"Nagyon sok esetben a bhaktákat az anyuk, apjuk, testvéreik, nagybácsijuk és gyerekeik, mindenki nagyon szereti az anyagi családjukban. De amikor krízis helyzet van az életükben, akkor több támogatást, több törődést és több barátságot kap a bhaktáktól, mint bármikor a családjuktól. Bármi történhet ezek után az életben, hova mennének máshova? A bhakták közössége lesz az igazi családja. Egy életre. Annyi példa van erre.

Mint vezetőknek nagyon kell törekednünk arra, hogy ezt a minőségű életet adjuk, teljesen a középpontba helyezve Krisnát, és a bhaktit Krisna és Radharani felé. Minden vezetőnknek közösségünkben, bármilyen szinten is van, az a fő felelőssége, hogy eszköze legyen a Guru, Prabhupada és Radharani szeretetének.
Nekünk csak eszköznek kell lenni az Ő bhakták iránti szeretetüknek.

Hogyha nekünk megvan ez a vágyunk, akkor Krisna feltárja előttünk az összes technikát. Jöhet tőlünk, a saját elméteken át, másoktól. Krisna megmutatja és tudni fogod, hogy hogyan használd.

Minden amit láttok (mi nem vagyunk nagyon hozzáértők, nagyon sok hiányosságunk van), bármi kis jó dolog történik itt a Vaisnavák szolgálatában, az abból a mély, őszinte vágyból születik, hogy egy nagyon magas minőségű családi tapasztalata legyen a bhaktáknak.

Nem számít, hogy mennyire próbálod a teheneket boldoggá tenni, akkor is néha megrúgnak. Olvastam a Krisna Könyvben, hogy a tehénpásztor fiúknak volt egy kötelük, amivel meg tudták kötni a tehenek lábát fejés közben. Volt egy tehén, amelyik nagyon rugdosós volt. Nem is a vödröt vette célba, hanem engem. Mindig rugdosott. Ha nem talált el engem akkor a vödörbe tette a lábát.

Amikor a Krisna Könyvet olvastam, azt gondoltam, hogy akkor ez a megoldás: a tehénpásztorfiúknál is mindig volt kötél, hogy meg tudják kötni a lábukat, hogy ne tudjanak rúgni. Szereztem kötelet és nagyon finoman megkötöztem a lábukat. Amikor az egyik lábával rúgni próbált, nem tudta felemelni. Akkor azt gondoltam, hogy „Óh,  megoldottam a problémát”. De utána két lábbal rúgott és rám esett. És egy nagy amerikai tehén volt, nem kicsi keleti fajta. Mivel össze voltak kötve a lába felállni sem tudott én meg ott voltam alatta és nem tudtam kimászni. Nagyon nehéz volt és ropogtak a csontjaim. Senki nem volt a közelben. Nagyon dühös volt rám. elkezdtem énekelni a szent Nevet és valahogy ki tudtam mászni alóla. Kikötöztem a lábait. Ekkor jöttem rá arra, hogy követnünk kell a tehénpásztorfiúk lábnyomait, de nem utánozhatjuk őket.

Olyan sok mindent tanulhatunk az emberi természetről, amikor tehenekről gondoskodunk. Az egyik legfontosabb dolog az az, hogy ha a tehenek érzik a szeretetet és a menedéket, akkor teljesen boldogok lesznek. Amikor a bhakták érzik a Krisna-tudatban a szeretetet, a menedéket és az igazi törődést egy életen át, akkor könnyű nekik elkötelezetté válni és meghódolni.

Nem tudsz kényszeríteni valakit a meghódolásra, csak inspirálni. Az igazi meghódolásra. És meghódolás nélkül nem érheted el Krisnát.
Nektek minden lehetséges módon segíteni kell a bhaktáknak, hogy elérjék Krisnát.

Ez volt egy pár gondolatom. Szeretném megköszönni, hogy eljöttetek."

folytatódik

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.