A címben felvetett kérdés komoly téma, lehet, hogy még többször is lesz szó róla.
A napokban olvastam egy cikket ami felhozta bennem a témát. Íme:
„Egy évvel az esküvő után a nők 22 százaléka átlagosan közel 7,5 kilóval lesz nehezebb, és ez komoly vitákhoz vezet életük párjával - derül ki egy joghurtgyártó cég felméréséből, amelyben 3000 férjezett hölgyet kérdeztek meg.
A válaszadó nők több mint fele azt mondta, az esküvő után már nem aggódott annyira a testsúlya miatt, míg minden ötödik bevallotta: a nászúton túl "engedékeny" volt, és nem fogta vissza magát, ha evésről volt szó.
A megkérdezettek 22 százaléka mondta: a nagy nap után már nem érezte úgy, hogy el kell varázsolnia választottját. Harmaduknak a házasság első évében nehezére esett egészséges étrendet követni, mivel már nem lebegett a szemük előtt az esküvő napja mint motivációs tényező.
Negyedük bevallotta, az evéssel vigasztalódott, mert lehangolta őket, hogy már lezajlott az esküvő, míg 31 százalékuk azért evett a kelleténél többet, mert egész egyszerűen nem tudtak magukkal mit kezdeni, miután már nem kellett a nagy napot tervezniük. Közel felük mondta azt, hogy a házasság első pár hónapjában kevesebbet mozogtak, mint előtte.
Az újdonsült férjek nem nézik jó szemmel párjuk súlygyarapodását: a megkérdezett férfiak 19 százaléka megjegyzést tesz felesége plusz kilóira, és 30 százalékuk még abba is belemegy, hogy együtt diétázzon feleségével.
A leendő feleségeknek az esküvő előtt hónapokig az a legfontosabb, hogy lefogyjanak és tökéletes formába hozzák magukat. A nagy nap után azonban megfeledkeznek erről, és igyekeznek - főleg a nászúton - bepótolni az elveszett időt - kommentálta az eredményt a felmérést készítő joghurtcég szóvivője.”
Persze megint nem a hölgyeket akarom ezzel szekálni, hisz már volt ilyen írás a férfiakról is, inkább arról gondolkodtam el, hogy hogyan szúrjuk el az életünket.
Mindig sokat gondolkodtam rajta, hogy van két ember, aki imádja egymást, összeházasodnak, telnek múlnak a napok és már látni se bírják a másikat.
Mi történt?
Vagy mi nem. Ugyanúgy viselkedünk, ugyanúgy adunk magunkra, ugyanolyan kedvesek vagyunk egymással, mint akkor?
Nem? Miért?
Persze, tudom, hogy egy szempontból nem ilyen egyszerű, de mégis az. Filmsztárok, szupermodellek nem leszünk, de olyanok (vagy talán egy kicsivel jobbak), mint amikor örök hűséget esküdtünk simán lehetünk.
Csak nem szabad lustának lennünk.
Itt már adtam egypár tippet. Használd.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.