„…Krisna nem szereti a lusta embereket. A lustaság az tudatlanság jellemzője, aminek semmi keresni valója a transzcendensben. Krisna a szorgalmas embereket szereti. Amikor Krisna látja, hogy szorgalmasak vagyunk, és nem várunk el semmit alaptalanul – mindig csak kérünk… ez nem csak Indiában történi, mindenki mondja: - add a kegyed! Ez mit jelent? Senki sem tudja. - Csak teljesítsd a vágyaimat, anélkül, hogy nekem valamit kellene tennem. Ez a fajta kegy nem létezik.

Amikor ez emberek valamit szeretnének, akkor nekik is kell lemondást végezniük, és ha valami lelki dogot szeretnénk, akkor is erre van szükség. Erre mindig jó emlékezni: Krisna nem szereti a lusta embereket. A Krisna könyvben sehol sincs olyan, hogy valaki csak ült egy fa alatt és nem tett semmit. Olvashatjuk, hogy mindenki tesz valamit.

Sőt, még Krisna is mindig végzi a kötelességét. Krisna azt mondja, hogy még Ő is dolgozik, annak ellenére, hogy nincs kötelessége. Mert ha Ő nem dolgozna, akkor mindenki követné az Ő példáját. De Krisna dolgozik. Amikor kimegy reggel, akkor a teheneket viszi, és ez minden nap történik – örökké volt örökké lesz. Örökké dolgozik – nincs nyugdíj.

Nekünk is kell dolgozni, ezt Krisna szereti. Egy megfelelő hangulatban dolgozunk, és elvárja, hogy a transzcendentalisták is dolgozzanak. Rúpa Gosvámi nagyon sokat dogozott miniszterelnökként, de ezek után elment Vrindávanában, könyveket írt, eltárta a szenthelyeket. Télen nyáron, hidegben melegben Vrindávanában élt, templomot építtetett, prédikált, tanítványokat fogadott el…”

Sríla Sivaráma Svámi Mahrája leckéje (részlet)
(2007 12. 26 NVD. CC. ML. 19. 135)

"8. Éretlen megértés a társadalmi felelősségről

A feleség társadalmi okokból gyakran szeretné látogatni az édesanyját. A férjét érthetően bosszantja ez a viselkedés.

Gayatri: Holnap szeretnék elmenni Puneba és nyolc napig ott maradni a szüleimnél.
Gangadhar: Légy szíves, ne menj most. A múlt hónapban voltál és nekem nagyon nehéz volt megfőzni a bhogát, felajánlani a murtiknak és aztán helytállni az irodában is.
Gayatri: Ez teljesen ésszerűtlen. Mi van akkor, ha a múlt hónapban is voltam? A lényeg, hogy most menni akarok. A nővérem barátjának az unokatestvére most házasodik. Muszáj ott lennem. Miért nem eszel a templomban? Az megoldja a problémát.

A férjnek meg kellene értenie és elfogadnia a feleség természetes ragaszkodását a szüleihez, a feleségnek pedig érzékenynek kellene lennie a férj szükségleteire és kényelmére.

Uma: Légy szíves, ne felejts el eljönni a szüleimhez ma este munka után. Az apám 60. születésnapjára vagyunk hivatalosak. Egy csomó rokonnal tudunk majd találkozni.
Umesh: Én nem akarok menni. Ez egy kimondottan karmi esemény.
Uma: Hogyha nem megyünk el, pedig itthon vagyunk, a szüleim félre fogják érteni és nagyon szomorúak lesznek.
Umesh: Ha annyira akarsz menjél, de engem hagyj ki belőle!
Uma: Kérdezzük meg a tanácsadónkat!

A tanácsadó azt javasolta a párnak, hogy vegyenek részt az eseményen és szerezzenek örömet Uma szüleinek. Azt is ajánlotta, hogy mivel Umesh jó kirtana énekes, tartson egy kis bhajant és használja ki az alkalmat a prédikálásra.

9. Éretlen megértés a házasságban betöltött szerepről

Ramesh és Aarti szépen berendezték az életüket. Ramesh 35 éves, Aarti pedig 30. Ramesh menedzserként dolgozik egy cégnél, Aarti pedig tipikus háziasszony. Van egy 3 éves fiuk, Abhishek. Körülbelül egy évvel ezelőtt Aarti egy rokonán keresztül találkozott néhány ISKCON bhaktával és azóta nagy változások történtek az életében. Nagyon könnyű volt számára elkezdeni a Krisna-tudat folyamatát. Ramesh viszont még mindig nagyon szkeptikus az egész folyamattal szemben, meg van győződve róla, hogy minden vallásos szerveződés átverés.

Egy napon…
Ramesh: Aarti, holnap nagyon korán kell mennem, mert egy fontos tárgyalásra készülök. Légy szíves, pontosan 6-ra készítsd el a reggelimet!
Aarti: De Ramesh, holnap mennem kell a Mangala aratira. Holnap lesz Bhaktivinoda Thakura megjelenési napja.
Ramesh: Ki az a Bhaktivinoda Thakura? Isten? Engem nem érdekel. Nekem pont 6-ra kell a reggeli. Hogy hogyan csinálod, az a te dolgod.
Aarti: Ramesh, kérlek, próbálj megérteni. Te nem érted milyen fontos nekem ez a nap. Először is délig böjtölnöm kell. Szóval én nem reggelizek. Miért nem eszel valamit a büfében?
Ramesh: Milyen feleség vagy te? Engem egyáltalán nem veszel figyelembe? Nagyon jól tudod, hogy ha a büfében eszek, azonnal gyomorrontást kapok. Neked a templomod az első. Nem is értem minek mentél férjhez. Nem fogod fel, hogy mi egy feleség feladata? …

Ramesh és Aarti egészen lefekvésig veszekedtek, következő reggel pedig Aarti 4 órakor felkelt és elment a templomba. Ramesh felkelt, felébresztette Abhisheket, felöltöztette és elvitte a közeli bölcsödébe. Abhishek nagy hisztit csapott, mert utál a bölcsödébe menni. Ramesh elrontotta a tárgyalást és a főnöke kirúgta.

Micsoda szörnyű helyzet! Ramesh ettől úgy megutálja a Krisna-tudatot, hogy csoda lesz, ha valaha elkezdi gyakorolni. Aartinak fel kell adnia a fanatikus hozzáállását a Krisna-tudathoz és jobban kell törődnie a férjével és a fiával. Folyamatosan emlékeztetni kell, hogy akkor teszi elégedetté Srila Prabhupada-ot, ha otthon marad és olyan szépen gondoskodik az otthonáról, hogy Ramesh automatikusan vonzódni fog a mozgalomhoz.

10. Tökéletlen megértés az odaadó szolgálatról / a háztartás elhanyagolása

A feleség számára maximális prioritást élvez a templomi szolgálat, még a háztartásbeli kötelességeinek elhanyagolása árán is. A házasság után nem állította át az elméjét az új szerepére, azt gondolja, hogy minden, ami közvetlen kapcsolatban van a templommal az „odaadás”, minden más szolgálat pedig „maya”. Az odaadó szolgálatról való hibás megértése miatt problémákat okoz a férjének, mint például késői vacsora, koszos ház, gyerekek elhanyagolása, stb. A feleség nagyon fáradt, mert minden programra bejár a templomba és sokat kell utaznia.

Srikant: Miért nem takarítod ki a konyhát holnap? Tiszta kosz, nem ajánlhatjuk fel a bhogát, amit ilyen koszos konyhában főzünk.
Srikala: Szó sem lehet róla! Mennem kell a templomba. Még sose hagytam ki egy napot sem, hogy ne menjek a templomba. Takarítani és gyönyörűvé tenni a házat csak maya. Amit én csinálok, az odaadó szolgálat, tudhatnád!
Srikant: Az utóbbi pár hétben csak ezt hajtogatod. A takarítás a háziasszony kötelessége.
Srikala: Te nem érted, milyen nehézségeken megyek át, hogy eljussak a templomba, mert anyagi síkon vagy!

Egy grhastha pár templommá alakíthatja az otthonát, ha tisztán tartja Krisnának, szép oltára van és olyan bhogát ajánl fel az Úrnak, amit tiszta körülmények között és jó tudatban főztek. Félreértés, hogy odaadó szolgálatot csak a templomban lehet végezni.

A férj túl sok szolgálatot vállal a templomban és nem jut ideje a feleségre/gyerekekre. A feleség elhanyagolva érzi magát és azt gondolja, a férje mindkét világból csak a legjobbat kapja, s ő csak azért van, hogy fönntartsa a házat és tömje a férje hasát.

Hemalata: Holnap el kell mennünk Vidita iskolájába, mert szülőnap lesz.
Girish: Ugyan, hagyjál már! Miért nem te mész vele? Meg kell értened, hogy ez az anya kötelessége. Hívj egy taxit és menjetek el. Itt van 250 rúpia.
Hemalata: Vidita úgy érzi, hogy elhanyagolod, mert sosem veszel részt egy szülőnapon sem. Mit fog gondolni az osztályfőnöke?
Girish: Nem számít. Nekem találkoznom kell a csoportommal, lesz egy könyvtári megbeszélés és néhány vendéggel is találkoznom kell a templomban. Hol van nekem időm ilyen karmi dolgokra?

Egy férj nem kizárólag a pénzt biztosítja. Nem szabad elhanyagolnia grhastha kötelességeit, vagyis, hogy felelős családja anyagi, érzelmi és lelki szükségleteiért.

11. A házastárs összehasonlítgatása más bhaktákkal

Amikor a matajik elkezdik összehasonlítani a férjüket más bhaktákkal (és vice versa), akkor a feleség (vagy a férj) úgy érzi, hogy társa „nem üti meg a mércét”. Azt gondolja „miért nem tud az én társam ilyenebb vagy olyanabb lenni, amikor az a másik bhakta olyan figyelmes (vagy kedves / udvarias / jóképű / gazdag, stb.). Beleesik „a túlzott bensőségesség tiszteletlenséget szül” hibába, elfelejti a saját gyengeségeit és hiányosságait és a csillagokat akarja lehozatni az égről a társával. Mivel nem találja meg partnerében a tökéletességet, frusztrációja csak növekszik és az összehasonlítgatás a felszínre tör. Ettől csak rosszabbak lesznek a dolgok.

Suchitra és Sudhir együtt jöttek a Krisna-tudatba és jó bhakták. A feleség jobb prédikátor, a férj csendes és józan. A feleség csalódott, mert a férje nem jó prédikátor és nem „dinamikus”.

Suchitra: Sneha férje kiváló prédikátor. Olyan gyönyörű Bhagavatam leckéket tart! Én mindig szeretek prédikálni. Ez az életem és a lelkem. Te miért húzódsz mindig a háttérbe? Dinamikusnak kellene lenned!
Sudhir: Srila Prabhupada kegyéből a templomi könyvtárban van szolgálatom. Én boldog vagyok, hogy ezt csinálhatom vagy bármi más szolgálatot, amit kapok.

Prédikálni nem csak szavakkal lehet. Nem szükséges mindenkinek szónoknak lennie vagy képesnek lennie Bhagavatam leckét tartani. A tanácsadáson a feleséget ráébresztették, hogy a férje ízig-vérig prédikátor, mert követi Srila Prabhupada-ot és saját példamutató viselkedésével prédikál. A hamis egó bármikor betrükkölhet. Légy óvatos!

12. Kínos helyzetbe hozni a férjet

Amikor a feleség nyilvánosan, más matajik előtt beszéli meg a férjével a problémáit, a férj nagyon mérges. Gyakran azt hiszi, hogy a feleség tudatosan teszi ezt, ami lehet, hogy nem helytálló. A feleség azzal okozza a bajt, hogy nem kezeli a témát bizalmasan és nyilvánosan lejáratja a férjét. A férj egója megsérül, s így nagyon sokáig tart helyre tenni a dolgokat. A kis problémák felnagyobbodhatnak, amikor a pletykák visszajutnak a férjhez, s kiderül, hogy mások is tudnak egy adott problémáról, amiről azt gondolta senkinek sem kell tudnia.

 Gauri és Gaurav egy zsúfolt várószobában üldögél.

Gauri: (hangosan) Remélem, elég pénzt tettél a borítékba nászajándékként, legalább 500 rúpiát, tudod, a menyasszony a legjobb barátnőm!
Gaurav: (zavarba jön, feljebb ül a székén) Miért beszélsz olyan hangosan? Mellesleg hónap vége van és nincs annyi pénzem, hogy ekkora ajándékot adjak.
Gauri: Miért nem lépsz be egy multinacionális vállalathoz és keresel többet?

Nagyon fontos, hogy a feleség tiszteletben tartsa a férj érzékenységét, különösen a nyilvánosság előtt. Gauri talán nem akarta bántani a férjét, de a szavai és a hely megválasztása nem volt helyes.

Gaurav találkozik Gyanesh-sal a zsúfolt templom folyosón.

Gaurav: Na mit mondott az orvos az impotencia vizsgálatról, aminek a minap alávetetted magad? Felírt valami kezelést?
Gyanesh: (hátra lép, gyorsan témát vált) Hagyjuk ezt. Mikor jöttetek vissza Patnaból? Milyen volt az időjárás?

Később Gyanesh szembesíti a feleségét és ő szégyenlősen bevallja, hogy beszélt erről a problémáról Gaurav feleségével, de megígértette vele, hogy kettőjük közt marad a dolog. Ily módon megszégyeníteni a társunkat, akkor is ha nem szándékosan tesszük a házasságunk végének kezdetét jelentheti.

13. Szúrkálódás

a, Sudhir és Sunithi reggel felkelnek, befejezik reggeli kötelességeiket és leülnek japázni. Sudhir az ágyon ül és japázik.
Suniti: Ne japázz az ágyon, pont ott ahol aludtunk.
Sudhir zavartan leül a földre és folytatja a japázást.
Suniti: De én az ágyra fogok ülni és ott japázok, mert nagyon fáj a hátam.

b, Suniti: Elmegyek ma az anyámhoz. Most fogok főzni neked. Hány csapátit eszel meg?
Sudhir: Mivel csak csapátit és sabjit csinálsz, 10 csapátit kérek.
Suniti: Istenem! Hogy te mennyit tudsz enni!
Sudhir mélyen megbántva odébbáll.

A piszkálódás rengeteg formában megjelenhet. El kell kerülni, mert egy idő után szakadékot teremt a házastársak között.

14. Kiteregetni a szennyest a nyilvánosság előtt

Gauri néhány barátnőjével beszélget.
Gauri: Laxmi, milyen a kapcsolatotok a férjeddel?
Laxmi: Óh, nagyon jó. Ő egy csodálatos Vaisnava és nagyon szigorú a sadhanájában.
Gauri: Az én férjem sajnos teljesen az ellentéte. Nagyon gyenge a sadhanája. A körei nagy részét 9 után japázza. Majdnem minden nap szexuális életet akar élni, mit csináljak?
Gauri és Laxmi ezután olyan beszélgetésbe bonyolódik, ami egyikőjük számára sem hasznos.

15. Tiszteletlenül bánni a feleséggel

Navin és Taruni tíz másik bhakta társaságában van. Taruni italt készít nekik.

Navin: (mindenki előtt) ez az úgynevezett ital, amit csináltál, pont annyira üdítő mint te vagy! Még azt se tudod, hogy kell megcsinálni egy ilyen egyszerű dolgot. Mit tudsz te?
Taruni teljesen megalázva érzi magát, megsértődik Navin megjegyzésén, még akkor is ha igaz.

A kölcsönös tisztelet nagyon fontos tényező a házasságban. Nagyon fontos megőrizni a partnerünk méltóságát.

16. Vélemény különbség a gyermeknevelésben

Narayan és Sushila 15 éve házasok. Narayannak nagyon fontos, hogy a fia, Ajit ne térjen el a Krisna-tudattól. Sushilát jobban érdekli a fia karriere.

Narayan: Azt hiszem Ajit kezd eltérni…
Sushila: Miért? Mi történt?
Narayan: Ajit még mindig alszik… Micsoda képtelenség! Mikor fog japázni?
Sushils: Tegnap későn feküdt le.
Narayan: Azért, mert megengedted neki, hogy elmenjen a barátja szülinapi bulijára.
Sushila: Ez természetes, nem? … a barátaival akar lenni.
Narayan: De az efféle társulás nem jó a Krisna-tudatnak.
Sushila: Mi a baj azzal? Hagy tapasztalja meg saját maga. Egyébként is a barátai jó tanulók.
Narayan: De rossz dolgokat is megtanul az életben. Tudom, miről beszélgetnek, amikor találkoznak… a lányokról.
Sushila: De mi a baj? Nem akarod, hogy karriert érjen el az életben? Hagy tapasztaljon. Rá fog jönni, hogy mi a jó és mi a rossz.
Narayan: Miféle karriert? Megfelelő jellem nélkül? Csak szánalomra méltó lesz. Miért nem érted meg?
Sushila: Azt szeretném, hogy iskolázott legyen, menjen külföldre és jó körülmények közt éljen. A Krisna-tudatot automatikusan jönni fog. Egyébként még mindig japázik pár kört.
Narayan: Te teljesen elvesztetted az intelligenciád?
Sushila: Hogy merészelsz ilyet mondani?! Én kulturált családból származom. A szüleim is tanult emberek.
Narayan: Ha jó szülő lennél, Bhagavad-gita slokákra és Krisna-kathára tanítottad volna, szép Krisna-tudatos képzést adva neki. Most nincs íze a Krisna-tudatra.
Sushila: Te vagy az apja. Te miért nem azt csináltad?
Narayan: Öt évvel ezelőtt figyelmeztettelek. Nekem nincs időm. Nem látod milyen keményen dolgozom, csak hogy fönntartsam a családot?
Sushila: Mit tehetnék? Én is elfoglalt vagyok. Te mondtad, hogy vállaljak szolgálatot a templomban is.
Narayan: De nem a fiad elhanyagolása árán.
Sushila: Hagyjam abba a szolgálatomat?
Narayan: Én figyelmeztettelek öt évvel ezelőtt. Mondtam, hogy küldjük a Gopal’s Gardenbe, de neked fenntartásaid voltak. Most már hallhatod, milyen jól működik az iskola. Szakértő, kedves és jó tanárok, akik tudatos személyiségek. Mennek a yatrákra, részt vesznek a fesztiválokon, nem is beszélve a Krisna-tudatos képzésről. A szülőknek nem kell izgulniuk a gyerekek miatt és megszakítás nélkül szolgálják Srila Prabhupada misszióját. Ez mind a te butaságod és anyagi ragaszkodásod miatt van.
Sushila: Ha tudtad, hogy bolond vagyok, akkor minek vettél feleségül?
Narayan: Ez az én rossz karmám.

Bhaktaként valódi megértést kell tanúsítanunk a társunk iránt és meg kell próbálni kompromisszumok kötésével és megértéssel megoldásokat találni. A törődésünk talán valódi, de a mód, ahogyan kifejezésre juttatjuk konfliktusokhoz vezet. Szükséges a tolerancia és a beszéd kontrollálása. Amikor a gyerekek megszületnek, hozzák a saját karmájukat. Az anyagi műveltséget lehet színlelni, de a Krisna-tudatnak belülről kell jönnie.

17. A férj és a feleség egymást hibáztatja a Krisna-tudatban való fejlődés hiányáért

Srila Prabhupada azt mondta, hogy csak magunkat fejleszthetjük – és ez egy fokozatos folyamat. Az élet ebben a világban mindenki számára nehéz és a legnagyobb nehézség Krisna-tudatossá válni. Ez nagyon személyes dolog. A te Krisna-tudatod a te saját felelősséged. A nehézségeidért ne hibáztasd a házastársadat. Biztos, hogy a dolgok jobban mennének, ha jobb bhakta volna, de te nem változtathatod meg őt. Az egyetlen személy, akit valóban megváltoztathatsz, te magad vagy és nem kell rögtön teljesen véghezvinned. Tölts vele annyi időt, amennyire szükséged van, napról napra próbálj egy kicsit fejlődni itt is, ott is. Gondolj minden reggel valamelyik nehézségedre, aztán gondold ki, hogyan fogad gyakorolni a nap során, hogy felülkerekedj rajta! Ezen a módon, kis dolgokon dolgozva, látni fogod a fokozatos fejlődést. Ez sokkal jobb, mint frusztrálttá válni attól, hogy mindent hirtelen és teljesen akarunk megváltoztatni.

VÉGE

 A könyv eredeti címe "Grihasta-ashrama kézikönyv", és H.H. Radhanatha Maharaja kérésére állították össze Bombayban a bhakták 2003-ban." 

Itt tudod elolvasni az előző részt.

Egy tanulságos történet:

Kutatók ketrecbe zártak öt majmot. Felülről belógattak egy fürt banánt, és a ketrec közepére egy létrát állítottak.

Csakhogy amikor egy majom felment a létrán a banánért, a kutatók erős vízsugárral büntették a többieket - azokat, akik lent maradtak

Kisvártatva a majmok maguktól megverték társukat, amelyik felmászott a létrán.

Ekkor a kutatók kivettek a társaságból egy majmot, és újat küldtek be helyette a ketrecbe. Az új majom azonnal felmászott a banánért, de mihelyt lejött a létráról, a többiek megverték.

A kutatók egymás után kicserélték majmot, és már egy sem volt a ketrecben azok közül, akiket az elején vízsugárral büntettek. De a létrán felmászó majmokat ezután is rendszeresen megverték a többiek.

Ha a majmok tudnának beszélni, és meg kérdeznénk őket, miért verik meg a társukat, amelyik felmegy a banánért, csak anyit mondanának: "Nem tudom. Errefelé így működnek a dolgok."