Kérdés: Én egerben ismerten meg a Krisna Tudatot és jó pár évet töltöttem ott mielőtt Budapestre költöztem. Nagyon furcsáltam ezekete a dolgokat mikor a templom prezidenti irodád felé jártam:
--Miért volt párnán a papucsod? -és még gyakran virág is volt rajta- (Egerben Caitanya prabu volt a közösség vezetője, és ő ezt sosem várta volna el és nem is hagyta volna senkinek sem hogy megtegye. Mi a tiszteletünket nem párnával és virággal fejeztük ki hanem azzal hogy hűen követtük az ő utasításait)

Válasz: Nem én raktam párnára a papucsom, nem kértem, nem vártam el, sőt kifejezetten utáltam, amikor a bhakták elkezdték csinálni.
Szerinted mi jó van benne? (ha a fejem alá raknak párnát azt értem :).

Semmi. Csak irigykedést szül.

Egyébként érdekes, pont Egerből hozták át a bhakták a lelki vezető tiszteletét (lásd. szülinapi bulik). Azt is egy darabig hagytam, mert tényleg szeretettel csinálták, de amikor meghallottam, hogy néhányan kritizálnak e miatt, akkor megtiltottam.

* * *
Kérdés: Akik egykoron virágot s párnát adtak, később elfordultak tőled, pedig te ugyan az vagy aki akkor voltál. Ez miért történt?

Válasz: Ezt bizony tőlük kell megkérdezni. Ahogy írtad, én ugyanaz maradtam és ugyanúgy szeretem őket és mindenkit. Egy darabig küzdöttem, hogy ezt valahogy kimutassam, megtartsam, de látom, hogy ez most nem megy.

* * *

Egy érdekes és fontos téma, amiről majd egyszer többet fogok írni, az a guru-tattva. Mostanában nagyon aktuális, hogy vannak a hülye vezetők, meg a szegény bhakták. A vaisnava kultúra nem ez.

Íme egy részlet Srila Sivarama Maharaja „A Siksa-guru” című könyvének bevezetőjéből:
„Srila Prabhupada megfogalmazásában a guru definíciója így hangzik: “Bárki, aki a kinyilatkoztatott szentírásokon alapuló lelki tanítást ad.” A lelki tanítást siksának nevezik, ezért a guru lényegében siksa-gurut jelent. A meghatározás alapján nyilvánvaló, hogy életünkben rengeteg siksa-guru játszik szerepet, habár közülük csak egy válik az avatónkká, azaz a diksa-gurunkká. Az a tény azonban, hogy siksa-guruból több is van, még semmit nem von le fontosságukból. Jóllehet a diksa-guru különleges, temérdek különleges vaisnava – siksa-guruink – között az.

Meg kell végre tanulnunk felismerni lelki életünkben vállalt közreműködésüket, kimutatni irántuk érzett hálánkat és megbecsülésünket. Az Úr Krisna szavaival: “Aki él e lelki tanítómesterek adta lehetőséggel, és megfelelő tudást sajátítva el tőlük, átkel az anyagi létezés óceánján, arról az emberről elmondhatjuk, hogy megfelelően használta ki az emberi létformát.” Ezt jelenti a vaisnava kultúra.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.