Íme egy nagyon tanulságos előadás/beszélgetés Srila Sivarama Maharajatól:

A tegnap esti programon a szentnév fontosságáról esett szó. Az egyik mataji kérdezte, hogyan lehet bizonyos problémákat megoldani és ahhoz kegyet kapni.
Nem annyira inkább a részletre adtam választ, hanem próbálta általánosan elvszerű választ adni. Az egyik régi istentestvérem jutott eszembe, aki következőket mondta: - „Én mindig úgy ítélek meg egy bhaktát, hogy hogyan japázik.” Tehát ő a japázásuk alapján értékelte a bhaktákat.

Valamikor ugye, annyiféle szolgálat van, hogy a bhakták mindenhová mennek, bizonyos dolgokat intéznek, ami a Krisna-tudattal kapcsolatos és elfelejtik, hogy mindennek a lényege és gyökere az, hogy énekeljük a Hare Krisnát. A kérdés az, hogy ezt milyen komolyan, figyelemmel és minőséggel végzik. Itt arra gondolok, hogy a 16 körünket hogyan japázzuk, milyen intenzitással veszünk rész a kirtanában és ezek a dolgok, fogják meghatározni, hogy mennyire fejlődünk a lelki életben. A fejlődés azt jelenti, hogy mennyire ragaszkodunk Krisnához, de ugyan akkor azt is látnunk kell, hogy a ragaszkodásunk ehhez az ideiglenes világhoz mennyire gyengül.

Az a valóság, hogy ha abhakták komolyan akarják venni e lelki életet, akkor szembe kell nézni a valósággal, hogy nem számít, hogy mit csinálunk – mi a munkánk – de a lelki élet alapja az – amire aztán minden felépül – hogy milyen a viszonyunk a szentnévvel. Lehet, hogy sok szép tervünk van egy házzal kapcsolatban - szép nyílászárók, ablakok, stb. - de ha az alap nem stabil, akkor nem számít, hogy mit akarunk építeni, a ház csak össze fog dőlni. Amikor szolgálunk vagy gyűlésen vagyunk vagy autóvezetés közben japázunk, vagy tervezzük a szolgálatunkat, vagy minden más dolgon gondolkodunk, vagy csak úgy beszélgetünk másokkal – ezek mind olyan figyelmetlenségek, amelyeknek az a következmény, hogy sértéseket követünk el a szentnév ellen.  Ily módon valaki nem kultiválja a szentnévhez való ragaszkodását és nem fejlődik, mit vaisnava.

Amikor ez szokássá válik, vagy mert valaki nagyon szépen végzi a szolgálatát és akkor ez a dolog úgy el van nézve neki, vagy valaki megengedi, hogy a körülményei ebbe a helyzetbe kényszerítsék , akkor ezeket a dolgokat már nagyon nehéz megváltoztatni. Akkor ennek a sértő adharmikus gyakorlatnak a következménye adharma lesz. Viszont amikor adharmikusan élünk ebben a világban, akkor elvárhatjuk, hogy mindig nehézségeink lesznek. Az adharmikus nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki valamilyen bűnt elkövet – megtöri a szabályokat, hanem azt is, ha valaki nem tudja, hogy mi a saját dharmája és ashramája.

Nincsenek agglegények és egyedül élő nők Krisna-tudatban. Brahmacárik, girhazsták, vánaprszták és sannyásik vannak, a bhakták akkor tudjék tisztán, hogy mi van elvárva tőlük és hogy an kell nekik viselkedni, hogyan tud velük a mozgalom az egyház és mád bhakták viszonyulni hozzájuk, ha tudják, hogy mi a helyzetük – én egy brahmacári vagyok, én egy grihaszta vagyok stb. ez agy mindenkinek tiszta. Ugyanakkor a szolgálata is adott és annak megfelelően él: ha egy bráhmana és azon belül egy pujári, vagy egy prédikátor akkor annak megfelelően él – ellátmányt kap, egyszerűen él, szigorú lelki gyakorlata van, vagyis: 

      „A bráhmanák munkáját az alábbi, természetükből adódó tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés, vezeklés, tisztaság, béketűrés, becsületesség, tudás, bölcsesség és vallásosság.”

Szóval, úgy él, ahogy az egy bráhmanától elvárható. Így tiszta valakinek az önazonossága, Krisna-tudat önmegvalósításról szól, de sokszor azt hisszük, hogy a teljes ködből meg fog nyilvánulni a svarúpánk. De mielőtt megnyilvánul, akkor nagyon fontos dolog az, hogy egy stabil szinten tudjuk gyakorolni a Krisna-tudatot. De ehhez a stabil szinthez szükség van arra, hogy tudjuk kik is vagyunk ebben a feltételékhez kötött helyzetben. Tudnunk kell, hogy mi a státuszunk ebben a társadalmi rendszerben, mi a jogunk, a kötelességünk ezekkel a dolgokkal szemben.
De ez a féle tudat akkor fog kialakulni, ha valaki megfelelően énekli a Hare Krisnát, ily módon elkerülhetjük azokat az adharmikus körülményeket, amelyekbe Kali bele fog kényszeríteni minket. Mi lesz az adharma eredménye? Egy másféle dharama, amiből csak bűn fog következni, aminek az eredmény, hogy nagyon nehezen lehet csak a lelki életet gyakorolni, így valaki lemond a lelki gyakorlatáról.
Szóval ez a varnásrama egy olyan fontos rendszer, mellette énekljük a Hare Krisnát, ugyanakkor nagyon egyszerűen gyakoroljuk a varnásrama elveit. Ezek a dolgok segíteni fognak abban, hogy valaki szilárd helyzetben legyen a Krisna-tudatban és úgy tudjon gyakorolni, ahogy az illik.

Hare Krisna!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.