Ritkán nyúlok le valamit más oldaláról, de ez a rövidfilm annyira tetszett, hogy átvettem kisordas-tól.

40 valamennyi perc, de érdemes megnézni. Tényleg sokan vagyunk akik azt hisszük, hogy egyedül mi látjuk szarnak a világot, pedig nem.

Ami még nagyon tetszett az a magyaroktól szokatlan pozitív hozzáállás, azaz nem csak az, hogy mi nem jó, hanem az is ott van, hogy mit kellene és mit fogunk csinálni.

Kulturalis Kreativok from Frigyes Fogel on Vimeo.

Amikor megszületett ez a Mantra szám egyszerre több nagyon kemény aktualitása is volt. Ha valakinek van egy kis szíve az érzi Jaya Hari fájdalmát. Persze azt nem gondoltam, hogy még ilyen sokszor lesz aktuális.

Néha nyomjuk koncerten is, de nem gyakran, mert annyira súlyos ez a szám.

És azért sem, mert kínos annyi ember előtt sírni…

MONDD, MIÉRT

Minden nap hallasz róla
Minden nap ott van előtted
Azt hiszed, hogy erősebb vagy nála
Mégis bármikor megteszed
Mondd, miért
Miért adtál fel mindent egy rossz napért
Mondd, miért
Hova tűnt a szemedből a fény

Elfogadsz majd megint egy új anyát
És nem emlékszel semmi másra
Csak arra, hogy boldog akarsz lenni
És ehhez szükséged lesz egy társra
De rossz helyen keresed Őt
A víz nem ott van, ahová a kutat ástad
És így csak szomjan fogsz halni
Mert amit iszol a saját nyálad

Tudom, hogy nem fogsz jönni
Én mégis várlak

Várok rád

Talán már mondtam, hogy az asztalomon van egy különleges naptár, amin minden napra van egy idézet Srila Prabhupadatól. Már kb. 4-5 éve megvan és mindig, amikor ehhez a levélrészlethez érek, megdöbbenek. Persze nem azért, mintha nem így gondolnám, csak tudom, hogy sokaknak ez sokkoló. tudom, mert mutattam már többeknek.

Most itt az alkalom, hogy mindenkinek:

"A gyerek-imádat fontosabb, mint a murti-imádat. Ha nem tudsz elég időt fordítani a gyerekedre, akkor inkább hagyd abba a pujári szolgálatodat. Ezeket a gyerekeket Krisna adta nekünk. Ők vaisnavák és nekünk nagyon körültekintően vigyáznunk kell rájuk. Ők nem közönségesek, ők Vaikunta—gyerekek és mi nagyon szerencsések vagyunk, hogy megadhatjuk nekik a lehetőséget arra, hogy tovább fejlődjön a Krisna-tudatuk. Ez egy nagyon nagy felelőség, amit nem szabad elhanyagolnunk, vagy zavarodottnak lennünk miatta." 

Levél Arundhatinak, 1972. július 30.

u.i.: Bocsánat, hogy nem magyarázom el a szanszkrit szavakat és egyebeket, de ezt az idézetet úgyis csak bhakták értik.

 A hétvégi Krisna-völgyi Búcsúról nem hoztam semmi emléket (mézeskalács-szív, vagy valami), csak egy pici videót Szubálról, amint a tehenészet melletti tónál kavicsokat hajigál. 

Néhány kavics már inkább a kő, vagy gyakran a szikla kategóriában indulhatna…  

Kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy vállalom annak a következményét, hogy az indiai filmes jogvédők a nyomomba erednek és felkoncolnak, de én akkor i megosztom veletek ezt a szuper Hanumános rajzfilmet.

Ez az egyik legprofibb Krisnás produkció, amit eddig láttam, ráadásul magyar felirat is van hozzá.

Szóval kb. 1 hónapig innen tudjátok letölteni a filmet, és innen a magyar feliratot.

Itt egy kis ízelítő:

Egy igényes online magazin a MusicDemo.hu megkeresett minket egy interjúra. Az új és kevésbé új kérdésekre én kanyarítottam választ:

Hogyan született meg a Mantra? Nem az alakulás kronológiája érdekel, hanem inkább az, hogy minek a hatására jött létre?

A fő dolog Jaya Hari és én összetalálkozása volt. Bár mindketten úgy gondoltuk, hogy abbahagytuk a zenélést, de hamar láttuk egymáson, hogy rendesen bizsereg… Ez azóta is így van. Aztán Acyuta szintén ott volt profi tudással és az apja (Chalie) jóvoltából egy csomó jó cuccal.
Aztán kiderült, hogy zenei ízlésünk is összehangolható.

Már jó rég volt. Az idén tíz éves a Mantra. Hogyan ünneplitek meg ezt a kerek évfordulót?

Tervezünk egy gyűjteményes kiadványt az összes eddigi lemezünkkel és extrákkal, amit nagyon jó áron terjesztenénk: mondjuk írható cd ár alatt :)
Aztán lesz egy ünnepi buli november 21-én a Dürrer-ben, ami még szervezés alatt áll. Szeretnénk meghívni mindenkit, aki megfordult nálunk, vagy jelentősebben segített.

Annak idején a Mantra amolyan kuriózumnak számított a hazai rockvilágban. Napjainkra is megmaradt ez a különcség, illetve ez a kicsit kívülállás?

Hát ezt nem tőlünk kéne megkérdezni. Életmódunk, szokásaink és szabályaink miatt mindig egy kicsit mások leszünk. Hacsak meg nem változik az egész hazai rockélet…

Honnan jött ez a krisna hívőség, hisz Magyarországtól gyakorlatilag teljesen idegen kultúráról beszélünk?

Mindannyian külön úton érkeztünk, de vannak hasonlóságok. mindannyian kerestünk valami hiteles lelki folyamatot és ezt itt leltük fel.

Nyilván mára már beépült a Mantra a magyar rockeragyakba, de arra kíváncsi lennék, hogy a kezdetekkor milyen módon viszonyult a közönség ehhez a mássághoz, illetve hogyan lehet a magyar közönségnek hitelesen közvetíteni a krisna-tudat mibenlétét?

Kicsit furcsáltak minket, de amikor felmentünk a színpadra és lezúztunk mindenkit rögtön hitelesnek fogadtak el minket. A teljesítmény mindenkit meggyőzött. A szövegeinket is értelmes találták és örültek, hogy nem térítünk, nem papolunk.
Én azt gondolom, ha valaki meghallgatja, elolvassa a szövegeinket kap egy benyomást a többit már rábízzuk.

Hogyan lehet összeegyeztetni a krisna hívők szigorú szabályok szerint folyó életét a rock&roll életformával, hisz gyakorlatilag teljesen ellentétes a két dolog?

Ez a legritkábban feltett kérdés ever… :)
Ez volt az egyik motiváció, hogy elindítottam egy blogot itt: http://bhaktijogi.blog.hu/media/image/200907/
Itt mindennap rakok fel dolgokat magamról, a családomról, a hivatásomról, ja és persze a Mantráról. Egyébként itt olyanokat is felteszek, amik a hivatalos oldalon sohasem lesznek fenn.
Egyébként ez a kérdés ott van a GYIK-ban.

Milyen szerepet játszik a pénz a zenekar életében, illetve működésében? Gondolok itt arra, hogy egy ilyen identitású csapatnak fontos-e hogy fizessenek a koncertekért?

A pénz nálunk nem motivációs tényező, de szükséges elem. A lelkesedésre nem tankolják meg a buszunkat, vagy nem adnak húrt a hangszerboltban. Szóval annyi pénz kell, hogy működtetni tudjuk a zenekart.

Viszontagságos tagcserékkel tarkított volt az elmúlt tíz év. Jaya Hari Das ki, Kowalsky be, majd Kowalsky ki Jaya Hari Das vissza, közben négy dobos, és két gitáros is játszott a zenekarban. A tagokon kívül mi változott a kezdetek óta? Hogy áll jelenleg a Mantra?
Most is ugyanolyan intenzitással, beleéléssel csináljátok a zenekart, mint a kezdetekkor, vagy esetleg már alábbhagyott a lelkesedés? Mi motivál benneteket 2009-ben? Ugyanaz, mint a kezdetekkor, vagy egészen más?

Hú, nem kevés kérdés. Hát igen sok mindenen átmentünk együtt-külön és sok minden változott körülöttünk. Aki azt mondja, hogy ugyanolyan 10 év után az hazudik. Idősebbek lettünk, családunk van, gyerekeink. Épp most voltunk Hegyalján és annyira jó hangulatú bulit nyomtunk, amiért érdemes csinálni. Hogy mi motivál minket? Nyilván ez személyenként is változó. Szeretünk zenélni, szeretünk együtt zenélni. Szeretjük a számainkat és szeretnénk még sok jó számot írni. És imádjuk a közönségünket!

2005-ben jött ki az utolsó lemez, „Minden a tiéd” címmel. Majd négy éve gyakorlatilag csend van. Nem terveztek új kiadványt?

Pont egy éve nyáron jött ki az „Akarom látni”. Ha lemaradtatok róla küldhetek belőle.

Régebben mindenfelé láthattak titeket a rajongók, manapság csak elvétve kaphatunk el egy-egy Mantra koncertet. Mi ennek az oka?

Tavasszal elég sok helyen voltunk a WMD-vel közösen, a többit majd meglátjuk. Szerintem te is tudod, hogy ma Magyarországon nem olyan egyszerű rentábilisan koncertezni.

Hol láthat benneteket a közönség a közeljövőben?

Fix pont egyenlőre csak a már említett novemberi.

Plusz egy kérdés:
Melyik Mantra lemez a szíved csücske, melyikre vagy a legbüszkébb?

Mindegyiket a saját gyermekemnek tekintem, szóval nem tennék köztük különbséget, ahogy egy normális szülő sem tesz így. Persze reális vagyok, látom, hogy az egyik egy kicsit bandzsa, de attól még nagyon szerethető, sőt…

A fenti egy 1996-os Replika szám címe is egyben. Egy érdekes társadalompszichológiai témát feszegetnék ez alatt az érdekes megjelölés alatt. Jó pár éve mondta el egy bhakta, azóta tanulmányozom, alkalmazom, és most megosztom veletek.

Minden szituációnak alapvetően háromféle szereplője lehet.
1. Az Áldozat
2. Az Elkövető
3. A Megmentő

Persze, mondanád, így van a krimikben, de sehol másutt. Pedig igen. Kezdj el beszélni bárkivel, nézz bele a politikába és meglátod. De ne vágjunk rögtön a közepébe.

Példa:
Találkozol x-el, akit kérdezel, hogy mi újság vele, aki persze jó magyar módjára panaszkodni kezd. Mondjuk y-ra. Tehát ő az Áldozat. Neked két esélyed van: y-nak adsz igazat, ugye aki az Elkövető (ez nagyon ritka) és így csatlakozol a rosszfiúk csapatához. A másik lehetőség, hogy a panaszkodó x-nek adsz igazat, vagy csak bólogatsz (ez majdnem 100%) és így teleszel a Megmentő.
Csakhogy így ti lettetek túlerőben, és az Elkövetőből lett az Áldozat. Erre x, aki nem akar Elkövető lenni, felveszi a megmentő szerepét és mondjuk kibékülnek. És akkor ki leszel te? Kitalálod? Az Áldozat.

Ha valaki ismeri a Srimad Bhagavatamot (legalább az elejét) az tudja, hogy így kezdődött a Kali-yuga. Pariksit Maharaja nagyon szomjas lett és besétált Samika Risi kunyhójába. Kért egy kis vizet, de a bölcs válaszra se méltatta, hanem tovább meditált. Erre feldühödött Pariksit Maharaja és egy döglött kígyót rakott a bölcsre. Mindkettőnek igaza volt és mindkettő hibázott. A királynak kijárt volna a fogadtatás, de ezt a kígyós dolgot nem kellett volna csinálni. A bölcset, mint brahmanát a királynak is tisztelnie kell, de neki is kellett volna fogadnia illendően az uralkodót. Itt véget is érhetet volna a történet. De nem. Sringi, Samika Risi fia feldühödött és megátkozta Pariksit Maharajot, hogy 7 nap múlva halljon meg.

A folytatást tudjuk: Pariksit Maharaja volt az utolsó király, aki meg tudta állítani Kalit és az ő korszakát, de innentől senki. Mivel nem voltak megfelelő uralkodók a papi brahminikus osztály is elveszett.

Íme, ez egy eset 5000 évvel ez előttről, amikor valaki fölöslegesen a Megmentő szerepébe lépett és először Elkövető majd Áldozat lett. Plusz az egész emberiség…

Ha van egy kis időd, gondolkodj el rajta:
- vajon nem mutatod magadat fölöslegesen Áldozatnak, csak hogy megsajnáljanak?
- nem lépsz be mint megmentő, csakhogy 10 percig jó legyél?
- némi alázattal el tudnád e kerülni, hogy te legyél az Elkövető?