Hétfőn én tartottam leckét a Templomban a Srimad Bhagavatam 4. énekéből, ahol épp Puranjana király (a lélek) palotájáról (a testről) van szó.

Ebben a versben és magyarázatában szemekről  tudhatunk meg érdekes információkat a Szentírások tükrében.

A Khadyotá és az Ávirmukhi elnevezésû két kapu keletre nézett, de egy helyre építették őket. Ezen a két kapun át ment a király Vibhrájita városába Dyumán nevû barátjával.
      MAGYARÁZAT:   A két név, Khadyotá és Ávirmukhi jelentése: „szentjánosbogár” és „fáklyafény.” Ez arra utal, hogy a két szem közül a bal gyengébb. Noha a két szem egy helyen van, az egyiknek a látóereje nagyobb a másikénál. A király, azaz az élőlény arra használja ezt a két kaput, hogy megfelelően lássa a dolgokat, de csak akkor lát, ha barátja, Dyumán is elkíséri. Ez a barát a nap. Noha a két szem egy helyen van, napfény nélkül nem látnak. Vibhrájita janapadam. Ha az ember valamit nagyon tisztán akar látni (vibhrájitam), akkor két szemmel, valamint barátja, a napfény segítségével kell látnia. A testében mindenki király, mert a saját akarata szerint használja a különböző kapukat. Bár nagyon büszke látó- és hallóképességére, mégis a természetre van utalva. S.B. 4.25.47.

Az én hozzáfűzésemet innen tudod letölteni és meghallgatni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.