"A szenvedés az az embernek, ami a ruhának a mosás. A ruhát hidegbe vetik, sulykolják, forrázzák, csapkodják, lúgozzák, öklözik, facsarják, szárítják, mángorolják, tüzes vassal is egyengetik, míg végre megtisztul. A földi szenvedések is ilyenek."

Gárdonyi Géza

A címben szereplő Lukács Laci tényleg a Tankcsapdás.

Az ismeretségünk már 1999-ig, a Mantra indulásáig nyúlik vissza, de erről már meséltem, vagy nézd meg a lenti videót.

Mindig nagyon udvarias segítőkész volt és bátran köszönt nekünk mindig "Haribol"-al. Ez még néha bhaktákról se mondható el...

Az aktuális eset a napokban történt, amikor egy bhakta barátom megkért, hogy aláírást szeretne a Tankcsapdától egy beteg kisfiú és ebben kellett a segítség.

Mivel utoljára évekkel ezelőtt beszéltünk kicsit félve hívtam fel. Azonnal felvette és egy lelkes Haribol után mondta, hogy természetesen megoldható, csak nem tudja, hogy mikor lesznek ott és ezért vissza hív.

És visszahívott.

Szóval tényleg jó fej.

Update, itt a közös kép !!!

Itt nézheted meg a Mantra-filmhez készült teljes, vágatlan interjút:

Itt egy nagyon érdekes videó, sajnos csak angolul, de mindenkinek nagyon ajánlom  így is.

Egyfelől egy tanulság, hogy a meditációnak bizony léteznek mélységei.

A másik az előzőből jön: nem biztos, hogy az csak az általunk preferált vallás éri el...

Amikor a híres youtube-ra még csak korlátozott hosszúságban lehetett feltölteni, próbaképpen az indavideóra is raktam fel leckéimet.

Aztán el is felejtkeztem róla, amikor nemrég láttam, hogy viszonylag sokan ( ezer körül) megnézték/hallgatták. 

Így utólag meghallgatva se rosszak... :)

Hát akkor itt az ismétlés, ha lemaradtál:

Ez most igen aktuális téma, mert dúl a kánikula.

Nemrég én is alaposan megfáztam valószínűleg a klíma nem helyes használatától, pedig én még a suliban is tanultam.

Hogy ne járjon így más is, itt egy kis rövid, de hasznos ismertető. Aki szeretne részletesebben elmélyülni a témában itt elolvashatja a teljes cikket.

"Az autóba épített klíma elsődleges előnyét nem kell sokáig ecsetelni: a megfelelő közérzethez, a koncentrált vezetéshez nagyban hozzájárul a környezet ideális hőmérséklete. Ez természetesen mindenkinél más, mégis vannak olyan aranyszabályok, amiket érdemes betartani.

Sohase irányítsuk közvetlenül magunkra a hideg légáramlatot. Ez egyszerűbb esetben megfázást, rosszabb esetben ízületi gyulladást okozhat (különös tekintettel a bal könyökre).

A felforrósodott autóba beülve ne törekedjünk arra, hogy a lehető leghamarabb lehűtsük az autó belsejét! Indulás után húzzuk le az ablakokat, ezzel segítsük a felforrósodott műanyagok, ablakfelületek, illetve testünk lehűlését. Ha túl gyorsan kényszerítjük magunkat a hőmérséklet-különbség kezelésére, az kifárasztja a szervezetet, és megfázást is eredményezhet.

Ennyi beömlőnyílással néhány perc alatt le lehet hűteni az utasteret
Az autóban jellemzően 5, legfeljebb 8-10 fokkal legyen hidegebb, mint a külső hőmérséklet. Ellenkező esetben kiszállás után, a melegben hirtelen kitáguló erek miatt csökken a vérnyomás, és erős fáradtságérzet léphet fel. A szervezetet a nagy hőség egyébként is megviseli, ezenfelül további jelentős energiát von el a 10-15 fokos hőmérséklet-különbség villámgyors változása.

Nem a hőfok számít, hanem a hőérzet. Az autók klímaberendezéseinél a beömlő levegő hőmérséklete keverhető a fűtéssel, vagyis nem kell mindig jéghideg levegővel elárasztani az utasteret. A lényeg, hogy ne érezzük kellemetlennek a meleget: ezt 35 fokos kinti hőmérsékletnél már 25-27 fokkal is el lehet érni."

Itt olvashatod az előző részt.

Szeminárium a templomi kongregáció fejlesztéséről

Őszentsége Radhanatha Swami

Oroszország, 1998.

"ÖSSZEGZÉS
KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

A BHAKTÁK SZOLGÁLATA A LEGMAGASABBRENDŰ ELFOGLALTSÁG
Meg szeretném köszönni nektek, hogy kedvesen eljöttetek ezen az estén és azt, hogy így
bátorítotok engem a krsna-tudatomban azzal, hogy megengeditek, hogy szolgáljalak titeket.
Nincsen annál magasabb rendű helyzet, mint hogy az Úr bhaktáinak a szolgájának a szolgája
lenni. Mesternek vagy irányítónak lenni az egy nagyon természetellenes vágy az örök lélek
számára. Ez egy anyagi elképzelés. De az a vágy, hogy szolgák legyünk, az a lelki létezés
legmagasabb szintű megvalósítása. Egy olyan világban élünk, ahol mindenki élvező akar
lenni. Ez a kizsákmányolás világa. Ezt anyagi létnek hívják. De a lelki világ az egy olyan hely,
ahol mindenki egyszerűen csak szolgálni akar, ahol a mi örök vágyunk nem az, hogy
élvezzünk, hanem hogy élvezve legyünk Krsna által és azok által, akik nagyon kedevesek
Neki. Srimati Radharani az Úr örök gyönyör energiája. Ő Krsna minden örömének a forrása.

Ő Maga Krsna, aki kiterjedt, mint az ő saját női energiája. Az Ő egész léte örökké Krsna
élvezetére van, hogy a teljes létezését csak Krsna örömére áldozza fel. És ez az a szeretet, ami
részleges formában minden élőlény szívében ott szunnyad. De sajnos, időtlen idők óta Isten
helyzetébe akarunk kerülni, abba a helyzetbe, hogy élvezők legyünk, nem pedig abba, ami a
mi igaz természetünk, hogy élvezettek legyünk. Ez az élvezetre való vágy az, ami minden
szenvedésnek és kötöttségnek az oka. És a szolgálatra való vágy az egyetlen mód, hogy
megszabaduljunk ettől a szenvedéstől és kötöttségtől. Az Úr ilyen vegyítetlen szolgálata, ez
nagyon kedves Neki. Az Abszolút Igazság, minden irányító irányítója a saját szabad
akaratából a bhaktája szeretetének irányítása alá kerül. Ily módon akarja Krsna szolgálni Saját
bhaktáit.

Krsna elmagyarázza a Srimad Bhagavatamban, hogy „minden nagy szent és rsi az Én
lótuszlábaimat imádja és megkapják az ebből származó legnagyobb áldást. De bármekkora
hatalmam is legyen, amit nekik adok, ez csak ezért van Nekem, mert szolgálom a
bhaktáimat.”
Amikor az Úr Caitanya Navadvipában élt, nagyon lelkes volt szolgálni a bhaktákat. Néha látta
a bhaktákat, hogy egy nehéz csomagot cipelnek hazafelé. Személyesen vette át a csomagot és
Ő Maga vitte tovább. A bhakták azt mondták, „nem, nem, nem viheted ezt, majd én viszem.”
De az Úr nagyon nagyon boldog volt, hogy vihette, hogy örömet okozhatott vele a bhaktáinak.
Elment a Gangesz partjára, és látta a bhaktáit, amint mosták a ruháikat. Elvette tőlük a ruhákat
és a Saját kezeivel mosta őket, a bhaktái ruháit. Ez egy nagyon alázatos kétkezi szolgálat, de
Ő annyira lelkesen csinálta ezt a bhaktáinak. Aztán összehajtogatta a ruháikat és az
otthonukba vitte. Amikor a bhakták a Gangesz partján üldögéltek fürdés után, adott nekik egy
kis sarat, hogy tudjanak tilakot rakni, mert meg akarta mutatni a világnak, hogy az élet
legfelsőbb tökéletessége az, hogy az Úr szolgájának a szolgájának a szolgája vagyunk. Meg
akarta mutatni a saját példájával, hogy a legmagasabb szintű vallásos elv az, hogy az Úr
bhaktáinak a szolgájának a szolgája vagyunk. Mert ez egy örök kedvtelés a lelki világban.

Még Krsna is, amikor Vrndavanban élt, Ő is boldoggá akarta tenni a bhaktáit. Azt mondta
Yasoda anya, „Krsna, kérlek hozd ide nekem azt a fa deszkát.” Krsna nagy erőfeszítéssel -
amikor Ő csak egy kisgyerek volt - felemelte a deszkát és és odavitte az anyjának. „Krsna -
jött Nanda Maharaja - kérlek hozd ide a papucsomat.” Krsna, a kisfiú nagy erőfeszítéssel tudta
csak megemelni Nanda Maharaja nagy-nagy papucsait. Volt, hogy a fejére tette őket. És úgy
tűnt, hogy erőlködik, hogy odavigye az apjának őket. „Kedves apám, itt van a papucsod.”
Nanda Maharaja mosolygott, amint rabul ejtette ez a szeretet. Gyakran a gopik Yasodamayival
azt kérték krsnától, hogy vigyen oda egy nagy tárgyat és Ő ment, hogy felemelje, de azt
színlelte, hogy nagyon nehéz és nem tudja felemelni. Átölelte a karjaival, próbálta felemelni.
Aztán felnézett az idősebb gopikra és elkezde verni a mellét, hogy mutassa, hogy milyen erős.
Aztán a kis Krsna, alig volt kétéves, megint próbálta felemelni, csak hogy örömet okozzon a
bhaktáinak. Azt mondták a gopik, „énekelj”, és a kis Krsna nagyon hangosan elkezdett
énekelni. Yasodamayi és az idősebb gopik azt mondták, „Krsna, táncolj” A kis Gopala táncolt
és táncolt, de csak egy kisgyerek volt és csak úgy tudott táncolni, mint egy kisgyerek és
mosolygott, próbálta őket boldoggá tenni. Olyan volt mint egy kis fabábu az idősebb gopik
kezében. Mondták neki, hogy csináljon valamit és Ő csinálta. Teljesen az ő irányításuk alatt
volt. Ő minden irányító legfelsőbb irányítója, de mégis kontrollálja Őt a bhaktái szeretete. Ez
az írások legmagasabb szintű és a legtitkosabb igazsága minden igazság közül, hogy hogyan
győzi le Krsnát a bhaktái szeretete. Hogy Krsna legszebb kedvtelése az, hogy szolgálja a
bhaktáit.

Szóval ez az, amiről beszéltünk az előző három alkalommal. Próbálni komolyan egyesülni,
hogy a lehető legjobb minőségű szolgálatot ajánljuk a bhaktáknak. És mi a legnagyobb
szolgálat, amit a bhaktáknak tudunk ajánlani? Egy olyan szép, harmonikus, lelki atmoszférát
teremteni magunk között, hogy a bhakták egész életük során lelkesen folytathassák a krsnatudat
gyakorlását. Krsna-tudatossá válni egy egész életig tartó folyamat. Talán nem tudjuk
megtisztítani a szívünket egy, tíz, húsz vagy harminc év alatt. Hogy kitisztítsuk a szívünkből
mindazokat az anarhtákat, amiket sok millió születés során halmoztunk fel, ez egy egész életig
tartó folyamat. Ha megnézzük azt a sok életet, amíg gyűjtöttük ezeket az anarthákat, akkor egy
élet alatt megtisztulni nagyon gyors dolog. Lehetetlen számunkra, hogy az anyagi vágyak és
ragaszkodások nagy, mozdíthatatlan hegyét megmozdítsuk a szívünkben.

KRSNA FEL TUDJA EMELNI AZ ANYAGI VÁGYAK HEGYÉT.
Van egy történet a Srimad Bhagavatamban a félistenekről és a démonokról. Minden démon és
félisten együttműködött abban, hogy kiköpüljék a tejóüceánt. Azért csinálták, mert azt az
ígéretet kapták, hogy nektár fognak belőle kapni, de köpülőrúdként a Mandara hegyet kellett
használniuk. Mindezek a mennyei félistenek és ezek a legerősebb démonok és raksasák több
százmillióan, megpróbálták felemelni ezt a hegyet. De az olyan nagy és nehéz volt, hogy
kificamodott a karjuk. A testüket halálra zúzta a hegy. Gyakorlatilag belehaltak abba, hogy
megpróbálták felemelni. Lehetetlen volt. Üvöltöttek és sírtak a fájdalomtól, amint
próbálkoztak, de nem voltak rá képesek. Akkor a félistenek elkezdtek kiabálni, „Krsna ments
meg minket! Sosem fogjuk megkapni a nektárt, amíg nem bírjuk megmozdítani ezt a hegyet,
márpedig nem vagyunk rá képesek!” Krsan alászállt a hordozója, Garuda hátán. Azt mondta a
félisteneknek és a démonoknak, „menjetek hátrébb.” Egy kézzel, minden erőfeszítés nélkül
felemelte a hegyet, mint ahogyan egy gyerek emel fel egy fűszálat. Aztán Garuda hátára tette a
hegyet, meglovagolta a tetejét és elvitték az óceánhoz.

Az anyagi vágyak, ragaszkodások, félreértések hegye a szívünkben nagyobb, mint az a
Mandara hegy. Azt gondoljátok, hogy meg tudjátok mozdítani ezt a hegyet? Azt gondoljátok,
hogy meg tudjátok szabadítani magatokat az anyagi kötöttségektől? Ez lehetetlen, még billió
és trillió élet alatt is, de hogyha ezt az egy életet odaadjuk, mint az Úr szolgájának az alázatos
szolgája és elégedetté tesszük Krsnát, Ő erőlködés nélkül fel tudja azt emelni és eldobni.
Akkor megkaphatjuk az odaadás nektárját. Szóval a krsna-tudat egy egész életre szóló
folyamat. Ha csak ezt az egy életet odaadjuk Krsnának, Ő oda fogja adni Magát nekünk. Ez az
Ő ígérete, man mana bhava mad bhakto mad yaji mam namaskuru, mam evaisyasi satyam te,
pratijane priyo ’si me. „Mindig gondolj Rám, imádj Engem, légy a bhaktám, ajánld
tiszteletedet Előttem, ha így cselekszel, kétségtelenül eljutsz majd Hozzám. Ezt megígérem
neked, mert nagyon kedves barátom vagy.” De ezalatt a száz évnél is rövidebb élet alatt Krsna
sok akadályt fog az utunkba rakni. Az anyagi energia vagy Maya, aki Krsna irányítása alatt
működik, sok alternatívát fog adni nekünk, de ha mi csak kitartunk Krsna vágya mellett, csak
igyekszünk követni ezeket a szabályozó elveket, japázni a fogadalmunk szerint nem egy
élvező, hanem egy szolga hangulatában, ha őszintén tesszük ezeket, Krsna kétségtelenül
vissza fog vinni minket a lelki világba.

De ahhoz, hogy itt tartsuk egymást, hogy hűségesen kövessük ezeket a tiszta instrukciókat,
segítségre van szükségünk. Nagyon fontos, hogy egy olyan közösségi légkört teremtsünk, ami
bátorítja a bhaktákat arra, hogy előrelépjenek a krsna-tudatukban és hogy boldogok legyenek a
bhakták társaságában. Amint már mondtuk, hely, idő, körülmény és a személyek szerint
lehetnek különbségek a részletekben. De az alapelv mindenhol ugyanaz, megérteni az értékét
annak, hogy a vaisnavák szolgájának a szolgájának az igaz szolgájává váljunk.
A krsna-tudat tökéletes folyamat. De a bhakták társasága az, ami segít abban, hogy a
folyamatot változtatás nélkül tudjuk követni. Az a kultúra, amit Caitanya Mahaprabhu adott
nekünk a legcsodálatosabb és legélvezetesebb módja annak, hogy az emberek lelki
boldogságban tudjanak együtt élni. Ezt megérteni és gyakorolni a legnagyobb szolgálat, amit
csak végezhetünk.

Ma sok ragyogó arcú bhaktát látok, akik lelkesek énekelni, lelkesek táncolni, lelkesek
szolgálni, hálásak, hogy bhaktákkal lehetnek, a szemek reménytől és hittől csillognak. Ez az
én alázatos kérésem imám prayer, hogy tudjunk egy olyan légkört teremteni egymás között, ho
gyez a remény, hit és lelkesedés nemcsak megmarad, de nőni fog egész életünk során. Ez nem
csak lehetséges, de természetes, ha csak nagyon gondosan alkalmazzuk Srila Prabhupada
tanításait az életünkben. Ezen az estén megkérünk minden tiszteletreméltó bhaktát, hogy
bármilyen kérdést tegyenek fel, ami különösen kapcsolódik ahhoz a témához, amiről az elmúlt
három este beszéltünk."

Érdekes, hogy az életem során hányszor keveredik össze a karmám Esztergommal.

Ha jól emlékszem 1993-ban jártam itt először, Isvara Krisna prabhu tartott itt programot, amire először csak vittük autóval (kispolszki), aztán bhajanoztam, majd leckét is tartottam.

Itt osztottam életemben előszöt könyvet: a Bazilika előtt Isvara prabhu "Kereszténység és  Krisna-tudat" című művét. Hát egy kicsit tesztes volt akkoriban... :)

Aztán szerveztünk itt fesztivált is, jegyosztással, harinámmal. Az itteni programokon ismertük meg Hemangi matajit is.

Persze később koncertek is voltak itt, nem is akármilyenek. Itt indult 2000-ben a Replika-turné és 2001-ben a Tankcsapdáé is.

A WMD-vel is jártunk itt:

Most hétvégén csak egy szimpla családi kirándulás volt Esztergomban az Aqua-szigeten. Mindenkinek tudom ajánlani, mert viszonylag szolid árak mellett sok medence van változatos dolgokkal.

Mindenki nagyon élvezte a helyet, még Gopál is vízre szállt. Sajnos most kép nincs.