(Itt olvashatod az előző részt)
Nézzük a már sokat emlegetett célzást.
Van egy komoly közös sajátosság a korábban emlegetett sikeres kisegyházaknál. A célcsoport náluk elsődlegesen a családok, családosok. sokat gondolkodtam, hogy miért.
A társadalom családokból épül fel. Ettől függetlenül csak nagyon átmenetileg lehet embereket tartani, például iskolákban, sport klubokban, hadseregekben, börtönökben stb. Egyik sem egy hosszú távú, tartós dolog, mert nem fedi le az élet legtöbb területét, vagy csak átmenetileg.
Néhány szent és szerencsétlen kivételével előbb-utóbb mindenki családot alapít.
A javaslatom tehát az, hogy a családok legyenek a célcsoport.
Előnyei:
- sok van belőle
- önellátóak, felelősség vállalóak
- a hölgyek (matajik) védelme megoldott
- mini központként működhet
- jó példa mindenkinek
- egészséges gyermekek kerülnek ki, akik „beköltöztetését” nem kell erőltetni, vagy sietetni
- ritkábbak a váratlan fordulatok az életükben
Hátrányai:
- kezdetben nehéz, mert már megállapodottabb személyekről van szó
- egyszerre több emberre kell hatni
- figyelembe kell venni a igényeiket, körülményeiket
Biztos még lehet bővíteni a listákat, illetve a benne foglaltakat, de most ennyi.
Hogy ne csak a saját elmémet futtassam, íme itt van az Úr Caitanya utasítása:
„Ne beszélj így többé! — felelte neki Sri Caitanya Mahaprabhu. — Jobb, ha otthonodban maradsz, és mindig Krisna szent nevét énekled!”
„Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Sri Krisna utasításait, amelyek a Bhagavad-gítában és a Srimad-Bhágavatamban állnak! Légy így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani ezen a vidéken!”
CC. Ml. 7.127-128.
És Srila Prabhupada ezt mondja a magyarázatban:
„Ez a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének nagyszerű küldetése. Sokan jönnek hozzánk, akik azt kérdezik, le kell-e mondaniuk a családi életről ahhoz, hogy csatlakozzanak a közösséghez. A mi missziónk azonban más. Az ember továbbra is kényelmesen élhet a lakhelyén, mi csupán arra kérünk mindenkit, hogy énekelje a maha-mantrát.”
Valóban nem könnyű feladat. Aki már volt utcán könyvet osztani az tudja, hogy mennyivel könnyebb megállítani egy magányos tizen-huszonévest, mint egy komplett családot.
De ha sikerül az eredmény is nagyobb.
A sokat emlegetett bombay-i modell is erre épül, nagyon tiszták az ashrami helyzetek és ez nagy békét és erőt eredményez.
Ezt persze ki kell dolgozni részletesen, hisz ez csak egy gondolatébresztő, vitaindító, de ez egy szilárd kiindulópont lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.