"Elragadtatni könnyű magunkat - ez mindnyájunk adottsága -, de az már nem könnyű - és nem is vagyunk mindnyájan képesek rá -, hogy arra haragudjunk, akire kell; annyira, amennyire kell; akkor, amikor kell; azért, amiért kell; és úgy, ahogy kell."
Arisztotelész
Most találtam egy ütős kis storyt:
"Kislány olvasgat a repülőn, mire a mellette ülő ateista hozzáfordul:
-Tudod kislány, az idő gyorsabban múlik, ha beszélgetsz az utastársaddal.
Erre a kicsi hölgy összecsukja a könyvét, és udvariasan válaszol.
-Rendben. Miről szeretnél beszélgetni?
-Mondjuk beszélhetnénk arról, hogy nincs semmilyen Isten, se mennyország, se karma, se élet a halál után! -dobja fel a témát kárörvendő mosollyal az ateista.
A kislány elgondolkodik, és így szól:
-Rendben, de előtte had kérdezzek én valamit. A lovak, a tehenek és az őzikék is nagyjából ugyanazt legelik igaz? Füvet. Akkor miért van az, hogy a lovak gombócokat kakilnak, a tehenek nagy lepényt, az őzek meg apró pici bogyókat hagynak maguk után?
Az ateista szemmel láthatóan meglepődik. Kikerekedett szemekkel csak annyit válaszol: -Fogalmam sincs.
Erre az gyermek:
-Nos akkor már csak az a kérdés maradt, hogy mitől érzed magad olyan okosnak, hogy Istenről, mennyországról, karmáról, vagy halál utáni életről beszélj nekem, mikor igazából szart sem tudsz!
Zárta le a beszélgetés a kislány, és ment vissza olvasni."
Az interjú inkább a jógáról szól.
Szóval, fiúk, zenészek, matracra fel!
Többen kérdeztétek, hogy hol tartok most jógaórát.
A válasz: egy szuper helyen, a Sudevi-jógastúdióban péntekenként 13 és 15 órakor. A korábbi időpont még elég bejáratós, ha nincs elég jelentkező akkor nincs óra.
Mindenképpen csörögjetek oda, és iratkozzatok fel.
És hogy mire számíthattok?
Kedves, türelmes, lágy szavú, de bátorító jóga-tanárra :)
Bár nincs így hirdetve, de főleg kezdők jönnek hozzám aminek nagyon örülök. Persze abszolút szempontból mindenki kezdő, hisz a jógában mindig van tovább.
Mindig mondom az izguló gyakorlóknak, hogy ez nem versenysport, nincs győztes-vesztes, az, hogy csinálod a győzelem. És ezt érezni is fogod.
Saját tapasztalatomat adom át, hisz én se fiatalon kezdtem és gyakran egyedül voltam hímnemű a teremben, de legyűrtem az egómat és nyomtam tovább.
Annyit mondhatok: megérte. Most se vagyok egy gumiember, de normálisan funkcionálok, nagyrészt ülőmunka mellett sincs semmilyen hát- vagy egyéb fájdalmam, és a két gyermekkel járó fizikai megpróbáltatásokat is fiatalosan bírom :)
(a kép csak illusztráció :)
Van egy nagyon kedvenc versem a Bhagavad-gítából (9.30.), amit még itt nem mutattam meg.
Persze mindegyik nagyon fontos, de egy pár év után megértjük (ha megéljük), hogy ez mennyire.
Teljes egészében teszem közzé Srila Prabhupada magyarázatával, de (önkényesen) kiemeltem pár részt belőle.
"api cet su-durácáro bhajate mám ananya-bhák
sádhur eva sa mantavyah samyag vyavasito hi sah
Még ha valaki a legszörnyűbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert eltökéltsége a helyes irányba vezeti.
MAGYARÁZAT: Ebben a versben a su-durácárah szónak nagy jelentősége van, s helyesen kell megértenünk. Feltételekhez kötött helyzetében az élőlény kétféle tettet hajt végre: az egyiket a körülmények hatására, a másikat pedig örök természete szerint. A test védelme vagy a társadalom és az állam törvényeinek betartása érdekében még a bhaktáknak is kétségtelenül számtalan tettet kell végrehajtaniuk feltételekhez kötött életüknek köszönhetően, s ezeket feltételes cselekedeteknek nevezik. Ezenkívül az élőlény, aki tudatában van lelki természetének, s a Krisna-tudatban, az Úr odaadó szolgálatában él, transzcendentálisnak nevezett tetteket is végez. Ezeket — melyeket szaknyelven odaadó szolgálatnak neveznek — örök helyzetének megfelelően végzi.
A feltételekhez kötött létállapotban az odaadó és a testtel kapcsolatos feltételes szolgálat néha párhuzamosan történik, ugyanakkor azonban néha teljes ellentétben állhat egymással. Egy bhakta ügyel rá, hogy amennyire csak lehet, ne tegyen semmi olyat, ami felborítaná ezt az egyensúlyt. Tudja: tetteinek tökéletessége azon múlik, mennyire fejlődik a Krisna-tudat megvalósításában. Néha azonban azt tapasztaljuk, hogy egy Krisna-tudatú ember olyan tettet hajt végre, amit a társadalom vagy a politika elítél. Az ilyen ideiglenes visszaesés azonban nem jelenti azt, hogy nem bhakta többé. A Srimad-Bhágavatam szerint ha valaki visszaesik, de szívvel-lélekkel részt vállal a Legfelsőbb Úr transzcendentális szolgálatában, azt a szívében jelen lévő Úr megtisztítja, s megbocsátja szörnyű tettét. Az anyagi szennyeződés annyira erős, hogy néha még az Úr szolgálatában teljesen elmerülő yogi is megtéved, ám a Krisna-tudat olyannyira hatásos, hogy általa az ilyen ideiglenes visszaesést azonnal jóvá lehet tenni. Az odaadó szolgálat folyamata ezért mindig sikeres. Az ideális útról véletlenül lelépő bhaktát ezért senkinek sem szabad kigúnyolnia, mert ahogyan a következő vers megmagyarázza, az ilyen alkalmi visszaesések egy idő után megszűnnek, amint a bhakta teljesen Krisna-tudatúvá válik.
Ezért a Krisna-tudatban élő ember helyzetét, aki nagy eltökéltséggel énekli a Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare/ Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare mantrát, transzcendentálisnak kell tekintenünk még akkor is, ha véletlenül vagy akaratlanul letért az útról. A vers kihangsúlyozza: sádhur eva, „az ilyen ember szent”. Ez arra figyelmezteti az abhaktákat, hogy nem szabad kigúnyolniuk a véletlen folytán visszaesett bhaktát; továbbra is szentnek kell tekinteniük őt, véletlen bukása ellenére is. A mantavyah szó pedig még nyomatékosabb: ha valaki nem tartja be ezt a szabályt, és ideiglenes visszaesése miatt kigúnyolja a bhaktát, az a Legfelsőbb Úr parancsát szegi meg. Az egyetlen tulajdonság, ami szükséges ahhoz, hogy valaki bhakta legyen, hogy rendíthetetlenül és kizárólagosan végezze az odaadó szolgálatot.
A Nrsimha Puránában a következő kijelentéssel találkozhatunk:
bhagavati ca haráv ananya-cetá
bhrisa-malino 'pi virájate manusyah
na hi sasa-kalusa-cchabih kadácit
timira-parábhavatám upaiti candrah
Ez azt jelenti, hogy ha valaki teljesen elmerül az Úr odaadó szolgálatában, de néha mégis elítélendő tetteket követ el, ezeket úgy kell tekinteni, mint a hold foltjait, amelyek egy nyúlra emlékeztetnek. A holdon látható folt nem akadályozza a holdfény áradását, s éppen így a szent jellemtől véletlenül eltért bhaktát sem teszi vétke förtelmessé.
Nem szabad ugyanakkor azt hinnünk, hogy a transzcendentális odaadó szolgálatot végző bhakta bármilyen bűnt elkövethet. Ez a vers csak a véletlen esetekre utal, melyek az anyagi kötelékek erős befolyásának köszönhetően következnek be. Az odaadó szolgálat többé-kevésbé hadüzenet az illuzórikus energia ellen. Mindaddig, amíg az ember nem eléggé erős az illuzórikus energiával vívott harcban, fennáll a veszélye, hogy véletlenül visszaesik. Ha azonban kellőképpen megerősödik, akkor többé nem kell visszaesnie, ahogyan azt már korábban megmagyaráztuk. Senkinek sem szabad ezt a verset arra használnia, hogy mindenféle ostobaságot elkövessen, s ugyanakkor bhaktának higgye magát. Ha az odaadó szolgálat által nem javít jellemén, akkor megérthetjük, hogy nem túlságosan fejlett bhakta."
Ahogy látom nagyon sok ember életét megmérgezi az elérhetetlen dolgok utáni vágyból eredő frusztráció. Persze minden forrás nyomatja, hogy nem elérhetetlenek, de aztán mégse sikerül mindenkinek.
Ha ezt el tudjuk fogadni sokkal könnyebben leszünk boldogok, mint a mások dolgaira (mondjuk ki) irigykedve.
Nemrég találtam egy igen ütős kisfilmet, amit érdemes megnézni: