Ma 10 éve Gaura-purnima napján költözött át Gauranitai a mostani oltárra.

Nagyon sok emlék és érzés tódul fel benne az elmúlt időszakról, de legjobban ez a dal fejez ki mindent: 

Hiszel-e még bennem?

A leghosszabb éjszakán
Sírásom veri a csendet
Nincs fogalmam róla
Hogy kerültem erre a helyre
Nem emlékszem semmire
A szememben nincsenek képek
Az egyetlen reményem
Hogy megtalállak Téged

Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Egyszerűen csak annyi
Hogy Te hiszel-e még bennem
Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Hanem az
Hogy látsz-e még

Sokat hallottam
Olyan helyekről
Ahol semmi esélyem nem lenne
Hallani a tetteidről
Talán ott jobban élnék
És kevesebb lenne a zaj
De mit érne ez az egész
Nélküled, magányosan

Mondtad, hogy nehéz lesz
Mondtad, h fájni fog
Hogy rögös lesz az út
De majd végig fogod a kezem

Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Egyszerűen csak annyi
Hogy Te hiszel-e még bennem
Régóta nem az a kérdés
Hogy hiszek-e Benned
Hanem az
Hogy látsz-e még

Lehet, hogy nem érlek el
Mielőtt feladom a testem
De legalább úgy hagyok itt mindent
Hogy tettem egy lépést Feléd

/szöveg:JHD, zene:VGD/