Sok szöveg és filozófia után egy ősrégi Mantra interjú. Ezt 2000 májusában követte el a TV2 élő egyenes adásban.

Néhány ismeretlen adalék az esethez:

-    előttünk Charlie adott interjút, Acyuta (akkor még Ákos) apja és rettegve figyelte a monitort, hogy mennyire vallja Krisnásnak magát a fia. Ezért próbáltam végig terelni.

-    én akkor jöttem vissza Indiából, ahol 1 hónapig nem beszéltem magyarul, mivel skót bhaktákkal voltam. Más kérdés, hogy angolul se tudtam, ahogy az ki is derül (Civil war :-)

-    Jaya Hari azért vág ilyen fejet végig, mert nem csak meggyulladt a hosszú ujjú kurtájában, hanem iszonyatosan szúrta is. Még egyszer volt rajta és utána soha többet…

Szóval ezek voltak a kulisszatitkok és itt a videó:

 

 

A tegnap említett Magazinban egyébként én is írtam egy cikket. Íme:

 

Amióta az eszemet tudom, mindig különbséget éreztem önmagam és a testem között. Persze nem mondom, hogy ezt értettem is – inkább kételyek és küzdelmek formájában éltem meg ezt a kettősséget. Nem értettem, hogy miért kezelnek a felnőttek majdnem állati szinten pusztán azért, mert kisebb, korlátozottabb képességekkel rendelkező testben vagyok, s esetleg bizonyos összefüggéseket nem értek.

Mélyen él bennem az emlék óvodás koromból, amikor nem voltam hajlandó bemenni anyukám irodájába. Elhozott az oviból, de neki túlóráznia kellett, ezért visszavitt a munkahelyére. Amúgy bírtam volna az irodát, tele volt izgalmas gépekkel, felnőttes cuccokkal, de egy valamitől nagyon viszolyogtam. Ez egy nagy helyiség volt, tizenegynéhány ott dolgozó nővel, akik, amikor beléptem, nekem ugrottak és összevissza puszilgattak, ölelgettek, és érthetetlenül gügyi-bügyiztek.

 

Otthon szerencsére nem így bántak velem, mindig mindent normálisan mondtak, majdnem felnőttként kezeltek. Mivel anyukám bérelszámoló volt, és ezek a túlórák minden hónapban megismétlődtek, egy szép napon megmakacsoltam magam. Ott álltam az iroda bejárata előtt, és nem voltam hajlandó bemenni egészen addig, amíg meg nem ígérte anyukám, hogy megvéd a „támadásoktól”. Arra már nem emlékszem, de gondolom rossz néven vették a kolléganői ezt, hisz a göndör szőke fürtjeimmel tényleg cuki lehettem, de hát mégse egy palotapincsi, vagy egy házicica voltam, akit ezért tartanak. Az már egy másik kérdés, hogy ők se házi kedvencnek születtek.

Amikor először ezoterikus, később vallási tárgyú olvasmányaimban a lélek és a test különbségéről szóló leírásokkal találkoztam, nagy örömmel és megkönnyebbüléssel fogadtam a „hírt”. Amikor a Bhagavad-gítában azt olvastam, hogy már a jelenlegi életünkben is többször „lecseréljük” a testünket, de a lélek – és jelenlétének tünete: a tudat – ugyanaz marad, mintha egy villanyt kapcsoltak volna fel. Igen, így van.

És ez most hogy jön a gyereknevelés-témához? Hát mert ez a nevelés legalapvetőbb lényege, amivel ha nincs tisztában az ember, a gyerekeit sem tudja majd megfelelően nevelni. Ha nem úgy tekintünk a saját gyerekünkre – vagy máséra –, mint egy önálló, testi hovatartozásoktól független lélekre, aki kapott most egy testet és egy darabig a segítségünkre szorul, nagyon rossz dolgok fognak velünk történni. Akár egy pénztárossal, aki a kezei között átfolyó pénzről másképp kezd el gondolkodni, mint kellene. Csúnyán végzi.

Tavaly február végén megérkezett hozzánk Szubál – régen várt fiunk. Mellette most újra megélem azt, ami saját gyerekkoromból csak foszlányos emlék maradt. Az első pillanattól fogva, onnan, hogy a kórházban a kezembe nyomták „Tessék, apuka, itt a fia” jelszóval, és felnézett rám kicsi szemeivel, látható az egyénisége. Ebben a korai időszakban van a legtöbb külső változás, növekedés, „testcsere”. Naponta figyelemmel kísérhető, ahogyan a gátak sorra eltűnnek a tudat és a cselekvés útjából.

Ebben a világban mindent önmagunkkal kapcsolatban – főleg birtoklásvágytól vezérelve – kezelünk. Rengeteg szenvedést okozunk így a Földnek, az élőlényeknek, az állatoknak, különböző embercsoportoknak, s még a végtelenségig sorolhatnám, hogy kinek. Ez alól a gyerekek se kivételek. Alapvetően meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, mert minden más csak tüneti kezelés lesz. Álljon itt zárszónak az Isopanisad több ezer éves igazsága:

 

Megjelent a Vissza Istenhez Magazin 2009-es első száma. Ez több szempontból is érdekes. Az egyik, hogy alaposan megújult külsőségeiben: szebb, modernebb lett a dizájn, és ami még feltűnőbb, kisebb, de vastagabb lett. Erre azért vagyok büszke, mert benne voltam az ötletelésben és kiálltam az újítás mellett. Persze a fő érdem Manoráma prabhué és a lelkes szerkesztő gárdáé.

A másik érdekessége nyilvánvaló: a címlapon a feleségem Kandarpa Sundari devi dasi és fiam Szubál látható. Ez nem kis dolog egy 10 000 példányos kiadvány esetén. Az első visszajelzések szerint imádják az emberek az utcán…

 

 

A rejtélyes cím hajvágást jelen magyarul. Persze nem közönséges fodrászatot, hanem az elsőt.

Ez történt múlt hét kedden Szubál fiammal. Gauranga prabhu volt a főpap, aki egy rövidített szertartást hajtott végre csak mantrákkal. Az ő általa írt könyvben ez a szertartás a következő áldásokkal jár: „a gyermek hajának levágása által megszabadul a tisztátlanságoktól, örömöt, könnyedséget, gazdagságot, bátorságot, boldogságot, erőt, fürgeséget, életerőt, tisztaságot és szépséget ér el.”

Na, ezekre szükség lesz. Szubál döbbenetesen békésen tűrte az eseményt, sőt rendszeresen tapssal bíztatta az egybegyűlteket. Az esti teljes hajvágás már nem volt ilyen vidám…

Íme, itt egy videó a templomi eseményről, melynek az az érdekessége, hogy felkerülhet „mc bhajan” kollekcióba is, hisz ő énekel és harmóniumozik.

 

Most ért véget egy koncert-sorozatunk, amely főleg a WMD-vel volt közös, de volt saját buli is.

Pont az utóbbi volt emlékezetes. Előző héten Szombathelyen jártunk. Oladi ÁMK volt a neve a helynek, mely fogalmunk se volt, hogy mit jelent. Én értem oda a leghamarabb. Ritka eset, hogy nem együtt megyünk, de most így volt, mert délelőtt egy fontos országos gyűlésünk volt a Farmon, így én külön autóval mentem. Aznap nem volt kilométer hiányom. Még szerencse, hogy velem tartott Muniraja prabhu, aki aznap univerzálisnak bizonyult: vezetet, nagyon ismerte a környéket, roadolt a Mantrának és eközben ébren volt, ami nem utolsó szempont.

Na, visszatérve Szombathelyre, megérkezésünk után örömmel tapasztaltam, hogy a hely egy művház. Nagy színpad, komoly hangosítás és külön részleg a dohányzóknak. Sok kicsi, büdös, füstös kocsma után extázis volt a hely. Később kezdődtek a bajok. Mondták, hogy nyugodtan üvöltsünk a keverőssel, mert tök részeg. Jaya Hari üvöltött is egy darabig de aztán feladta. Hiába voltak szép monitor ládák, nem jött belőle semmi. Persze azt is megszoktuk ha nincs, de ez így rosszabb volt, mert mindenféle összevisszaság jött.

A két helyi lelkes előzenekar lelkesedése miatt majdnem 2 órával később kezdhettünk megfogyatkozott közönség előtt. Hogy ne szúrjunk ki a WMD-vel és Gaobrral, aki reggel dolgozni ment koncertről lerövidítettük a programunk és gyorsan távoztunk.

A következő héten Ráckevére voltunk hivatalosak mint főzenekar. Aggódtunk is rendesen, hisz még sose játszottunk ott. A hely egy presszó volt, aminek a pincéjébe egy csigalépcsőn kellett lejuttatni a cuccunkat. Nincs színpad, nincs monitor, a keverő egy singer varrógép állványon… és két helyi előzenekar…

Aztán kiderült, hogy kedvesek és egész ügyesek a keverősök. A két helyi zenekar jól nyomta és időben abbahagyta. Aztán jöttünk mi. Utóbbi idők egyik legjobb buliját csináltuk meg. Tök jól éreztük magunkat és ahogy észrevettük a közönség is.

Szóval a látszat csal. Érdemes mindenhova elmenni és nyomni, mert sohase tudni, hogy mi lesz a vége. Itt egy amatőr felvétel a ráckevei koncertről:      

 

Ma van Gaudiya-vaisnavák (Krisnások) egyik legnagyobb ünnepe a Gaura-purnima. A holdnaptár szerint erre a napra esik Caitanya Mahaprabhu megjelenési napja, aki elterjesztette a Szent Név, a Hare Krisna Mahamantra éneklését. Ő személyesen Isten, de egy bhakta szerepét veszi fel. Persze azért időnként megvillantja, hogy ki Ő… :)

Reggel 4:30-kor én tartottam a mangala-aratit a Templom oltárán. Nagyon kellemes hangulat fogadott. Általában ilyenkor egy páran már ott japáznak, de a többség akkor (vagy néha később) esik be.

Most más volt, lágyan bhajanozott a templomszobában pár bhakta: bh. Ádám (mc), bh. Feri és Candragupta prabhu.

Kellemes ébresztő volt a szülinapos névadómnak, Vijaya Gaurangának: 

Kicsit több mint egy hete volt fiam Szubál 1 éves szülinapja. Minden hangszer nagyon érdekli, ezért ez alkalomból egy mini mridangát kapott ajándékba tőlünk. Gondoltuk, hogy tetszeni fog neki, hisz a templomban is piszkálta a nagyokat, de arra azért nem számítottunk, hogy egy kis ismerkedés után felkapja, ölébe rakja, kis lábával profin betámasztja és elkezd rajta játszani:

Persze még van mit tanulni, de nem rossz kezdet.

Bónusz videó: Szubál gitárszólója 8 és fél hónapos korából:

Íme az elérhetőségeim:

mobil: +36-30-377-1531

e-mail: mantravgd@gmail.com

skype: vgd108

Levélcím: Budapest 1039 Árpád u. 54.

Személyesen: hívj, írj, és megbeszéljük hol, mikor.