Tudom, hogy ezt a szót mire használják leggyakrabban, de most nem pont erről lesz szó, vagy csak egy kicsit.

Azzal, hogy azt mondom, hogy mindenki boldog akar lenni nem mondok nagy újdonságot. Ez a lélek természete és egyben szükséglete. Ebben nincs is vita, de az ehhez vezető út már sokkal kérdésesebb.

A legtöbb befolyás a külső világból a reklámokon keresztül arra tol, hogy szerezd meg amire vágysz és akkor boldog leszel. Ebben az a legnagyobb csapda, hogy egy picit igaz is. Tényleg vannak szükségleteink amiket ha megkapunk, elérünk akkor kellemes érzés tölt el. De ez nagyon átmeneti.

Egy ruha, kütyü, stb. birtoklása, esztelen pletyizés, chatelés, fb bámulásával rengeteg időt, pénzt, energiát tudunk elcseszni. Relatív könnyű út, de elég múlandó és hosszabb távon semmi előrelépés.

Sok szájtépés helyett itt a javaslat: mozogj, olvass, tanulj, meditálj, de leginkább próbálj az általad szeretett embereknek örömet szerezni.

Ők boldogok lesznek, és látni ezt a legjobb dolog. Ki tudja meddig lesz rá lehetőségünk, hiszen az élet véges, vagy csak egyszerűen megunják az önző fejünket, vagy felbukkanhat a konkurencia, aki értékeli amit mi nem.

Szóval ne legyél lusta, hidd el, hogy megéri az erőfeszítést, hisz az eredmény egy magasabb szintű boldogság.

„Hogyan is láthatnánk be a tudatlanságunkat, ami pedig a tanulás előfeltétele, ha szüntelenül a meglévő tudásunkat használjuk?” 

Henry David Thoreau

A napokban orvoshoz kellett mennem és megcsapott egy komoly betegség szele.

Amikor utána néztem, hogy ez mitől van a testi okokról (örökölhető, 40 év felett, stb.) nem sok volt viszont olvasva a lelki hátterét megdöbbentem.
„Az érzelmek meg nem élése, ki nem mutatása, elzárása, illetve el nem engedése a leggyakoribb lelki oka… A múlt nem megfelelő feldolgozása, vagyis az, hogy nem vagyunk képesek levetni a múlt terheit, hanem cipeljük magunkkal.”

Megoldás pedig: „Érzelmileg minél gazdagabb életet élni, ami az érzelmeink kiélését, kimutatását is tartalmazza.”

Nyilván csinálom amit az orvosok javasolnak, de alaposan elgondolkodtam. Világ életemben őszinte gyerek voltam, volt is bajom belőle elégszer. Persze ennyi idősen benőtt a fejem lágya és óvatos vagyok, hogy ne keverjem magam nagyobb bajba.

Sokszor azt hiszik rólam, hogy konfliktus kerülő vagyok, pedig nem, csak nem szeretek megbántani embereket. Az igazság egy dolog (már ha egyáltalán megvan az igazság), de hogy mit vált ki az emberekből az a másik.
Nem véletlenül nem látja valaki a saját tükrében, azért mert nem akarja. És ez így erőszak. Persze meglehet, és néhány (közeli) kapcsolatunkban meg is kell tenni, de hogy mikor és hogyan az egy másik, nehéz dolog.

Az őszinteséget magunkkal kell kezdeni, szembenézni a saját kis hazugságainkkal, lustaságainkkal, stb. És nem kiverni mások kezéből a tükröt…

Hogy mit fogok csinálni? Még nem tudom pontosan. Igyekszem kimutatni az érzéseimet, remélem senkit nem fog ez lekaszálni :)

A múlt velünk él, de el is múlt, ezért azzal még nehezebb boldogul. Remélem sikerül.