Már nagyon sok dolgot meséltem magamról, de szerintem ez lesz a legmélyebb titok, persze ha érted miért.

Egy kedves barátom pár éve tett egy kijelentést, ami akkor nagyon meglepett és elgondolkoztatott.
Így hangzott:
„Tudod, neked az a gondod, hogy bahmanának (pap, lelkész) túl szenvedélyes vagy, ksatriyának (harcos, vezető) viszont túl lágyszívű”.

Nagyon telibe talált.

Hihetetlenül közel áll hozzám a békés, nyugodt, gondolkodó :-) élet, de képtelen vagyok tétlenül, szó nélkül tűrni az igazságtalanságokat, hülyeségeket. Pedig tényleg komolyan próbáltam olyan lenni, de rá kellett jönnöm, hogy én nem leszek az.

Vezetőként végre tudtam tenni is valamit, de nagyon nehezen bírtam mások durva nyomulását, öv alatti ütéseiket, rúgásaikat. A hatalom, a befolyás sohasem érdekelt, ez csak egy szükséges összetevő az adott feladat megoldásában.
Sokszor legszívesebben csak „okos enged” alapon ráhagynám az erőszakos emberekre a dolgokat, de ezt nem mindig lehet megtenni, mert bizony ebben a csúnya világban védeni kell mások és saját érdekeidet.

E kettőség miatt sok fejfájásom volt/van. Mert ez természetesen (mint ahogy a természetem) nem változott meg. Jobban együtt tudok vele élni és kezelni a helyzeteket, de ilyen vagyok.

Próbálom a pozitív oldalát nézni és használni. Meg van bennem a szükséges dinamizmus, kreativitás és tettvágy, de nem kellenek dolgok, pozíciók mindenáron, és az emberi értékek mindig többet fognak nekem jelenteni az egyszeri győzelmeknél.

Ennyi a "titok". Béke legyen veletek!

"Aki szemtől szemben kívánja látni az Igazság egyetemes és mindent átható Szellemét, annak meg kell tanulnia, hogy a leghitványabb teremtményt is ugyanúgy szeresse, mint önmagát. Aki erre törekszik, annak az élet egyetlen területéről sem szabad kivonulnia.

Így sodorhatott engem is az Igazság rajongó szeretete a politika mezejére, és habozás nélkül, noha a legmélyebb alázattal állíthatom, hogy aki szerint a vallásnak semmi köze a politikához, az nem tudja, mi a vallás."

Gandhi

Talán már láttátok a program plakátját, de még nem meséltem róla, hogy mi ez.

Régi barátom Kamsari prabhu már jó ideje tanít a Sarasvatiban és onnan jött a felkérés. Sokáig gondolkodtunk, hogy mi legyen a téma, hangulat időpont, stb. Próbaképpen a jóga 8 fokáról fogunk beszélgetni, első két alkalommal a jámákról és a nijámákról, az ajánlott és a kerülendő dolgokról.

Persze ne valami elrettentőre gondoljatok, hisz az egésznek az a fő mottója, hogy segítsünk egymásnak a hétköznapokban. Ezt laza stílusban, őszintén, beszélgetős jelleggel próbáljuk csinálni, reméljük tetszeni fog.

2004-ben jött ki a Mantra "108" albuma, amin ez a dal található. Érdekes, hogy egy lemezen két verzió is van, ráadásul mindkettőből készült klip is, plusz egy verkfilm.

Jó mulatást hozzá:

Sokan gondolják, hogy a címben feltett kérdés valós probléma. Ami meglepő, hogy még egész intelligens, valamelyik vallásban jártas személyek is. Sőt, legtöbbször ők.

Pedig a képlet (és a bizonyítása) elég egyszerű: akárhányszor megjelent Isten, vagy az általa felhatalmazott személy mindig azt próbálta elmagyarázni az embereknek (több, kevesebb sikerrel), hogy hogyan tudnak boldogok lenni. És nem csak a távoli jövőben, másik helyen, testben, stb. hanem ott és akkor.

Persze nem azt mondta, hogy bármit lehet csinálni, de nem voltak szigorú dogmái, azokat később ragasztották hozzá a különböző szervezetek, akik nem a lényegét értették meg a tanításnak, hanem csak a külsőségeit.

Az általam gyakorolt Bhakti-jógánál is megfigyelem ezt a tendenciát, ami nagyon veszélyes. Sokszor pont Istentől és az Ő szeretetétől távolít el és egy bekeményedett savanyú arcot csinál belőled. E miatt családok mennek szét, de erről majd később.

Pedig a Bhakti-jóga mindenkinek van.
"akamah sarva-kamo va moksa-kama udara dhih tivrena bhakti-yogena yajeta purusam param
Aki fejlettebb értelemmel rendelkezik — akár tele van mindenféle anyagi vággyal, akár mentes azoktól, akár a felszabadulásra vágyik —, annak minden eszközzel a legfelsőbb egészet, az Istenség Személyiségét kell imádnia."

Szóval nem mondja, hogy nem lehetnek vágyaid, nem lehetsz boldog miközben próbálsz Isten felé fordulni, hanem ez párhuzamosan létezik. Persze nagyon magas szinten automatikusan le tudsz mondani dolgokról, de ha nem vagy ezen a szinten akkor ne imitáld. A legviccesebb, amikor egy egész csoport játssza el ezt a dolgot, mint a kommunizmus végén, amikor szidták a kapitalizmust, de közben a termékeit imádták. És tudjuk mi lett a vége…

Röviden: fogadd el magadat, a világot, a szeretteidet, a vágyaidat, stb. és hidd el, jobban el tudod fogadni Istent, hisz minden tőle jön. Ő mindent lát, neki nem kell a kamu, az önsanyargatás, neki a valódi őszinte szavak és tettek kellenek.

Egy ismerős és tanulságos történet:

Kutatók ketrecbe zártak öt majmot. Felülről belógattak egy fürt banánt, és a ketrec közepére egy létrát állítottak.

Csakhogy amikor egy majom felment a létrán a banánért, a kutatók erős vízsugárral büntették a többieket - azokat, akik lent maradtak

Kisvártatva a majmok maguktól megverték társukat, amelyik felmászott a létrán.

Ekkor a kutatók kivettek a társaságból egy majmot, és újat küldtek be helyette a ketrecbe. Az új majom azonnal felmászott a banánért, de mihelyt lejött a létráról, a többiek megverték.

A kutatók egymás után kicserélték majmot, és már egy sem volt a ketrecben azok közül, akiket az elején vízsugárral büntettek. De a létrán felmászó majmokat ezután is rendszeresen megverték a többiek.

Ha a majmok tudnának beszélni, és meg kérdeznénk őket, miért verik meg a társukat, amelyik felmegy a banánért, csak anyit mondanának: "Nem tudom. Errefelé így működnek a dolgok."

IN LAk'ECH néven csinál zenéket régi barátom Fellegi Ádám, aki nem csak az első Mantra dobos volt, de a filozófiai nézetei is közeliek maradtak.

Erről ti is meggyőződhettek, ha meghallgatjátok most megjelent 3. EP-jét, amiben elég szókimondóan tárja elénk a véleményét a világról. A zenei stílus igen vegyes, elég keményen kezd az elején, aztán inkább a hip-hop-osabb irányba tolódik, de ez egyáltalán nem hat furcsának.

Mindenkinek melegen ajánlom!

„Hogyan is láthatnánk be a tudatlanságunkat, ami pedig a tanulás előfeltétele, ha szüntelenül a meglévő tudásunkat használjuk?” 

Henry David Thoreau

Ma 10 éve Gaura-purnima napján költözött át Gauranitai a mostani oltárra.

Nagyon sok emlék és érzés tódul fel benne az elmúlt időszakról, de legjobban ez a dal fejez ki mindent: 

Hiszel-e még bennem?

A leghosszabb éjszakán
Sírásom veri a csendet
Nincs fogalmam róla
Hogy kerültem erre a helyre
Nem emlékszem semmire
A szememben nincsenek képek
Az egyetlen reményem
Hogy megtalállak Téged

Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Egyszerűen csak annyi
Hogy Te hiszel-e még bennem
Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Hanem az
Hogy látsz-e még

Sokat hallottam
Olyan helyekről
Ahol semmi esélyem nem lenne
Hallani a tetteidről
Talán ott jobban élnék
És kevesebb lenne a zaj
De mit érne ez az egész
Nélküled, magányosan

Mondtad, hogy nehéz lesz
Mondtad, h fájni fog
Hogy rögös lesz az út
De majd végig fogod a kezem

Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Egyszerűen csak annyi
Hogy Te hiszel-e még bennem
Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Hanem az
Hogy látsz-e még

Lehet, hogy nem érlek el
Mielőtt feladom a testem
De legalább úgy hagyok itt mindent
Hogy tettem egy lépést Feléd

/szöveg:JHD, zene:VGD/