Volt egy levélváltásom egy korábbi bejegyzés nyomán.

Mivel kommentnek szánta az író és engedélyt adott rá, itt publikálom. Szerintem tanulságos.

„Haribol Vijaya,
Minden tiszteletem a tiéd, és őszintén bízom benne, hogy barátomként tudhatlak. Erre a bejegyzésedre szeretnék első ízben reagálni, mert érzékenyen érintett a megközelítésed, miszerint ez egy amolyan “tipikus magyar” dolog. Tudom, hogy ez az oldal a lelki életről szól, még akkor is, amikor „evilági” témákat hozol fel. Ennek ellenére szeretném megosztani a véleményem, miszerint rendkívül fontosnak (ugyanakkor a vallásnál „alacsonyabb rendűnek”) tartom a hazánk szeretetét, és az egészséges nemzettudatunk ápolását. Véleményem szerint ez legalább annyira meghatározó építőköve egy jól működő társadalomnak (a Föld bolygón legalábbis), mint a család, a nemi szerepek, társadalmi osztályok stb. Egy ilyen világban, amiben élünk, nem élhetünk a szó legnemesebb értelmében, kristálytisztán lelki életet (legfeljebb a templomban), mert el kell fogadnunk a közeget is, amiben a vallás elveit alkalmazzuk, kisebb-nagyobb sikerrel. Ha én most „tipikus magyar” lennék, azt mondanám, hogy tipikus magyar dolog elhitetni magunkkal, hogy tipikus magyar dolog a negatív hozzáállás, és a kisebbrendűségi érzés. Én hiszek abban, hogy ez nem így van. Nem vagyunk lúzerek, se bunkók, se öngyilkosjelöltek. Inkább azt gondolom, hogy egy különleges helyen élünk, különös történelmi, politikai és vallási közegben. Akik pedig az országot irányítják, csak szimplán nem szeretik se ezt a földet, se a magyar embert, és meg is lett ennek a hatása. Egyébként egyik példád sem magyar, úgy látszik, máshol is vannak ilyen emberek :)
Védikus tanulmányaim során én egyébként nem találkoztam a hazaszeretet fontosságával, lehetséges, hogy ez nem védikus elv, mert a hamis egót táplálja. Csak annyit tudok, hogy Srila Prabhupada is foglalkozott India függetlenségével ifjú korában. A szentírásokban a harcok inkább a vallásos elvekért, a család iránti hűségért zajlanak, legalábbis az egyik oldalról (a másik oldalon a kéj valamilyen formája). Ha tudsz valamit erről védikus szempontból, szívesen venném.”

-------------------------------------------------------------------------------------

Haribol!
 
Köszönöm az őszinte soraidat.
 
Minden népnek van egy bizonyos karmája és az ott születetteknek is. Látszik a fizikai jellemzőiken, mentalitásukon, vérmérsékletükön. Persze vannak kivételek, de jellemző.
Vaknak kell lenni, hogy ezt ne vegye észre valaki.
 
De szerintem téged a "tipikus magyar" bánt jobban. Ez kb. olyan mintha azt mondanám, hogy "tipikus opel hiba". Ez van. Nem mindegyik, de a legtöbbnél a gyenge pontok jönnek ki. És persze az a feltűnő. Például az olasz autók általában a legszebbek, de a karosszériájuk mindig is gyenge volt és maradt.
 
Nekünk, Magyaroknak is vannak típusgyengeségeink és ezt inkább jó tudni, kimondani és nem egózni rajta. Ahogy a példában is mondtam: nem csak az olasz autók rohadnak, de ha sors úgy hozta, hogy neked az van jó ha arra vigyázol.
 
Alapvetően lelkek vagyunk, ültünk már olasz, japán, indiai és még sok minden más autóban. Jó tudni, hogy most milyen autóban ülünk, de nem szabad túlságosan ragaszkodni hozzá, mert könnyen lehet, hogy elveszik a lényeg a CÉL ahova el akarunk jutni.
 
Recept: több japa
 
üdv, Vijaya

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.