Az első Krisnás könyv amit elolvastam az „Önmegvalósítás tudománya” volt és abból a kedvenc történetemnek a „folyékony szépség” volt, ami a Srimad Bhágavatam egyik magyarázatában is szerepel:  

„Volt egyszer egy férfi, aki nagyon vonzódni kezdett egy szép leányhoz. Hevesen udvarolt neki, ám a leány kieszelt egy tervet, hogy megmutassa a férfinak, miből is áll a szépsége. Megmondta neki, mikor jöjjön, s előtte hashajtót vett be, amitől éjjel-nappal csak ürítenie kellett, az ürüléket pedig összegyűjtötte egy edényben. 

A következő éjjel, amikor a férfi megjelent a találkozón, a leány nagyon csúnya és vézna volt. A férfi megkérdezte, hol az a lány, akivel megbeszélte a találkozót, s a lány válaszolt: „Én vagyok az.” A férfi nem hitt neki, mert nem tudta, hogy az erős hashajtótól, amitől éjjel-nappal ürített, elvesztette a szépségét. Amikor a férfi vitatkozni kezdett vele, a leány azt válaszolta, hogy azért nem látszik szépnek, mert félretette szépségének alkotórészeit. 

Amikor a férfi megkérdezte, hogy hogyan tudott megválni tőlük, a leány így szólt: „Jöjj velem, megmutatom neked!” És megmutatta neki a folyékony ürülékkel és hányadékkal teli edényt. Így a férfi megértette, hogy a szép nők csupán vérből, ürülékből, vizeletből és egyéb undorító dolgokból álló anyaghalmazok.”

Ez a történet egy hírről jutott eszembe amit nemrég olvastam. Sokat gondolkodtam rajta, hogy berakja, mert nagyon kemény. Főleg a kép. Végül úgy döntöttem, hogy legyen, mert elgondolkodtat.
 

"Tizennyolc hónap alatt 34 műtéten esett át Katie Piper brit modell, akit barátja megerőszakolt, majd egyik ismerősét felbérelte, öntsön kénsavat a lány arcába. A kénsav teljesen szétmarta a huszonhat éves lány arcát és nyelőcsövét, akinek a brutális támadás után nem egyszerűen csak dekoratív külsejének és megélhetésének elveszítésével kellett megbirkóznia, hanem vakságával, a rá váró sorozatos műtétekkel is, és azzal, hogy közel egy évig enni sem tudott. A mélyponton anyjának könyörgött, hogy ölje meg, de már jobban van, állítása szerint azért állt a nyilvánosság elé történetével, hogy valamit visszanyerjen elveszett önbizalmából...

A huszonhat éves Piper már jobban van, elmondása szerint sokat tanult az esetből, és úgy érzi, jobb ember lett belőle. Állítja, élete végéig rettegni fog a történtek miatt, de megtanulta értékelni az életet. „Mára rájöttem, hogy a korábbi életem mennyire felszínes volt. Ki sem mentem az utcára, ha volt egy pattanás az arcomon. Bár ez lenne a legnagyobb bajom! Vannak, akik megbámulnak és mutogatnak. Egy pasi leverte a kalapom, és szemberöhögött. Persze, ezek fájnak, de nem engedem, hogy kikészítsenek” – tette hozzá az egykori műsorvezető, aki bízik benne, hogy neki is lehet egyszer családja. Mint hozzátette: a dokumentumfilmet részben azért is készítette, hogy megmutassa: bár Lynch el akarta venni tőle az életét, be akarja bizonyítani neki, hogy nem sikerült."

A teljes cikket nem másoltam be csak a bevezető összefoglalót és a végét, ami nagyon tanulságos, hisz a tragikus történet főszereplője maga is elkezd másképp gondolkodni az életről.

Vajon kell-e, hogy ilyen durva dolog történjen velünk, hogy lejöjjünk a teljes testtudatról?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.