Az alábbi cikkem a Kivagyok 4. számában jelent meg kb. 2006-ban. A teljes újságot innen tudjátok letölteni.

Érdemes elgondolkodni rajta…

„Mitől félsz?” — kérdem. „Semmitől!” Hangzik a bátor, vagy enyhén részeg válasz.
Persze meglehet, hogy az illető mellett álló frissen szerzett barátnő a bátorság forrása. Ha ugyanez a kérdés egy nálam 30-40 centiméterrel magasabb és dupla olyan súlyos valakitől hangzana el, a válasz már nem lenne ilyen egyértelmű.

Erről egy sztori jut eszembe. 2001-ben a Mantra a Tankcsapdával turnézott.
Épp Szegeden voltunk, amikor a koncert után odamentem a cd/kazettás pultunkhoz, ahol az árusító lány, Merci (utóbb Meghamanjari d.d.) kicsit sápadtan mondta nekem, hogy valaki kifogásolta, amiért nem játszottuk az Eső mossa el-t. Morcos lettem, mert egyfelől nem szeretem, ha a zenénkbe beleokoskodnak olyanok, akik gitárt csak képen láttak, másfelől zenekarilag közösen utáltuk ezt a számot. Hogy miért, azt majd máskor mesélem el.

Szóval felmordultam: „Ki volt az?”. Merci félénken rámutatott az illetőre. Odafordultam, és megértettem a félénkség okát. A szemmagasságomban mindössze egy övet láttam csattal. Egy darabig emelnem kellett a fejem, hogy meglássam az illető felső végét. Irdatlan fej, nyak sehol. Morcosság elszáll, izzadás beindul. „Miért nem játszottátok az „Eső mossa el”-t?” — hangzik el a kérdés fentről.
Izzadás fokozódik. „Ez a kedvenc számom. Békéscsabán játsszátok el!” — szól a fenyegetésnek is beillő Önökkérték.

Erre odaszóltam a mellettem álló Jaya Harinak: „Békéscsabán játszanunk kéne az Eső mossa el-t.” Mire ő összeráncolta a szemöldökét. Én gyorsan hozzátettem, hogy ő kérte, és az emberünk irányába mutattam óvatosan. Jaya Hari sem egy csöppség, ahogy sokan tudjátok, de amikor meglátta spontán rajongónkat, csak annyit kérdezett: „Egyszer elég lesz?”

Mindenki fél valakitől.

Azt mondják, csak a bölcs és az ostoba nem. Az ostoba nem méri fel, hogy miért kellene félnie, a bölcs pedig tudja, hogy igazából ő egy lélek, és nincs mitől félnie.

A fenti esetből látszik, hogy a hülye kategóriába legalább már nem tartozunk. Hogy a bölcsbe mikor fogunk beleesni, az nagy kérdés. De rajta vagyunk.

Végül is, nem rossz szám az az „Eső mossa el”…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.