"Több ezer gyertyát gyújthatnak meg egy egyetlen gyertyáról, de a gyertya életét nem fogják megrövidíteni. A boldogság sem csökken soha azáltal, hogy megosztják."

Buddha

Ismét előkotortam egy kincset.

Bár mikrofonos a felvétel a 2002-es Szigetes Visnu koncertről még így is simán élvezhető.

Néhány érdekes adalék hozzá:

- Bár 2001-ben alakult a Visnu (ami akkor még egy az egyben Mantra volt), ez volt az első buli Csató Péterrel, a későbbi Nitaibhavanával.

- E miatt jócskán hallotok benne hibákat hisz csak 1-2 próba után álltunk ki.

- Mivel nem voltak Visnu számok, így Mantra és Replika dalok is elhangzanak.

- Gopi elektromos dobon játszik.

- Zseniális :)

A szerdai bejegyzésnek megdöbbentő komoly visszhangja volt. Rengeteg komment és like a facebook-on. Persze vita is.

A legmeglepőbb ebben az, hogy ez már 3 éve fenn van, és a blog történetében most először raktam ki újra egy írást. Ezek szerint retró csatornát kellene indítanom? :)

Természetesen értem, hogy kényes témát találtam el, amire most sokan ráéreztek.

Nem baj.

Mantra : Mondd, miért (szöveg: jhd)

Minden nap hallasz róla
Minden nap ott van elõtted
Azt hiszed, hogy erõsebb vagy nála
Mégis bármikor megteszed

Mondd, miért
Miért adtál fel mindent egy rossz napért
Mondd, miért
Hova tûnt a szemedbõl a fény

Elfogadsz majd megint egy új anyát
É s nem emlékszel semmi másra
Csak arra, hogy boldog akarsz lenni
É s ehhez szükséged lesz egy társra
De rossz helyen keresed Õt
A víz nem ott van, ahová a kutat ástad
É s így csak szomjan fogsz halni
Mert amit iszol a saját nyálad

Tudom, hogy nem fogsz jönni

Én mégis várlak

Várok rád

Ezt 3 éve írtam:

„Vijaya Gauranga prabhu, nem érted?! Én nem akarok bhakta lenni!”
„Hát, ööö, majd még beszéljünk…” dadogom a telefonba egy hosszú beszélgetés durva végén.
„Meglátjuk. Haribol.” jön a kemény lezárás.
„Haribol…”

Szerencsére nincs más az irodában, így nem látja senki, ahogy a könnycseppek végiggördülve az arcomon az íróasztalon koppannak. Persze ott a remény, hogy valami változik, de legbelül tudom, hogy itt most véget ért valami.

Ez az eset több mint 13 éve történt és azóta sajnos többször is.

Egyébként ritkán sírok, még temetésekkor se. De ez a legfájdalmasabb. Egy testet elveszíteni egy dolog, a lehetőséget a megkezdett lelki út folytatásáról egy másik. Ennél nincs nagyobb veszteség.

Számomra a prédikálás sohasem arról szólt, hogy hány bhakta költözik be a templomba, hanem az, hogy hány marad. Nem arról, hogy hányan kezdenek el japázni és szárit, vagy dhótit venni, hanem az, hogy ezt fenntartják.
Mindenki gyakorolja olyan szinten és körülmények között a lelki életet, ahogy akarja, de a teljes elutasítás az mindennek a vége.

Jó pár Mantra szám is szól erről, mint ahogy már írtam róla.

Persze ez a keményebb munka és egyáltalán nem olyan látványos.

A boldog bhakták a legjobb, és az egyetlen cél.

Eszembe jutnak történetek, amikor elmentem, megkerestem bhaktákat, hogy az odaadó szolgálat folytatására buzdítsam. Volt, amikor nem, vagy csak részben sikerült, de vannak sokan, akik azóta is komolyan nyomják.

Kicsit furcsa, hogy most csak ilyen passzív módon, ezekkel az írásokkal próbálok segíteni, de többen jeleztétek, hogy ez sokat jelent az életetekben.

Imádkozom, hogy ennél többet is tudjak tenni értetek és mindenki másért…

A plakát  és a program ugyanaz, de a helyszín változik: most péntektől a Budapesti Hare Krisna Központban (Bp. III. ker. Lehel u. 15-17) lesz.

Hogy miért?

Többen jelezték, hogy innen Óbudáról nehezen érnek be a Govindába 6-ra, hisz itt laknak, vagy dolgoznak. Nem mellesleg ezek közé tartozunk mi is Kamsari prabhuval :). Még a kis családok is be tudnak nézni.

Govindában jó a klubfíling, így könnyebb az általunk képviselt szókimondó stílust gyakorolni, de Dayal Nitai - Vijaya Gauranga jelenlétét nehéz űberelni.

Most kipróbáljuk így, de semmi sincs kőbe vésve. Ami működik az a jó.

Szóval, várunk mindenkit nagy szeretettel minden pénteken! 

Pár hónapja beszélgettem valakivel és először meglepődtem, hogy nem is tudott a régi nagy tervről.

Pedig bizony már tizenvalahány év eltelt azóta, amikor minden bhakta ezért küzdött. 

A kilencvenes évek közepén esélyesnek tűnt, hogy a pozitív városvezetés egy jó fekvésű telket ad egy igen látványos épület megépítésére. Aztán ez a remény kezdett halványodni és más források se nyíltak. Én 2001-ben úgy lettem templomvezető és egyben a projektért felelős, hogy a máriaremetei templom előterében folyamatosan ez a film ment:

Az persze mindenki látta, hogy az akkori templomot kinőttük és a környék is igen drága volt és nehezen megközelíthető, de hogy mi legyen a következő lépés arról megoszlottak a vélemények. 

Sajnos pénzügyileg nem állt jól a templom és az ingatlan árak is a csillagos égbe szöktek, így egyre távolodott a cél. Folyamatosan kerestem alternatívát a magam kis realista módján, és a vezetőségi gyűléseken próbáltam elérni, hogy ebbe az irányba menjünk. Nem volt egyszerű.

Még a csillaghegyi központ megnyitásakor is arról volt szó, hogy ez átmeneti hely a nagy Lélek palota előtt.

Természetesen csodálatos lenne, ha egyszer tényleg megvalósulna egy ilyen hely, és hiszek benne, hogy ez lehetséges.

A többi tőlünk függ...