mámorító szerelemistent, a pásztorfiút” – mondja a dal szövege hevenyészett fordításban, és az én szívemben ez nagyon-nagyon más hangulatot jelent, mint ahogyan ott szólt. Aztán megfontoltam: tényleg nagyon más, számomra idegen, de ettől még Krsnának lehet kedves. Mert megszólíthat olyanokat, akik másra nem figyelnének oda. Ezért bár nekem nem tetszik, és nem tudnék benne résztvenni, de tisztelem, mint egy más vaisnava gyakorlatot. Nem csereszabatos egyik-vagy másik vaisnava közösség… csak zárójelben: ezzel a problémával egyébként komolyan szembesülnek azok, akik egy másik közösségben próbálkoznak tovább a lelki élettel. Tudom, a más működés tiszteletben tartása vékony jég… hiszen valami nem lesz attól automatikusan jó, hogy más. Nagyon érett, lényeglátó gondolkodás szükséges ahhoz, hogy helyesen alkossunk véleményt. Mondhatnánk: akkor ne foglalkozzunk vele, mindenki járja a maga útját… ám az is nagyon komoly feladat, hogy egyáltalán ne alkossunk véleményt, és zárjunk ki minden előítéletet… hiszen ismeret hiányában csak az előítéletek maradnak, és bizony kerülünk olyan helyzetbe, amikor szembesülünk a „másik” jelenlétével. Írod: így nem csak az ISKCON egyes tagjait hanem más felekezetek egyes tagjait is "nevelni kell" Teljesen egyetértek, a tisztelet kölcsönös kell legyen, és a feladat nem csupán az ISKCON-ban feladat. Gondolom egyetértünk abban is, hogy a „betrükközés” nem segít… az legfeljebb az alakoskodásra taníthat meg. Nagyon remélem viszont, hogy például ez az eszmecsere a megoldás irányában való elmozdulás egyik apró mozzanata… hiszen minden vélemény- és hangulatkülönbség ellenére nem tartjuk egymást démonnak, apaszampradájához tartozónak, hiteltelennek… sőt, tudunk egymással nyíltan, egymást tisztelve beszélgetni. Valóban nem írtam részletesen a történetről, amit említettél: Sivarám Mahárádzs figyelmeztetése… bár az ISKCON nem-ISKCON megjegyzésem erről is szólt. Így első hallásra igazat adok neked, valóban nem tűnik helyesnek egy kábítószerfüggő embernek avatást adni… ám a „nem-ISKCON” nagyon sokféle, ezért azt gondolom, hogy általános következtetés nem vonható le az esetből. Másfelől azt látom, hogy a különféle iskolák különbözőképpen tekintenek a beavatásra is… van ahol kiáradó kegyként nagyon minimális a jelölttel szembeni követelmény, máshol szigorúbbak a feltételek. Nem csereszabatosak a különféle iskolák, ahogyan az előbb is írtam. Szerintem a kérdés inkább az, hogy az adott rendszer (guru, tanítványi közösség…) kellően gondoskodik-e a bhakta fejlődéséről. Ha tehát azt látjuk, hogy idővel elhagyja a rossz szokásait, megerősödik a hite, stb… akkor az adott személy esetében működött a módszer, és jó döntés volt a beavatás. Ha nem, akkor értelemszerűen helytelen volt. Most pedig megyek, és meghallgatom az ajánlott leckét… Üdvözlettel: Abhaj-csarandász

Öröm látni, hogy ide is eljutottunk. Cáfolgatás helyett építő, pozitív beszélgetés. Úgy látszik mégis csak működik a folyamat. ;D

Kedves Prabhuk! Köszönet ezért a tiszta bejegyzésért, és nem kisebb köszönet a kommentekért. Amellett, hogy sok érdekeset, gondolatébresztőt leírtatok, egy olyan hangulatú beszélgetést olvashattunk, ami példaértékű. Mennyire másképp működne közöttünk minden, ha a különbségeinkről így tudnánk eszmét cserélni! nagy tisztelettel, szolgátok: Gudakesa das

Kedves Abhay Caran prabhu! Gondolkodtam hogy írjak-e és tovább gyarapítsam-e a mégis diagnózisba forduló beszélgetést. :) Aztán ma Srila Sivarama Maharaja pontosan erről a témáról beszélt a podcastjében, így azt hsizem nem kell már semmit mondanom: http://www.sivaramaswami.com/hu/2010/11/24/nagy-arnold-istvan-nandafalvarol-kerdez-melyet-h-h-b-a-narayana-swami-alapitott/#more-12826

Kedves Acsjutánanda Prabhu, köszönöm szépen, ezentúl ajánlani fogom a podcast meghallgatását mindenkinek, akit illet. Apró helyreigazitas, hogy a Nandafalvi közösség a VRINDA-hoz, és nem a Sri Chaitanya Saraswat Math -hoz (B.R. Srídhar Mahárádzs missziója, melyet ma Bhakti Nirmala Ácsárja Mahárádzs irányít) tartozik... de az elmondottak lényegét tekintve ez teljesen lényegtelen. Még egyszer köszönöm! Üdvözlettel: Abhaj-csarandász

Szeretett bhakták! Dandavat Mindannyiótoknak! Tíz évet töltöttem az Iskcon égisze alatt budapesten! Nem terveztem elhagyni a szervezetet, de Krsna elvezetett a Lelki Tanítómesteremhez, így azóta ott folytatom (próbálom) az Ő és Hittestvéreim irányítása mellett a lelki életemet. Az Iskcon-ban töltött idők alatt csak tanulhattam és köszönetemet fejezem ki Mindenkinek személyenként és szervezetileg is. Mind a két lelki csoportosulásban csodálatos bhakták vannak, itt is és ott is NÉGY SZABÁLY fogadalma van, itt is és ott is Gyönyörű és Szívből jövő Murti imádat folyik, itt is és ott is a bhakták életének középpontjában Radha-Krsna és az Ő szolgálatuk áll! Mindkét helyen akadnak problémák, apróbb hibák, melyektől nem vagyunk mentesek, mert ugye az anyagi világban nem működünk tökéletesen. Ezen hibák ellenére, nem szeretem tűrni,ha az Iskcont szidják, vagy fordítva, mert úgy vagyok vele, mint indiával: állítolag koszos, de én csak bájt és szépséget és szent helyeket látok. Így, a szent helyeket és személyeket látom mindkét helyen. Sajnos nem tudom befejezni, mert mennem kell, de gondolataim lényege talán át ment. Jay Radhe! amarpran d.

Miért is nem mész Nandafalvára? Komolytalan kérdés... Mert nem vagy vaisnava. Azért, mert vallásos vagy, és nem szabad ember, szabad feleszmélésekkel. Korlátozva vagy a magad építette falakkal, amiket a guruddal "hitelesítesz". Nem hagytátok el a vallási formákat. Bárhol lehet japázni, és ha vaisnava lennél jól tudnád milyen a helytől független egylényegű létezés szabadsága. Akár egy üzletekkel teli plázában is, ahol már biztosan jártál, Nandafalván pedig nem. Jobb lenne ha nem pontokba szedve magyarázkodnál, hanem őszinte lennél magaddal és másokkal is, mert ez így akadémikus önbecsapás. Ráadásul gyerekes is, mert a felelősséget is másra tolja. Mellesleg ízlelgesd egy keveset ezt a rafinált címet: "Siksa az ISKCON-on kívül". Mi is volt az ISKCON előtt?