Ezt a videót már rég fel akartam rakni, mert karácsony előtt készült, de mindig volt valami technikai malőr vele. Eredetileg elcsúszott a kép és a hang (ami még sose volt), aztán próbáltam több emberrel is helyére tenni, de nem sikerült. De most megvan és nem is ez a lényeg.
Korábban feltettem egy bejegyzést, amikor Szubál megtalálta a bokenemet (gyakorló fakardot). Azóta jól eldugtam előle. A szomszéd Advaitánál persze voltak játékkardok és neki is lett 2 polifoam, de semmi más. Karácsony előtt az egyik játékboltban láttunk egy szép kis szamurájkardot tokkal (kb wakizashi méret) megdöbbentő 300 forintos áron.
A feleségem mondta, hogy „vegyük meg a gyereknek”. Erre én „bhakta legyen, ne szamuráj”. Egyet értettünk. Aztán pár nap múlva a feleségem már könyörgött, hogy inkább vegyük meg tényleg, mert az összes hasonló konyhai eszközzel kardozni akar. Ami egyrészt fájdalmas, másrészt tönkre is mennek.
Szóval megvettük. A mai napig nagyon szereti. Miután odaadtam neki, megmutattam, hogy hogyan kell elővenni és elrakni. Sokszor nem tudtam, mert kivette a kezemből és így csinált:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.