Ahogy említettem a házban elkezdtem pingpongozni és ez nagyon tetszett. Nem számított, hogy kicsi vagyok, csak jó reflexek, gyorsaság, elmekontroll és jó taktika kellett hozzá. Akikkel játszottam a házban többen igazolt versenyzők voltak és sokat tanultam tőlük. Végül elvittek az egyesületük nyári tanfolyamára. Bár ott több versenyzőt megvertem, mégse akartak leigazolni, mert azt mondták, hogy túl öreg vagyok. Nem értettem, hogy ez mit számít, ha megverem a velem egykorúakat.
Mivel így nem indulhattam versenyen nem tudtam bizonyítani. A kerületi úttörő-olimpián viszont igen és kiverve sok igazolt versenyzőt 3. lettem. Így már kénytelenek voltak engem is leigazolni. 5-6 évig asztaliteniszeztem (mert így hívják), játszottam NB III-ban, nyertem egy szatyor érmet.
Hogy ez miért érdekes? Sokat tanultam belőle. Ez a sport annyira gyors, hogy nagy koncentrációt igényel és elmekontrollt. Ha egy kicsit is figyelmetlen vagy, vagy elveszíted a fejed, véged van.
A másik fontos dolog a csapatmunka volt. A legtöbb jó eredményt párosban és vegyes-párosban értem el. Biztatni, motiválni és főleg nem kibuktatni a párodat nagy művészet. Nálunk jobbakat is le tudtunk győzni.
És küzdeni… Hiába győzöl, bizonyítasz, mindig kezdheted elölről…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.