Ott hagytam abba, hogy volt nehézség.

Ez nem tartozik közvetlenül az életrajzhoz, de úgy gondolom, hogy sokakat érdekelhet, érinthet. Ugyanis gyakran van, hogy azt gondoljuk, az adott probléma csak nekünk van, vagy akik előttünk járnak nem tapasztalták meg ugyanezt, pedig igen.

Az első kellemetlen élmény a kultúrsokk volt. Belépsz egy idegen házba, furcsa, idegen és tömény illatok fogadnak. Aztán eléd pattan egy láthatóan eltökélt tekintetű, elképesztő ruhába bújt, összemázolt homlokú valaki és rádtapad.

Az még hagyján, hogy le kell venni a cipőt, kabátot, amit aztán különleges körülmények között, hegyekben tárolnak, és ha szerencsés vagy kifelé is meglesz.  

A korai időkben a bhakták zenei képessége hagyott némi kívánnivalót maga után. Ha valaki most panaszkodik, akkor nem tudom mit tett volna akkor. A szöveg ugye adott (egyszerű), de a zenei oldalai is az volt. Mint zenész, aki még önmagában nem tudott elmerülni a Szent Név nektárjában, gyakran fizikai kínnak éltem meg az 1 órás bhajant. A leckéket mindig szerettem, de a szomszédok miatt becsukott ablakkal végrehajtott „szaunakirtan” nem volt mindig eksztázis.

A prasadam ízlett rögtön, viszont akkoriban volt egy furcsa szokásuk a bhaktáknak, hogy tömtek. Az, hogy ők embertelen mennyiséget pakoltak a tányérjukra, az hagyján, de másokat is arra nyomtak, hogy ezt tegyék. Velem ezt kiskoromba se csinálták, így itt furcsa volt nagyon. Később, mikor növekedett a hit a szavaikban, belementem én is az „ájulásigevés” ceremóniájába egyszer, vagy kétszer, de annyira rossz élmény volt, hogy kiszálltam a buliból. Szerencsére, utána megtudtam, hogy ez nem alapfeltétel.

Alapvetően visszahúzódó természetem miatt a külsőségek felvállalása is nehezen ment. Egyszerű farmer-pólós srácként elképzelni se tudtam, hogy mindenki engem bámuljon az utcán. Mert abban az időben ez így volt.

Érdekes, hogy az első alkalom, hogy dhótit vettem rögtön híres lett, a Mester és tanítvány: Hívők földjén című számában szerepeltem.

Ezeket a tapasztalatokat nagyon megjegyezve, később, vezetőként, prédikátorként mindig igyekeztem, és igyekezni fogok, hogy a lehető legkevesebb akadálya legyen a frissen érdeklődőknek az amúgy sem könnyű úton…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.