„Ez az élet valódi öröme… olyan célt szolgálni, amelyet nagyszerűnek ismerünk el… természeti erőnek lenni, nem pedig egy beteges, önző fajankónak, aki állandóan a sérelmeit emlegeti, és arról panaszkodik, hogy a világnak nem az ő boldogítása a legfőbb célja… úgy vélem, hogy az életünk az egész közösségé, és amíg csak élek, büszkén kell szolgálnom a közösséget mindazzal, amivel csak tudom.

Úgy akarok meghalni, hogy minden erőmet kiadtam. Minél keményebben dolgozom, annál inkább élek. Az életet saját magáért élvezem. Az élet számomra nem egy rövidke gyertya.

Olyan nagyszerű fáklya, amit egy percre az én kezembe adtak, és amit a lehető legfényesebben akarok égetni, mielőtt átadom a következő generációknak.”          

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.