Korábban volt szó a lelki avatásról és annak jelentőségéről. Akkor szerettem volna feltenni egy nagyon szép történetet, amit Srutakirti prabhu, Srila Prabhupada személyes segítője írt. Most angolórán (Yasodamayi mataji ki jaya!) lefordítottuk, így közzé tudom tenni.

Itt sannyasa (az élet végső, lemondott rendje) avatásról van szó, ami a legkomolyabb dolog, de szerintem nagyon tanulságos, hogy hogyan állt Srila Prabhupada hozzá.

"Napközben csend volt a Radha Damodara templomban és nagyon ritkán bukkant fel Srila Prabhupada tanítvány a Szenthelyen. Egyik reggel azonban ott volt egy fiatal brahmacari, sétált és japázta a köreit a templomban. Srila Prabhupada látta őt az ülőhelyéről és csengetett a csengőjével. Bementem a szobájába és mondta nekem, hogy hívjam oda a fiút, mert látni akarja.
Beléptünk együtt a szobába és felajánlottuk a hódolatunkat Srila Prabhupadanak. Megkérdezte a 18 éves fiút, hogy mi a szolgálata. Elmondta Srila Prabhupadanak, hogy ő és Parivrajakacarya egyedül utaznak India-szerte és prédikálnak. Utána Srila Prabhupada megkérdezte, hogy mi a tervük miután elmennek Vrindavanból. Azt mondta, hogy azt tervezik, hogy elmennek Vietnamba prédikálni és könyvet osztani. Srila Prabhupada szeme felcsillant és felkiáltott: „Accha!”. 1972-ben, Vietnámban még zajlott a háború és nagyon veszélyes hely volt. Srila Prabhupadat lenyűgözte a vágyuk, hogy prédikálják az Úr Caitanya dicsőségét ebben a háború sújtotta országban.
Nagyon komolyan ránézett Paramahamsára és azt mondta: „Lehet, hogy sannyasat kéne venned”. Paramahamsa láthatóan meg volt döbbenve Srila Prabhupada felajánlásán. Srila Prabhupada látta ezt és azt mondta tanácsként: „Menj japázni Srila Rupa Goswami Samádhijához. Imádkozz hozzá és tudni fogod, hogy mit kell tenned.”
Paramahamsa elmesélte nekem, hogy milyen volt amikor odament a Samadhihoz és elkezdett japázni. Minél tovább japázott, annál inkább azt gondolta, hogy a sannyasa nagyszerű ötlet. Másnap visszatért Srila Prabhupadahoz és megmondta neki, hogy eldöntötték, sannyasat vesznek. Srila Prabhupada azt mondta neki, hogy menjen a titkárához, Syamasundarhoz azzal az információval, hogy felkerültek a sannyasi jelöltek listájára. Azt mondta, hogy Syamasundaranak el kell velük menni a Loi Bazárba venni új ruhát és bambuszbotot, amiből megcsinálják a dandájukat.
Amikor Paramahamsa átadta az információt Srila Prabhupada döntéséről Syamasundaranak, ő csak nevetett rajta és azt mondta, hogy semmi ilyesmit nem hallott Srila Prabhupadatól és addig nem tesz semmit. Paramahamsának meg kellett győznie, hogy kérdezze meg Srila Prabhupadat és segítsen neki felkészűlni.
Amikor más bhakták megtudták, nem akarták elhinni, hogy ez a két fiatal, ismeretlen és tapasztalatlan brahmacari sannyasat fog venni. Próbálták meggyőzni Srila Prabhupadat, hogy nem képesítettek rá. Azt mondták, hogy ezek a fiúk csak nemrég óta vannak itt, nem nagyon ismerik a filozófiát és még egy szanszkrit verset se tudnak. De nem számított bárki bármit is mondott. Srila Prabhupada eldöntötte. Az avatási ceremónia a Rasa Yatran teliholdas éjszakáján volt, amikor az Úr Krisna táncol a Gopikkal. A szertartás a Radha Damodara templom kertjében, Srila Rupa Goswami Samadhijánál zajlott. Srila Prabhupada lehetővé tette mindenki számára Vrindávanban, hogy lássa, hogy a nyugati tanítványai hogyan hódolnak meg mindenükkel, hogy szolgálják a lelki tanítómesterüket és Krisnát. Ez egy transzcendentális ceremónia volt és Srila Prabhupada azt mondta nekünk, hogy Srila Rupa Goswami és Narada Muni is személyesen jelenvolt a tűzáldozatnál."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.