Bevezetés

Nem akarok senkit sokáig untatni ilyesmivel, mert én se szeretem, gyakran átlapozom az ilyet. Néhány fontos dolgot azért mégis szeretnék itt leírni.

Minek a stratégia, vagy vízió?

Jó kérdés, mert bár igen komoly szervezetnek tartanak minket és tartjuk magunkat meglepő módon nem sok ilyen készült. És bár rengeteg változás, változtatás zajlik napjainkban is ennek menete, elvei, céljai, stb. csak szóbeszéd útján terjednek.

Ha 18 éves vagy, és a haveroddal úgy döntesz, hogy csak úgy megindultok nyaralni, lesz ahogy lesz, az nem probléma, mert jó erőben vagytok és max.  saját magatokat kockáztatjátok. De még ebben az esetben is érdemes előrelátónak lenni, különben ez így extrém sport.

Ugyanezt egy 4-5 tagú család biztosan nem teszi meg. Ugyanis a pályaudvaron alvás egy idő után nem pálya mindenkinek…

Egy cégnek, intézménynek, szervezetnek, pláne egy mini társadalomnak még egy családnál is előrelátóbbnak kell lennie. Ilyesmiről már írtam itt.

Érdekes, hogy a legnagyobb terjedelemben és kidolgozottságban a sokak (gyakran saját maga által is) őrültnek tartott Kisora prabhutól olvastam. Messze nem volt tökéletes, ahogy ez se lesz az, de legalább gondolkodott rajta, leírta és vállalja.

Itt jön be egy probléma. Hogy a stratégiát a hangzatos ötleteléstől az különbözteti meg, hogy nem rövidtávú szédítés, vagy probléma megoldás a célja, hanem felvállalt elvekre épül hosszútávon.

Mert lehet a célja egy biciklitúrának Győr is, Debrecen is, de ha ezt nem fixáljuk le, akkor baj van, mert meglepődünk, hogy milyen városok bukkannak fel és az út közben milyen meglepetések érnek minket.
Nem várt dolgok, események úgyis lesznek, de az okos ember megpróbálja ezk számát csökenteni.

Na, mindegy nem ragozom tovább, úgyis érted.

Mire alapozom a tervet?

Ez egy fontos kérdés.
- Természetesen elsősorban a Szentírásaink, Ácáryáink tanításaira
- Volt és van szerencsém sokat társulni közvetetten és közvetlenül több fejlett vaisnavával
- Az ISKCON itthoni és külföldi történelme
- Saját vezetési tapasztalataim, amiről itt olvashatsz többet
- Más magyar nagy- és kisegyház működése, sikerei, kudarcai
- egyéb szakirodalom
- és a józan (paraszti) ész

Mit szeretnénk?

A nagy szentek felismerték, hogy ha ebben a korszakban fenn szeretnénk tartani egy eszmét, vallást, akkor szükség van egy intézményre. Ez a nyugati világban halmozottan így van.

Az hogy ez tartósan fenn tudjon maradni két alapvető fontos dolog szükséges:

1. A lelki tisztaság megtartása
Az eredeti tanításoktól való nemeltérés, szorgalmas és pontos végzése a lelkigyakorlatoknak, és az egyszerűség, lemondottság fenntartásával valósítható meg.
Erről majd még később lesz szó.

2. Gazdaságilag is rentábilis működtetés
Ettől sokan zavarba jönnek, mert ugye ez pénzről szól. A tiszta Isten-szeretet természetesen mentes minden anyagi dologtól, de a mi és főleg a ránkbízottak testének vannak igényei. Egy anya, vagy apa is motiválatlanul szereti, imádja a gyermekét, de a számlák befizetéséről is gondoskodik.

Mik a források?

A vallásos intézmények az alábbi helyekről várhatnak támogatást:
a. Hívők adományai
Ez lehet sok kicsi, és/vagy néhány nagy
b. Külső adományok
Ez nem az elkötelezett hívőktől származik, ilyen lehet a karitatív tevékenység támogatása, de a könyvosztás is ebbe a kategóriába tartozik
c. Állami támogatás
1%, pályázatok, különböző normatív támogatások, ingatlanok, egyéb állami juttatások
d. Üzleti tevékenység
Boltok, éttermek, idegenforgalom, tanfolyamok, stb

Néhány példa:
Az ISKCON-ban szinte csak olyan helyeken virágoznak a központok, ahol indiaiak élnek szép számban és a kultúrájuk miatt lelkesen adományoznak, azaz „a” pont.
Scientológusok az ületi tevékenységben utaznak főleg, de utálja őket az egész világ e miatt. Ahogy írtam a Mo-i nagyegyházakat az állam tartja el.

Az MKTHK sikere főleg abból áll, hogy mindegyiket egyszerre műveli. De ez se tűnik túl stabilnak. Ha a „b” lecsökken, bajba kerül a központ.

Biztos és fejlődőképesnek az un. új keresztény egyházak útja látszik. Ők a dinamikus növekedés mellett stabil gazdasági helyzetben vannak. Nem kell bizniszelniük, a politikusoknak hízelegniük és az utcán kéregetniük.
Ezzel nem azt mondom, hogy bármelyik is rossz, de bizonytalan.

Különböző, sokszor titkos forrásokból is gyűjtöttünk információt a három egyik legsikeresebb Mo-i kisegyházról. Ebben semmi különös nincs, Kaunteya prabhu, aki GBC tag és a prédikálási minisztérium egyik vezetője éveket töltött ezzel.
„A jó pap holtig tanul.”

Ő is arra a következtetésre jutott, hogy stabil, nagy méretű és aktív hívő-közösségre van szükség. Semmi kétség, hogy Srila Prabhupadanak is ez volt a célja. Az épületek, az intézmény van az emberekért, és nem fordítva.

“Egy templomi központ elindításának csak az a célja, hogy példát mutasson a közelben élő embereknek: hogyan csinálhatnak egy kis templomot minden egyes házban. Nem szükséges, hogy emberek százai és ezrei éljenek a templomainkban, de ha hatásos propagandát tudunk csinálni, akkor a közelben élő emberek, háztartók avatást akarnak majd elfogadni, és követni fogják a templomi élet szabályait.”
Srila Prabhupada– Levél Tamál Krisnának, 1969 június 1.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.