3. Szegényes kommunikáció

A szegényes kommunikáció a férj és a feleség között az egyik legfőbb oka a diszharmóniának. A férj vagy a feleség talán a legjobb szándékkal cselekszik egy bizonyos módon, de a társa neheztel érte, mert a cselekedet mögötti szándékot nem beszélik meg vagy nem eléggé és nem a kellő időben beszélik meg. Az is előfordul, hogy a férj vagy a feleség megfelelően törődik a társával, de nem képes kifejezni az érzelmeit.

Ha a férj vagy a feleség idősebb korban, például 35 év fölött házasodik meg, akkor a világnézete, hozzáállása már jobban megszilárdult, hiszen felnőtt életének hosszabb szakaszát töltötte már egyedül, s ez súrlódásokat eredményez. Készségük a kompromisszumokra, változásra, megadásra, megbocsátásra és felejtésre jóval kisebb. Elvárásaik a társuk felé nagyobbak, ők maguk pedig kevésbé hajlandók alkalmazkodni. Ez komoly nézeteltérésekhez vezet, ami még jobban megnehezíti a megbocsátást és a felejtést. Ez majdhogynem a köztük lévő kommunikáció teljes megszűnését eredményezi, ami csak növeli a partner iránti neheztelést. A hiba általában a másikban van!

Suresh anyagi nehézségekkel küzd az üzleti ügyeiben, de nem mondta el a feleségének, Surekhanak.

Surekha: Tudnál egy kicsit több pénzt adni ebben a hónapban? Kellene egy pár új függönyt vennem az ablakokra.
Suresh: Nem, a régi függönyök is elég jók.
Surekha: Mindig ezt mondod. Sose látod meg, hogy mire van szükség a ház körül.
Suresh: Ti nők mindig csak a vásárlásra gondoltok! Végtelen a listátok, hogy mit kellene venni.
Surekha: Nem értem mi a bajod. Valahányszor pénzt kérek, te visszautasítod. Nem tudom kinek keresed akkor a pénzt vagy mit csinálsz vele. Jobb lett volna, ha nem hagyom ott a munkámat…
A veszekedés folytatódik…

Ha a férj elmagyarázta volna az anyagi problémáit a feleségének, ahelyett, hogy vitatkozik vele, a feleség talán megértőbb lett volna és segítette volna őt.

4. A tisztelet/bizalom hiánya

Sumitra: Prabhu, szeretnék egy pár napot az édesanyámnál tölteni. A gyerekeknek vakációjuk van, jót tenne nekik egy kis változatosság.
Dinesh: Miért nem azt mondod, hogy te akarsz változatosságot? A gyerekek jól elvannak itthon. A szüleid nem is bhakták. Nem követik a Krisna-tudat elveit és nem is japáznak. Miért kellene odamenni? Igazából kétségeim vannak, hogy te is követed-e az összes szabályt, amikor ott vagy.
Sumitra: Hogy mondhatsz ilyet! Én avatott bhakta vagyok. Tudom, mi a kötelességem.
Dinesh: Ha tényleg tudnád, nem mennél oda! Csak azért mész oda, mert szabad érzékkielégítést akarsz, amikor nem látlak!
Sumitra: Az a baj, hogy nem bízol bennem.
Dinesh: Nem kellene úgy viselkedned, hogy összetörd a bizalmamat!
A veszekedés folytatódik…

A férj kezelhette volna úgy a helyzetet, hogy elengedi a feleségét, de megkéri, hogy nagyon ügyeljen rá, hogy a lelki élete zavartalan legyen és a gyerekek mindig fejezzék be a köreiket. Megkérhette volna a feleségét, hogy legyen kedves a szüleihez, de ne engedjen a Krisna-tudat elveiből és a saját példájával prédikáljon a szüleinek.

5. A férj/feleség nagyon durván beszél a társával más bhakták vagy családtagok előtt, tekintet nélkül a kiváltott érzelmekre

Shankar: (Hangosan) Hányszor mondjam még, hogy ne csináld ezt! Te sose vagy képes megtanulni!
Uma: Kérlek, nyugodj meg. Csak beszélgess tovább. Ezt nem mások előtt kell megbeszélni.
Shankar: Ne mond meg nekem, hogy mi a helyes és mi nem! Először te változz meg, aztán próbálj megváltoztatni másokat! Az egyetlen és a legnagyobb hiba, amit csináltam életemben, hogy feleségül vettelek.
Uma teljesen elkeseredve és mélyen megbántva odébbáll.

Még ha a társ hibát követ is el, meg van a módja, hogy a tudomására hozzuk, anélkül, hogy kínos helyzetbe hoznánk vagy megbántanánk. Adj esélyt a partnerednek azzal, hogy meghallgatod, mielőtt ráöntenéd a mérgedet! Tiszteld a partnered és bízz benne úgy, ahogy téged szeretnéd, hogy tiszteljenek és benned szeretnéd ha bíznának. Emlékezz arra, amit az Úr Caitanya mond: Legyél kész minden tiszteletet megadni másoknak (még a házastársadnak is) és ne várj el semmilyen tiszteletet magadnak!

A férj nagyon durván beszél a feleségével a szülei jelenlétében, tekintet nélkül a feleség érzelmeire

Aarti és Rajesh öt éve házasok. Rajesh szülei, akik nyugdíjasok velük élnek. Rajesh édesanyja nagyon domináns személyiség és Rajesh nagyon ragaszkodik hozzá. Rajesh édesapja egy nagyon szelíd és kenyérre kenhető ember, akit teljesen a felesége irányít.

Egy napon…
Rajesh késő este ér haza, fáradtan és az üzleti ügyektől feldúltan. Aarti a barátnőjével, Priyaval beszélget telefonon a szolgálatáról. Rajesh szülei szintén a nappaliban vannak, várják a fiúkat, aki a szokásosnál később ér haza. Rajesh belép a lakásba.
Aarti: Priya, Rajesh épp most ért haza. Le kell tennem. Majd holnap hívlak.
Rajesh: (mérgesen) Tudtam, hogy te telefonálsz! Egész nap próbáltalak elérni, valami nagyon fontosat akartam mondani Puneettal kapcsolatban. Állandóan foglalt volt a telefon. Lefogadom, hogy egész nap a barátnőddel pletykáltál! Nem csoda, hogy az égbe szöknek a telefonszámlák. Az e havi számlát majd elküldöm a kedves papádnak. Egy fitying hozományt sem adott, amikor feleségül vettelek. Legalább a telefonszámlát had fizesse minden hónapban!
Aarti: Rajesh, kérlek. Kontrolláld magad. Később beszélhetünk külön. Ne mások előtt beszéljük meg.
Rajesh: Kik azok a mások, akikről beszélsz? A szüleim? Ne felejtsd el, hogy én vagyok az első és egyetlen fiuk, azonkívül a te férjed is! Ezt soha ne felejtsd el! Had tudják ők is, milyen bolond lányt vettem feleségül!
Aarti: Rajesh, kérlek, legalább miattam uralkodj magadon!
Rajesh: Befognád végre a szádat és megterítenéd az asztalt?

Az ideális szituáció

Rajesh késő este ér haza, fáradtan és az üzleti ügyektől feldúltan. Aarti a barátnőjével, Priyaval beszélget telefonon a szolgálatáról. Rajesh szülei szintén a nappaliban vannak, várják a fiúkat, aki a szokásosnál később ér haza. Rajesh belép a lakásba.
Aarti: Priya, Rajesh épp most ért haza. Le kell tennem. Majd holnap hívlak.
Haribol Rajesh!
Rajesh: (rámosolyog Aartira) Aarti, van valami, amit sürgősen meg kell beszélnem veled. Átmehetnénk a másik szobába?
Aarti: Persze, Rajesh.
Rajesh átviszi Aartit a másik szobába és határozottan elmagyarázza neki, mennyi kényelmetlenséget okoz mindenkinek azzal, hogy egész nap a telefonon lóg. Aarti figyelmesen hallgatja és megígéri, hogy nem telefonál annyit.

6. Csak az egyik fél szeretne gyereket

Sindhu: Minden rokonom és barátom azt kérdezgeti, hogy van-e már valami jó hír.
Sridhar: Jaj, ne kezd megint!
Sindhu: Miért zavar, ha felhozom ezt a témát?
Sridhar: Mert elegem van belőle és belefáradtam, hogy mindig ugyanazt hallgassam.
Sindhu: Pedig addig fogom mondogatni, amíg nem teljesül a vágyam.
Sridhar: Értem már miről van szó. Nem mások kérdezgetik, hanem te akarsz gyereket.
Sindhu: Igen. De mi a baj ezzel?
Sridhar: Hogy mi a baj? Nem hiszem, hogy elég erősek vagyunk a Krisna-tudatban ahhoz, hogy gyereket vállaljunk. Hallani sem akarok többet erről.
Sindhu: Mi lesz ha a vágy később ébred fel és akkor már túl késő lesz?
Sridhar: Sohasem túl késő. Nem tudod, hogy Srinivasa acarya akkor született, mikor az apja nyolcvan éves volt? Várunk amíg Krisna megnyilvánul.
Sindhu: Mi nem vagyunk tiszta bhakták, hogy Krisna megjelenjen nekünk.
Sridhar: Ahogy mondod. Szóval nem lesz gyerekünk.
Sindhu frusztráltan odébbáll.

Az lenne az ideális, ha a partnerek még a házasság előtt eldöntenék, hogy akarnak-e gyermeket vállalni vagy sem. Más esetben a párnak idősebb vaisnaváktól vagy a lelki tanítómestertől kell tanácsot kérnie.

7. Visszaesés a házasságkötés után

Triloknathdas meglátogatja közeli barátait, Sudhirt és Sunitat, akik házasságkötésük előtt 16 kört japáztak és követték a szabályozó elveket. Triloknath már jó néhány napja nem találkozott a párral a templomban.

Triloknathdas: Reggel 9 óra van. Remélem, nem jöttem rosszkor. Már befejeztétek a köreiteket?
Sudhir és Sunita: De jó, hogy eljöttél! Ami a köröket illeti, csak lefekvés előtt szoktuk befejezni. Valahogy olyan nehéz mostanában korán felkelni.
Triloknathdas: De Sudhir prabhu, emlékszem, annyira odafigyeltél a japádra és te is Sunita mataji. Mi történt veletek?
Sunita: Igazából semmi, csak annyi tennivalónk van.
Triloknathdas: Hiányoltunk titeket Radhastamin. Csodálatos lelki élmény volt minden bhaktának.
Sudhir: Nem tudtunk menni, mert egy Satyanarayan puja-n kellett részt vennünk a barátoméknál.

Ez a házasság megzavaró hatása. A férj és a feleség is tanácsadáson vett részt a grhastha ashram valódi céljáról, vagyis hogy segítség egymást a Krisna-tudatban való fejlődésben."

 A könyv eredeti címe "Grihasta-ashrama kézikönyv", és H.H. Radhanatha Maharaja kérésére állították össze Bombayban a bhakták 2003-ban." 

Itt tudod elolvasni az előző részt.

Srila Bhaktivinoda Thakura : Vidyára viláse
(a Saranágatiból)

(1) Nagy elbizakodottsággal a világi tudományok örömeiben merültem el. Soha nem imádtam lótuszlábadat, ó, Uram, most azonban Te vagy az egyetlen menedékem.

(2) Egyre-másra olvastam a könyveket, s hízott a reményem, mert az anyagi tudást az élet valódi útjának véltem. Ez a remény hiábavaló volt, a tudás kevésnek bizonyult. Most már tudom, hogy az effajta tudás tudatlanság csupán.

(3) Minden világi ismeret az Úr illuzórikus energiája (máyá), és akadályt jelent a szolgálatodban. Szamarat csinál az örök lélekből, mert az átmeneti világ hívévé teszi.

(4) Itt van egy ilyen szamár, aki oly sokáig hordta a hátán az anyagi lét terhét. Most, hogy megöregedtem, és nincs erőm az élvezethez, többé már semmi nem szerez örömet.

(5) Az élet gyötrelemmé lett, a világi tudás pedig tudatlansággá, melynek égető fájdalma szinte már elviselhetetlen. Az anyagi tudás olyan, akár egy hegyes nyílvessző.

(6) Ó, Uram! Lótuszlábad az egyetlen kincsem ezen a világon. Ezért Bhaktivinoda, lemondva minden anyagi tudásról, lótuszlábadat teszi meg élete értelmévé.

Igen, 20 éve vagyunk házasok. Bár nekem sokkal fontosabb dátum a közvetlen megismerkedésünk, ami 90-ben (azaz 24 éve) történt, mert én már akkor úgy tekintettem Rá, mint a párom. A többi már csak formalitás volt... :)

Kicsit gondolkodtam, hogy írjak e róla, hisz ez kettőnk dolga, de hátha ez másokat is bátorít, hogy érdemes.

Hogy mit érdemes? Mindent. Sokszor nem könnyű. Főleg a másiknak kibírnia minket.

Így ha már találtam egy ilyen cuki lányt, aki állja a próbát, akkor ásó-kapa-nagyharang...

Itt egy pár archív kép az eseményről: