Ígértem, hogy írok magamról, életemről, de ezt eddig nem tettem. Most se az elején kezdem. Tegnapelőtt, április 19-én volt 19 éve, hogy megismerkedtem feleségemmel Kandarpa Sundarival.
Persze akkor még csak Andreának hívták. Halljátok e romantikusnak mondható történetet…
A 17 éves rockernek is kinéző srác, azaz én egy furcsa elrendezés nyomán egy tacskó kölyökkutyához jutott. ami azt eredményezte, hogy sétáltatni is kellett. E közben figyelt fel a szomszédház 7. emeleténél rendszeresen felbukkanó szőke lányra. Először azt hitte, hogy véletlen, de feltűnően sokáig (végig) ott volt az ablakban. Aztán látta az utcán is és csinosnak találta, de kiderült, hogy kb 14 éves.
Aztán jött a katonaság, másfél év, ritka hazajutás, de a lány még mindig ott volt az ablakban. Főhősünk, ahogy a mellékelt ábra is mutatja nem egy DonJuan, szóval nem történt semmi. Mígnem valami csoda folytán egy barátnő elmondta a frissen leszerelt emberünk barátjának, hogy volna esély…
Na innen már ciki lett volna nem csinálni semmit, így pár napi erőgyűjtés után felkaputelefonálás: „Szia, Laci vagyok. Lejösz?” hangzott a hihetetlen csábító duma. Szerencsére egy nagyon kedves „Igen” volt a válasz.
Innentől már történelem. Egy év múlva eljegyzés, 4 év múlva esküvő, és azóta is boldogan együtt.
Édesanyámon kívül ő az aki a legtöbbet kibírta mellettem. Nagy dolog, én tudom.
Köszönöm.
ui.: Hogy ebben mi a Krisna-tudatos (tanulság)? Az, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy közel „védikus” feleségem van. Tradicionálisan így szokott történni: a lány nagyon korán 13-14 éves korábban kiválasztja a férjjelöltet, majd mindenki mást pattint és a megfelelő időpontban összeházasodnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.