Sokan látjátok Nityasakhi mataji facebook-os bejegyzését, melyben kitör belőle a múlt sérelme. Rengetegen kommentelik (még többen olvassák) és alkotnak véleményt. Akkor most én is.

Van aki hangosan üvölt, van aki csendben sír, van akit csak nem látunk többet, de a probléma nyilvánvaló. És ez csak a jéghegy csúcsa. 25 ezer Krisna-hívő? A legnagyobb ünnepeinken 100-200-an vannak és azok nagy része nem beszél magyarul…

Ha valaki, én sokat tudok.

Minden vallás/egyház nagyon kegyes és nagyon kegyetlen. „Jézus szeret téged”, „aki egyszer kimondja az Úr Szent Nevét…” és (jobb esetben) nagyon örülünk, ha jön valaki, de aztán valahogy változnak a dolgok. Persze vannak jogos elvárások ahogy növünk fel, de attól még továbbra is egy család vagyunk és a lényeget nem szabad elfelejteni.

Minden vallás végső célja, a teljes „megtisztulás” bizony egy nagyon hosszú folyamat, amit szintén propagálni és bátorítani kell, de el kell fogadni őszintén magunkat és másokat az adott szintjükön. Ha ez nem így van, akkor kettéválik a tömeg és van aki kénytelen „fejlett bhaktát játszani”, míg mások úgymond leszakadnak.

Ez se baj, ha valakinek ez tetszik, lelke rajta. Én nem hiszem, hogy erről szól a Bhakti-jóga.
A „minden jó” és a „semmise jó” szauna/jeges víz hihetetlenül meg tud edzeni, de kevesen élik túl.

Nem hiszem, hogy ez Isten terve.

Ne hazudjuk azt, hogy minden jó és mindenki jó, csak fogadjuk el annak ami, és szeressük úgy ahogy van.

És akkor majd akar maradni, jönni és visszajönni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.